|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Első ránézésre olcsó kis presszónak mondaná a szemlélő a helyet, ha nem volna annyira jellegzetes összetételű a közönség, félreérthetetlen a két játékgép jelenléte, valamint a talponállókban szokásos könyöklő alkalmatosság – ha egyáltalán tud még bárki is talpon állni itt ezen napsütéses szombat késő délután.
Gy
Első ránézésre olcsó kis presszónak mondaná a szemlélő a helyet, ha nem volna annyira jellegzetes összetételű a közönség, félreérthetetlen a két játékgép jelenléte, valamint a talponállókban szokásos könyöklő alkalmatosság – ha egyáltalán tud még bárki is talpon állni itt ezen napsütéses szombat késő délután.
Tagadhatatlanul presszó jelleget kölcsönöz a műintézménynek a három-négy kerek asztalka, rajtuk csinos terítők és vázában művirág. No, és a mosdó is, egyszerűsége mellett, voltaképp kifogástalan állapotú. Talán ez árul el legtöbbet bármely vendéglátóhelyről, arról, hogy mennyire igényesek az üzemeltetők.
A törzsvendégektől mind öltözékét, mind viselkedését tekintve elüt egy pár, akik a középső asztalnál ülnek. A férfit ugyan érkezésükkor ismerősen üdvözölték a bent lévők, de látszik, hogy nem tartozik igazán közéjük. Sűrűn nézik az órát, talán épp csak beugrottak egy pohár sörre, mielőtt tovább indulnának, valódi céljuk felé.
A pultos hölgy serényen teszi a dolgát, seper, mosogat, társalog a vendégekkel – rezzenéstelen arccal szolgál ki, mosolyogva, kedvesen, semmin meg nem lepődve. Egyszer csak egy konszolidált külsejű középkorú hölgy húzza félre az ajtó színes nylon-szalagokból álló függönyét. Laza otthoni, délutáni öltözetben van, kényelmesen, de látszik, hogy nemrég volt fodrásznál és egyébként is ad magára. Furcsán hat egyébként a tupírozott, befésült frizura melegítővel, sportcipővel. Nem néz semerre, csak céljára koncentrál, határozottan tart a pult felé. Úgy tűnik, csak épphogy beugrott, talán egy doboz cigarettáért, és már szalad is tovább, unokákra vigyázni vagy felrakni főni a vacsorát. Látszólag idegenül mozog ebben a közegben, mégis alig fél szavakból megérti egymást a két nő. Belső zsebéből egy két decis műanyag joghurtos vagy kefires palackot vesz elő, olyan lecsavarható tetejűt.
– Ahogy szoktuk?
– Igen, úgy.
És már kapja is az első adag vodkát a kis feles pohárba. Mialatt kiméri neki a pultos a palackba valót, le is gurítja, majd kéri a másodikat – szigorúan másik pohárba. Igényes. A teli üveget akkurátusan visszahelyezi a belső zsebbe, fizet, köszön és távozik, pontosan úgy, ahogyan jött, senkire nem nézve – talán önmagába sem –, határozottan. Kint az utcán felül a rendkívül körültekintően, a bejárattól diszkrét távolságra parkoló kismotorra, és elhajt. Cigarettát nem vett. Közben beesteledett.
|
|
|
- April 25 2010 08:30:25
A leirás és a szituáció tökéletes.Majdnem ismerősnek tünik!
A stílusod magával ragadó, a majdnem szikár tőmondatokkal csak fokozod a hatást.Alkoholista figura telitalálat! Gratulálok! |
- April 27 2010 21:23:06
Etusom, nagyon szépen köszönöm, hogy hozzászóltál az írásomhoz. Igazán örülök, hogy tetszik, jónak találod. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 12. Sunday,
Pongrác napja van.
Holnap Szervác, Imola napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
