|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Gy
Ragnar Strendak az ősz éjszaki lekonyuló bajszát simogatva készült megszokott estebédje elfogyasztására, amikor váratlan esemény zavarta meg a tányérján heverő, üveges tekintetű hering elfogyasztásában. Halk pukkanást követően egy ismeretlen, gonosz varázslókülsejű egyén jelent meg a kunyhójában.
Az illető mellőzte az ajtó rendeltetésszerű használatát, ami teleportálásra való hajlamával lehetett összefüggésben.
A fakó arcból sötét szempár meredt a házigazdára, aki felindultságában a padlóra ejtette vérszegény főtt halát.
Ragnar szembesülve látogatója külső jegyeivel, Halálfejnek keresztelte el őt magában, összesűrítve a személyiségéről kialakított kedvezőtlen benyomásokat. Ki nem állhatta a gonosz mágusokat, akik többnyire cél nélkül járták a vidéket, bajt és csapásokat hozva magukkal. Elég volt csak egy pillantást vetnie szimbólumokkal díszített köpenyükre, megállapította, melyik iskola tanaiban szereztek jártasságot. Az idegen egyszínű öltözéke semmilyen támpontot nem adott a kérdésben. Ez legalább annyira felbosszantotta, mint az, hogy egy ilyen jöttment átjáró háznak nézte az otthonát.
– Holnap – közölte Halálfej csontos mutatóujját az öregre szegezve –, körbevezetsz a faluban, vénség! Valaki lóherét rejteget Rapsnuckban, ami bölcs uralkodónkat, Hargart illeti. Minden ház padlását átkutatjuk, amíg elő nem kerül! Magától a királytól van felhatalmazásom, úgyhogy nem ellenkezhetsz!
Szónoklata alatt úgy meredt vendéglátójára, mint valami csúszómászóra.
– Üdv! – mondta Ragnar fagyosan, hátha sikerül hívatlan vendége emlékezetébe idéznie az udvariasság szabályait, miközben aggodalmas tekintete felfedezte padlóra került estebédje maradványait.
– Légy a köves úton, pontban délután ötkor! – mennydörögte a varázstudó, miután pökhendien átsiklott megjegyzése fölött. – Nem ajánlom, hogy késs, és hogy megedd azt a főtt halat, mert koszos lett és büdös!
– Na de…
Ragnar szívében jelentős ellenvetések fogalmazódtak meg, de Halálfej halk pukkanással felszívódott, ami azt mutatta, a diskurzus véget ért.
Az öreg morózusan törölgetve heringjét, elátkozta az összes varázstudót, akit csak északra evett a fene, aztán vacsorája végeztével zaklatott álomba merült. Másnap, noha semmi kedve nem volt hozzá, útnak indult a köves úthoz. Búsan várakozni kezdett, mivel korábban ért a kelleténél a megadott helyhez.
El sem tudta, mi lehet kellemetlenebb annál, hogy úgy táncol, ahogy Halálfej fütyül. Mintegy válaszként dobhártyarepesztő mennydörgés rázta meg a környéket, és szakadni kezdett a havas eső, mintha dézsából öntenék.
Haragtól eltorzult arccal húzódott a közeli fasorba, hátha fedezéket nyújt a csapás ellen. A fölé boruló kopasz ágak inkább csak jelképes védelemmel szolgáltak, néhány pillanat alatt bőrig ázott. Csüggedten álldogált az elemek tombolásában. Azon morfondírozott, mi ez az egész a lóherével, hogy elterelje gondolatait a jeges valóságról.
Nem értette, mi ütött a királyba. Személy szerint, a lóherénél jelentéktelenebb növényt el se tudott képzelni. Érthetőbb lenne, ha Hargar indulatait valamilyen komolyabb botanikai ritkaság váltja ki. Például, mint a havasi fütyköske, aminek egyetlen levele is rengeteget ért, közismert potencianövelő hatása miatt. Ha valaki eldugott néhány tövet a vámszedők elől, jólétben dúskálhatott évekig. Ennek fényében, kit érdekelt a lóhere, és miért?
Merengéseiben egy rátarti béka felbukkanása zavarta meg. Az állat kihívóan rászegezte a szemét az egyik pocsolyából, és megvetően rábrekegett. Érdeklődve szemlélte a kuruttyoló jószágot, elmerengve, milyen lehet pici zöld bigyónak lenni, amivel önmagát is csodálkozásra késztette. Rádöbbent, alapvető szimpátiát érez a varangyok iránt, de félresöpörte a felismerést, mert sem a hely, sem az idő nem kedvezett az ilyen eszmefuttatásoknak.
Belső órája megsúgta, már jó ideje elmúlt délután öt óra, ami viszont felvetette egy otromba vicc lehetőségét. A tréfálkozás nem tartozott ugyan a gonosz varázslók legfőbb tevékenységei közé, de előfordulhatott, hogy pont kifogta a kivételt közülük. Esetleg, a királyt foglalkoztató lóhere csupán mese, amit Halálfej agyalt ki az igazság leplezésére.
