|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
M
Radnai István:
HALÁLT OKOZHAT
Idegen helyen, hajnalban ébredtem, köd volt, október vagy november?
Valami félreérthetően ismerős kattogás, csattogás, amit a nedves levegő vagy talán a szokatlan irányból fújó szél hozott erre?
Még soha azelőtt fel nem tűnt és most sem figyeltem volna fel, de valami balsejtelem távolodott, valami hang, amelyről először nem tudtam közeledik-e, de megnyugodtam. Biztos voltam benne, hogy távolodik.
Mintha ma is huszonötödike lenne? Huszonnegyedikéről huszonötödikére virradóra csend volt. Elindultunk, mi hárman, és a Margit hídon feltorlódtunk, mert igazoltattak.
Ezek szerint, ha gyalogosan is, de mások is Budáról Pestre igyekeztek. Ez az igazoltatás a félelemkeltés eszköze volt, egyébként majdnem hatástalan!
Hiszen a vak is láthatta, mindegy volt annak, hogy magyar egyenruha volt-e? Igazoltattak. Elhatároztuk, hogy nem megyünk át a hídon, a többieknek biztosan okuk lehetett, de minket elvágott volna az otthonunktól. Hiszen lehet, hogy nincs visszaút. Ha most igazoltatnak, akkor éppúgy lőhetnek, mint tegnapelőtt.
Elkanyarodtunk, a budai oldalon haladtunk folyásiránt. A Fő utca teljesen üres volt. Nem mintha akkor ilyen forgalom lett volna, mint ma. De mégis.
Talán egy autóbusz? Nem találkoztunk vele. A hídon sem járt villamos, de valameddig biztosan elhozott. Persze ez a lényegtelen körülmény ma már elhalványodott, csak az a biztos, a hídon csak gyalogosok jutottak át, a járdán. És a járdán igazoltattak.
A Fő utcából a Szilágyi Dezső tér kiöblösödik a Dunáig, a felső rakpartig. Ahol persze nem rakodnak, csak a nevét őrizte meg.
A Duna felé bekanyarodtunk, a vízre leszállt a köd. Egyébként is olyan bizonytalan nap, volt bizonytalan idő bizonytalan nappal.
a Parlament nem is sejlett, miközben a hátunk mögött talán a Halászbástya és Mátyás templom tornyosult. Meg nem mondanám merről derengett a fény, annyira elterült, kéken, a köd lefüggönyzött ablakán.
A kapualjban, félig letakarva, egy holttest feküdt. Egyetlen holttest. A saját télikabátjával takarták-e be? A vér végig szivárgott a járdán a faltól a járdaszegélyig. A sekély kapualjban emberek tárgyalták az esetet. Reggel kiment a kapu elé és rágyújtott. Szokott ilyet tenni. Szokott ilyet tenni az ember. Szokott ilyet tenni a házmester.
Kinyitotta a kaput. Aznap éjjel nem volt kapupénz, mindenki otthon aludt, vagy haza sem mert menni. Tizenegykor bezárta, hajnali ötkor kinyitotta. Minden reggel fel kellett kelnie, csak emiatt. Aztán lesöpörte volna a járdát vagy kirakta volna szemetet? De aznap nem volt reggel, nem jött a lovaskocsi a szemétért.
Férfi holttest volt. Látszott a haján, a cipőjén. Láttuk-e a szemét és golyóütötte lyukat a halántékán? Vagy a kabát alatt, mintha csak lehúzták volna az ingén-kiskabátján a cipzárt?
A cipzárt, amely a feltárult mellkasán az a sorozatot követte, és a szem a falon, a kapu mellett, a golyóütötte sebet láthatta a a falon folytatódni. Apró hámsérülések, a háborúfoszlatta vakolaton. Hiszen tíz év alatt egyszer sem tatarozták. Igaz utána sem, de ki tudta ezt akkor.
Az Országház érdekes épület egyébként is, de ma, huszonötödikén különösen.
