Mindennapok. Órák és percek ugyanúgy zajlanak le ebben a helyiségben is mint bármelyik hasonló helyen. A monotonitás dominál. A pultos nő egykedvűen tölti ki szinte percre pontosan a beérkező törzsvendégek italát s méri tele az üveget vagy bármi mást. A megszokott vendégek megszokott mozdulataikkal töltik ki a maradék perceiket hátralevő életük ezen szakaszában. A két nyerőautomata már magára hagyottan de boldogan adja a világ tudtára hogy a jackpot kereken százezer forint. A délutáni műszak már kifosztva. Az egyik vesztes magányosan, szakállát fésülgetve ujjaival, épp a fröccsös pohárért nyúl. Nem történt semmi tragédia. A szokásos napi veszteség letudva. Enyhén reszkető kezével még belenyúl koszos, kopott zsebébe és egy fél marék aprót helyez el a kerek asztalon. Olyan presszós kisasztal volt, mint amilyen régen az igazi presszókban volt szokás. Régen… mint amikor még minden hétvégén Lánchíd-konyakot ivott sörrel és mindig maradt annyi a zsebben, hogy egy kettest bedobjon a zenegépbe.
A mellette lévő asztalnál egy harmincas pár üldögél. A nő érdeklődéssel figyeli környezetét. Látszik rajta idegenül mozog ebben a közegben, míg a férfi, mielőtt leült, néhányan biccentettek felé. Rajta inkább kényelmetlenség tükröződik. Valaha jól érezte magát ebbe a helyiségben is, de ma már inkább szánalom és undor fogja el. Lopva az órájára pillantva próbálja elkerülni egy másik asztaltársaság pillantásait. Nem fél tőlük, csak nincs kedve magyarázkodni. Egyszer már itt hagyott mindent. Ma már csak a kíváncsiság hajtotta ide. A párt vizslató szempárok huncutul összevillannak, mint ha beszélgetnének. – Látod alig akart megismerni. Ránk se néz, pedig a mi kutyánk kölyke. A nője sem ugyanaz már, de ez is fekete. Biztos van háza. A nő feláll és kimegy a mellékhelyiségbe. Szemek villannak a nőre majd a férfire. Megszólítják – kimérten válaszol. Csak annyit mondd – Igen. Van háza. Ti meg semmit se változtatok.
A tekintetek nem lettek enyhébbek. A férfi fehér ujjakkal szorítja a poharat. A nő közben visszaül és jelzi lassan indulni kéne. Felállnak és távoznak.
Mindennapok. Órák és percek ugyanúgy zajlanak le ebben a helyiségben is mint bármelyik hasonló helyen. A monotonitás dominál. A pultos nő egykedvűen tölti ki szinte percre pontosan a beérkező törzsvendégek italát s méri tele az üveget vagy bármi mást.
lenabelicosa - április 24 2010 10:40:21
Jó kis történet, írtam ide valamit, majd töröltem. Tetszett nagyon.
Szeretettel: Léna
Jagi - április 24 2010 12:55:34
Mit írtál? Kíváncsi lennék rá. Egyébként kettővel alattam itt van az az írás is amiből merítettem az enyém.
Eta-Etusom - április 25 2010 08:58:16
bizony töretlen az alaphangulat, és az "életkép" kiterjesztése tökéletes,gazdagítva egy igazi férfias látásmóddal.Gratulálok!
Jagi - április 26 2010 00:21:35
Köszönöm szépen Etusom.