Ragnarban felmerült, hogy az olykor hatalmi tébolyba eső uralkodó kényszertoborzásra küldte a fekete mágust Rapsnuckba. A birodalmi álmokat szövögető Hargar néhány éve már indított egy elvetélt hadjáratot, amit átható tekintetű varázslók felbukkanása előzött meg a faluban. Természetfeletti erejüket a harcképes férfilakosság előkerítésére fordították, melynek tagjai igyekeztek kivonni magukat az önkéntessé válás kellemetlen kötelessége alól.
Előfordulhatott, hogy az uralkodóban megint feltámadt a vágy valami elhagyatott vidék meghódítására, ahol a helyiek még ágyékkötőben rohangásznak, és épp hogy csak értékelik a nemrég felfedezett tűz áldásait.
Az öreg északi eljutva e konklúzióhoz úgy döntött, ő ugyan nem fog segíteni senkinek holmi kényszertoborzásban, és már elszánta magát a hazaindulásra, amikor halk pukkanás tudatta, hogy valaki a közelben teleportált. A következő pillanatban Halálfej bukkant fel a köves út felől, kékesen remegő erőtér burokban, kétujjnyival a talaj felett lebegve. Ez nagyfokú irigységet váltott ki Ragnarból, mivel a mágikus mező széles ívben eltaszította védence körül a zápor cseppjei.
– Azt mondtam, a köves úton várj rám! – mennydörögte szemrehányó hangon a varázsló. – Mit képzelsz magadról, te vénség? Ez neked a köves út?
– Hagyjuk ezt – jelentette ki a kérdezett. – A lóheréről szóló történet csak porhintés, amivel idecsaltál.
– Hogy neked mekkora eszed van, öregapám – jegyezte meg lekicsinylő ajakbiggyesztéssel Halálfej. – Hát persze, hogy becsaptalak! Valójában egy gonosz varázslót keresek, mert idevezettek a nyomok, Rapsnuckba. A lóhereevők titkos szektájába tartozik, akik egytől-egyig kipusztultak az idők során. Egyedül ő maradt, de annyira kiábrándult a varázslásból, hogy minden ezzel kapcsolatos emléket kitörölt az agyából. Ha nem találom meg, ezek az ősi tanok végleg elvesznek. Az illető maga sem tudja, hová tartozik, de a padlásán eldugott lóhere mindenképp leleplezi!
– Már miért dugdosna azt a padlásán? – értetlenkedett Ragnar.
– Először: mert a padlás száraz, meleg hely, és a lóherének kiváló – közölte a fekete mágus. – Másodszor: mert egyetlen lóhereevő sem képes hosszútávon lóhereevés nélkül meglenni. Kell, hogy legyen tartaléka, mert sokáig nem bírja nélküle. Muszáj rendszeresen fogyasztania. Lehet, két perc múlva elfelejti, hogy a padláson járt, de hogy van neki lóheréje, arra a fejemet teszem!
– Én, akkor se kellek hozzá – szögezte le az öreg. – Nem akarok varázslók ügyeibe keveredni, még olyanokéba sem, akik amnéziásak. Kiszállok ebből az ügyből!
Halálfej arca eltorzult a dühtől.
– Pimasz, vén kurafi! – üvöltötte magából kikelve. – Ezért meglakolsz!
Ragnar karját maga elé tartva, ijedten behunyta a szemét, miközben fülsiketítő zaj töltötte be hallójáratait. Egy ideig kővé dermedve állt ebben a pozitúrában, de hamarosan ráunt, amikor semmi érdemlegeset sem tapasztalt. Óvatosan leeresztette a kezét, és rövid vizsgálódás után megállapította, immár két hajszálra egyforma béka lebzsel a lába előtti pocsolyában.
Nem volt kétséges, hogy a másik virgonc kétéltű csakis Halálfej lehet, noha ez némi magyarázatot érdemelt. Tűnődései végén arra a következtetésre jutott, a fickó talán elvétett idegességében egy bűvigét, és a saját mágiája ellene fordult.
Úgy döntött, végül is mindegy, mi történt, majd köpött egyet, és hazaindult megszárítkozni. Egy makacs érzés azonban nem hagyta nyugodni, és kunyhójához érve engedett neki, felbaktatva a padlásra. Rövid keresgélés után kazalnyi illatos növényre bukkant a leghátsó sarokban.
– Érdekes – mondta szórakozottan elrágcsálva belőle kétmaréknyit, elmélázó tekintettel a semmibe meredve.
Kisvártatva a ruháját szárogatta a kályhánál, neki készülve egy üveges tekintetű hal elfogyasztásának, és tökéletesen elfeledkezett róla, hogy valaha is járt a padláson.
|
|
|
- április 30 2010 11:55:50
Nagyon érdekes történet. Tetszett. Lóhereevés... Varázslók, teleportálás... egy valamikor létezhetett, vagy létezhető korban.
A lóhereevést megmosolyogtam. Lehet, hogy segít felejteni???
Szeretettel: Léna |
- május 01 2010 10:21:02
Nagyon kedves vagy, Lena, igaz, tele van hibával, de a sötét mágusos pályázatra már egy javított változatot küldtem. Örülök, ha sikerült mosolygásra bírnia  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