Valami zúgás erősödött a túlsó parton, talán nem is csattogott semmi csak a nehéz motorok zúgtak. Ez más, mint a zümmögés, más, mint a villamos morgó hangja és apró sikkantásai a kanyarban. Ez más, mint az autóbusz meg-megálló és felzúgó hangja, amikor a gázpedálon a vezető lába. Megfigyeltem, hol megnyomta, hol visszaengedte. A gyerek mindig a vezető közelében figyelte, a titokzatos mozdulatokat, majd az iskolaudvaron brummogva utánozta a jármű hangját, vagy széttárt karral repülőt játszott. Nyolc-tíz éves korban ez normális, hiszen autóba nem ülhettél, repülőjárat? Ugyan!
Mi már idősebbek voltunk, majdnem tíz ével, és a morgás, zúgás, a túlsó parton csak nem szűnik!
Vissza a Fő utcába, akkor egy házsor választ el a Dunától és egyben a túlsó parttól.
Hiszen láthattuk, a hely nem biztonságos. A lakók is a kapualj takarásában maradtak.
Ha nem tudunk eljutni a Rádióhoz illetve Pestre, mit keresünk mi itt! Haza! Hazajutni!
Anyámmal és néhány obsitos öregemberrel a kapu előtt, a jegenyék árnyékában? Ha éjjel nem világít a hold, akkor van-e árnyék? Az ablakok beragasztva, előjöttünk a pincéből, lefújtuk-e a légi riadót? Valami dübörgött fölöttünk az égen. Később megtudtam a Liberátorok!
Az ember mindig későn tud meg mindent.
Liberátorok nem jöttek, csak felszabadítók. Aztán itt ragadtak. Már nem volt mitől megszabadítani, habár a szomszédok besegítettek. A díványpárnákat csak akkor kaptuk vissza, amikor megmutattuk a képeket, amelyeket a Mosoly Album készített rólam hathónapos koromban,
Így érkezünk vissza, ha nem is az utolsó békeévbe, de legalább nem álltunk hadban! Ezt még később tudtam meg. Hathónaposan feltehetően nem azzal, hanem a cumisüveggel törődtem.
Tehát, amit a felszabadítók vagy a szomszédok elhordtak a néptelenné vált lakásunkból visszaszereztük. Nehezen adták, de mégiscsak férfiruhát adtunk a vidékről felhozott húsért, tojásért. Budapest ki volt éheztetve.
Azért volt-e kiéheztetve, mert nem a Liberátorok jöttek? Azok ugyanis csak átrepültek. Akkor még!
De nem kellett sokáig várni az első szőnyegbombázásra! Mik lehettek az összefüggések? Ki tudja, azaz, ki tudta. A tankok a Hidegkúti úton, a fasorban jöttek, befelé.
Tigrisek, német tankok, hajnalban kezdték és jöttek szakadatlan. El akartak vinni, úgymond "kocsikázni", fiatal gyerekek voltak, fekete kezeslábas egyenruhában.
Nagyanyám féltett, húzott hazafelé, az aznapi sétának vége!
Ez maradt meg - és néhány Hitler-vicc, amit németül elmeséltem. A két hórihorgas, tányérsapkás a térdét csapkodta. A nagyanyám megint húzta a kezemet és hazavitt. Ezzel megint vége volt a sétának.
De vissza a kapu elé! A vaksötétben a házmester az egyetlen férfi, az is obsitos, feltehetően untauglich, rágyújtott, kattant a benzines rézöngyújtó, töltényhüvelyből készült.
Később tudtam meg, hogy nem gépágyú, de géppuska lőszer fényes rézhüvelyéből.
Kicsi volt, és elfér a házmester zsebében a dózni mellett. A dózniban dohány és cigarettapapír, vékony - sodorni kellett és nyálazni!
Anyám rászólt, LÉGÓ PK feliratú karszalagja a karján volt. Ez is csak most jut eszembe, de lehet, hogy csak feltűzte a kis zománcozott táblácskát, sicherheits-tűvel!
