|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
"Síneken futó lehetőségek..."
Gy.
Vonatok
Síneken futó lehetőségek. Hosszabb, rövidebb szakaszok megállókkal. Vannak lassan döcögő öreg füstösök és gyorsak, csillogók. Van, amelyik a pokolba tart és van, amelyik a mennybe. Sőt olyan is van, amely egyhelyben vesztegel.
Az utazás lehet kényelmes. Kényelmesen hosszan elnyúlva, lábat feltéve. Vajon mi a fontosabb? A komfort, az útirány vagy az út hossza? Ezek keveredésével több verzió jöhet szóba. Ember és sorsfüggő.
Különös, és mégse egyedi jelenet, ahogy elmegy a vonat, miközben hősünk a peronon áll, és azon gondolkodik, felszálljon vagy maradjon. Tehetetlen ember balgasága vagy ösztönös megérzés? Majd a holnap eldönti.
Szóval ott áll és néz. Lába már lépne fel, de a kezébe szorongatott jegy épp az ellenkező irányba szól. Bliccelhetne is, de annak meg mi értelme. Még pár perccel ezelőtt lett volna ideje és ezáltal esélye arra, hogy új jegyet váltson. De mint minden olyan ember, aki fél a változástól, ő is csak toporog. Egy kicsit közelebb lép, majd vissza. Még akkor is hezitál, amikor a forgalmista beintett. Pedig az volt a jel, hogy a vonat tovább nem vár.
Elindult hát nélküle. Szép piros vonat volt. Fogalma sem volt hová tartott, és egyes állomásokon meddig vesztegelt volna. Látszólag tiszta és kényelmes. Hiányérzet nem gyötri, mert kezében ott lapul a megváltott jegy.
A vonatok világában létezik az átszállás fogalom. Azt némely ember úgy csinálja, hogy átugrik az egyikről a másikra menetközben. Veszélyes mutatvány. Megeshet, hogy a kettő közé esik az illető. Ha csak megüti magát, elmondhatja, hogy szerencsés, hiszen vannak, akik belehalnak ebbe a mutatványba. A legtöbb utas azért megvárja, míg megáll, és úgy száll le. Hogy mennyi időt kell várnia a következő csatlakozásig? Ki tudja? Még talán ő sem. Főleg ha csak toporog a peronon.
Hősünk most vár. Kezében ott a jegy. Elvileg minden rendben lesz. Az Utasellátóban megvéve a sör és a szendvics, a pisilés letudva, tehát elvileg minden adott ahhoz, hogy ha beérkezik a vonat, minden gond nélkül felszállhasson rá.
Hősünk felszállt és jól érzi magát. Tudatos választás az élet netovábbja. Cél a szem előtt, idő belőve, archaikus mosoly az arcon és nyugodtság.
Ajtó csapódik, kalauz be és jegyellenőrzés. A jegy átadva, hosszan vizsgálva. Kiderül, hogy tegnap lejárt. Az úti cél rendben, vonat rendben, csak az időzítéssel volt a gond.
Vonat megáll, ajtó nyílik, utas leszáll. Archaikus mosoly tova tűn.
Az állomás elhagyatott. A sínek között füvek törnek utat maguknak. Egy rozoga táblán megsárgult menetrend. A bakterház köré elmúlást font a borostyán. A tetején felirat.
VÉGÁLLOMÁS
|
|
|
- április 21 2010 11:40:25
Az utazás.. ki ne élte volna át az indulás elötti semmihez sem hasonlítható izgalmat, a vibrálást, a várakozást a loduló vagonok válaszát az indító sípszora, a gyorsulást a kattogó kerekek zaját a váltóknál... de elmarad ez a felfokozott hangulat a jóleső izgalom...
Akár az élet vonatán is roboghatnánk..nem akarjuk és nem is tudjuk a végállomás létét a tudatunkba engedni akkor sem, ha a borostyán enyhít a sivárságán... |
- április 21 2010 12:06:20
Milyen is az ember..lánya az impresszióimat írtam pedig eleve meg akartam köszönni ezt az élményt Jagi amit ez a novellád adott.
Nagyon megfogott a vége.
."A sínek között füvek törnek utat maguknak. Egy rozoga táblán megsárgult menetrend. A bakterház köré elmúlást font a borostyán. A tetején felirat.
VÉGÁLLOMÁS" Itt van a fejembe a kép....talán láttam is talán... |
- április 21 2010 20:12:00
Bennem is nosztalgiát idézett, s azt, hogy azóta mennyi állomást bezártak, és hány járatot töröltek.  Ugyanakkor a vonat is a változás egyik jelképe, sajnos nekem ez a kis történet azt is jelentette, hogy a főhős kihagyott egy lehetőséget.
Szeretettel: Léna |
- április 22 2010 08:13:51
Kedves Jagi!
Az hiszem, én sem járok messze az igazságtól, ha arra következtetetk, hogy írásod azt szimbolizálja, hogy kihagyunk bizonyos lehetőségeket, amelyek pedig rendelkezésünkre állnak, csak mi valami oknál fogva nem élünk vele. Ezért aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy útunknak vége, és akkor gondolkodunk el azon, hogy mennyit vesztettünk, vagy nyertünk ezekkel a kihagoytt lehetőségekkel. Rendszerint ez akkor történik meg velünk, amikor valóban már a "végállomáson" találjuk magunkat.
De, ha a sok bezárt vasutállomást említjük, akkor is sok igazság van benne!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 23 2010 09:12:26
Kedves Etusom, ez a kép mindannyiunkban benne fészkel. A kérdés, hogy ki mennyit lát belőle. Te szinte mindent. |
- április 23 2010 09:12:59
Köszi rosszcsirkeff |
- április 23 2010 09:14:36
Kedves Léna, olyan ember nincs aki minden lehetőséget megragad, de valóban, a főhős itt tulajdonképpen az utolsó "vonata" ment el. Köszönöm hogy olvastál. |
- április 23 2010 09:16:20
Kedves Zsuzsa, inkább az első variáció a jó, amit jól érzékeltettél itt nekem. Ez az egész az eltékozolt lehetőségről szól. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