A bombázók minden kis fénypontra figyeltek. Csoda, hogy nem szórtak meg minket, dehát a nagyhatalmak játszmáiba belefért, hogy minket az angolszászok nem bombáztak, csak németországi célpontokat, azokat sem mindegyiket.
Anyám mérges volt, tilos volt a szabadban dohányozni és veszélyes.
Később megtudtam, hogy miért.
A huszonötödikére virradó hajnalon valaki a kapualjban rágyújtott. a ház előtt dohányzott. Akkor még általános volt a dohányzás, jóllehet inkább a férfiak. A hölgyek, így mondták, társaságban, szipkából, illatos dohányt, illatos - talán ópiumos cigarettát? Virzsínia vagy kemel, persze akkor nem fonetikusan írták, de így ejtették és kicsit affektálva. De lehet, hogy mégis "Magyar" volt, amit szívtak?
Az a házmester vagy lakó, szóval az a férfi a Szilágyi Dezső téren, őtévestervet füstölhetett volna, ha hagyják! Mert nem tudta, hogy káros az egészségre. sőt akkor még nem volt ráírva semmi. Semmilyen riogató felirat.
Mire a Széna térre értünk, alig tudtunk felkapaszkodni egy villamosra. Néhány lépés mindössze, a Széll Kámán térről indult és végig a fasorban, ahol éppen szünetelt a tankok vonulása és Csepel teherautók sem hurcoltak zöld parolisokat. Azoknak is tányérsapkájuk volt, csak az oroszoknál volt rendszeresítve a közlegényeknél a ködvágó!
Az is katonasapka volt, de a zöld paroli a határőrlaktanyából kitódulók jelzése volt. A határőrlaktanya, egészen mostanáig létezett, habár korábban szerzetesek lakták!
Manréza!
- Ne szólj, bele, nem valami vezetők számára tartott továbbképzés, dehogy, kolostor. Most minden szót másképpen használnak!
Az utolsó villamos zsúfolásig teli volt! A szénatéri toronyból tüzet nyitottak, felettünk zúgott el a sorozat. Aki azt akarja nekem bemesélni, hogy földalattinak épült?
- Persze, hogy a Metró, mondom, hogy mindent másképpen hívnak!
- Nem tudjátok csendben megvárni a végét, vagy fogjam be én a számat? Szóval mégis érdekel?
A másik vágányon a hűvösvölgyi végállomás vagy a remíz felől jött egy villamos, átkiabáltunk: - Vissza, vissza! A Széna téren lőnek!
Megfordította az áramszedőt, azt egy kötél meghúzásából lehetett megoldani a másik vezetőállásból.
- Ne dumálj, nem stuka volt, hagyományos, régi villamos, a pótkocsit, ha volt neki, ilyenkor maga előtt tolta.
- Miért? Miért? Mert a másik sínen visszafelé tolatott, megfordulni csak lőtávolban lehetett volna!
- Ti időben megtudtok mindent, szép sorjában!
- Nem, ez nem kétezerhatban történt! A villamos, amivel húsz évig utaztam, a nyolcvanhármasról lett ötvenhatosra átkeresztelve, mert Sztalin-apánk hetvenéves lett.
- Nem, én most lettem hetven! De a trolit azért keresztelték 70-esre.
Volt persze trolleybusz korábban is, meg sínautóbusz, ahhoz nem kellett gumikerék.
- Mit értesz te a háborúhoz. Nem volt gumiköpeny, nem volt nyersanyag a belsőhöz sem, a műgumi is hiánycikk volt.
Lényeg az, hogy az utolsó villamossal, végig a fasorban, a remíz felé. Aztán gyalog, de usgyí!
Akinek volt pincéje, megint lement. De fel is jött, mert a Rádió bemondta, hogy megalakult a többpárti kormány.
Mindenki, ha gyalog, ha villamossal, vagy busszal - újból dolgozni ment. katonák nem voltak az utcán, oroszok egyáltalán nem.
November negyedike vasárnapra esett. De addig mindenki tudta, mit akar! Egyet! Menjenek haza!
- Nem a multik, te marha, hát így aztán hiába mesélek a gyerekednek!
- Most mondják, hogy a multik, meg globalizmus! Akkor cucilizmus járta és impirilizmus Az impirilisták pedig rohadtak, vágták a részvényekről a szelvényeket, tőzsdéztek és meg akarták dönteni a népi demokratikus államrendet. De nem jöttek!
Ahogy nem jöttek a Liberátorok, csak átrepültek. Amerikának csak a hangja..
- Nem, akkor még nem Irakban voltak, csak Németországban, Nyugat-Németországban!
- Azt kérdezed, az hol van? Ezt kérdezik a volt kelet-németek is!
Az embernek mik nem jutnak az eszébe! Huszonötödikén, valaki mesélte, aki fényképezett a parlamentnél, és kimászott a hullák alól...
Persze a fényképek nincsenek meg.. futni kellett, ha valaki még tudott.
Hogy ki lőtt, hogy ki lőtt? ne tőlem kérdezd, ezt utólag sem tudtam meg.
De torony ott is volt, ahonnan a földalattiba le lehetett jutni, persze onnan kifelé is.
- Miért kell folyton rágyújtanod? Akkor ilyenek jutnak az eszembe! Mint például huszonötödike.
- Azt mondod megváltoztak a számok sem a villamosból, sem a buszokból nincs ötvenhatos? Se száz-ötvenhatos? Nem is értem, most, most nem a dohányzás a veszélyes?
Valaki a társaságban dohányzott. Amikor elment a cigarettásdobozt az asztalon hagyta. Valószínűleg üresen. A hosszúkás lapos dobozon nem a márkajelzés tűnt fel, hanem egy ostoba felirat, amit valószínűleg rajtam kívül még senki sem olvasott el: A dohányzás halált okozhat.
|
|
|
- április 08 2010 11:52:10
Történelem lecke, és érdekes, hogy mi nem juthat eszébe az embernek valamiről. Ez is az ihlet egyik fajtája, igaz? Mint az én kincsesládám, hmm??
Nagyon tetszett. Máshol is olvastam, de most itt reagálok. 
Belenéztél már az írásomba? Mit szólsz a folytatáshoz?
Szeretettel: Léna |
- április 08 2010 12:14:27
Itt prózát kevesebbet olvasnak, de mindent felteszek ide, kivéve, amit nem akarnak kitenni! |
- április 08 2010 19:17:42
Olyan volt mint egy zaklatott film, zaklatott gyors vágásokkal egy avantgard rendező keze alatt....Szerintem már kevesen értjük.. csak azok akik a részesei voltak a történéseknek, vagy fültanui a nagymama elbeszélésének...Én még láttam és elég sok éven át a romos várt,a lebombázott Erzsébet híd pilléreit,kántáltuk kisiskolásként "A bolyongok a város peremét" tiltott szöveggel....
Ismerjük a bölcsességet is...veszélyes élni és ebbe már más is belehalt.A cigerettás dobozon a felvílágosítás.. szenvedély betegeknek meg írott malaszt... |
- április 10 2010 16:16:12
Csak állok, és közben próbálom a földről felkaparni az állam  |
- április 11 2010 00:46:29
Léna, jókat írsz! |
- április 11 2010 15:28:14
Hát igen,így vagyok ezzel én is látok valamit és beugrik...Köszönöm a történetet!!!Gratulálok!! |
- április 11 2010 16:01:28
különös, jó írás, mint mindig... |
- április 12 2010 14:51:19
Kedves István!
Át tudtam érezni a mondanivalót; de a múltat felidézni és igazán átélni csak az tudja, aki megélte azokat a napokat.
Nem tudom, mi jön még ezután, de hálát adok az Istennek, hogy én később születtem. Az persze már nem biztos, hogy később is halok meg.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
