|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Tiszteletadásképp
A falióra kisebbik mutatója lassan vánszorogva haladt a négyes felé.A barátságos kis szobát novemberi fény árasztotta el,az ablakpárkányos egy fényes, fekete fecske kaparászott. Még nem indult útnak,noha a tél eleji fagy dere reggelente már kacagósan csipkedte szárnyait.
Magda karoszszékében ült és olvasott. Megfáradt ujjaival elmélyülten lapozott. ?szes haja vidáman villant a fényben,szája sarkában az a der?s, békés mosoly bujkált, amelyet 90 esztend?vel ezel?tt a Természet ajándékozott neki.
Hirtelen felnézett,s pillantása a könyvespolcra esett. "Az ajtó" olvasta az egyiken,majd tekintete továbbvándorolt: "The door".
Szemében felcsillant az a büszkeség és szeretet, amellyel mindig viseltetett gyermekei iránt.
Mert igen: a polcokon sorakozó vaskosabb, vékonyabb könyvek mind a gyermekei voltak. A varázslatos történetek, izgalmas olvasmányok a lelkéb?l születtek, kezéb?l keltek életre.
Visszatért a könyvhöz,de már nem tudott nyugodni; gondolatai Debrecenben kalandoztak; maga el?tt látta az Aranybika széles, vendégcsalogató kapuit, a Piac utcai sárga villamos bohókásan csengetett, a Nagyers? fái búslakodva hullatták aranyszegély? leveleiket.
90 év. Kevés vagy sok? Még maga sem tudta eldönteni.
Szorgos évek álltak mögötte, munkájának eredménye boldogsággal és elégedettséggel töltötte el.Gyermekeit világszerte töbmillióan szerették. S lehet-e egy anyának ennél nagyobb öröme?
Elgondolkozva lapozott még egyet.
S aztán csend.
Ujjai többé nem mozdultak.
A fecske halkan röppent el az ablakpárkányról.
Abigél meghalt. De azúttal nem egy karcsú leányalakot idéz? szobor d?lt romba, hanem az eleven,él? lelt békét valahol.
Szabó Magdolna nemrég ünnepelte 90. születésnapját.A róla elnevezett debreceni könyvesbolt falán most fekete zászló leng szomorúan; a kirakatban a könyvek mintha gyász-szegéllyel adóznának édesanyjuk élete el?tt.
Az emberek elcsendesültek.Nem értik miért,de még az írón?t kevésbé ismer?k is valamiféle kiváncsi tisztelettel halgatták a híreket a TV-ben,mikor bemondták a halálát.
Azt mondta pár hónapppal ezel?tt: a Für Elise folytatása a fejében van,csupán két hét kellene,hogy lediktálja.
Nem adatott meg neki.
S nem adatott meg nekünk sem.
Egy kincset és egy kincsesládikót magával ragadott az örvény.Sosem bukkannak fel többé,sosem találják meg ?ket....
S ha egyszer meghalljuk valahol a Für Elis játékos,ringató dallamát,hát hajtsuk le a fejünk és egy percnyi néma csenddel adózzunk Szabó Magda emléke el?tt...
|
|
|
- november 26 2007 10:05:21
Nagyon szépen emlékeztél meg róla,Henkee. A hasonlat, ahogy könyveit, regényeit saját gyermekeinek nevezed teljesen jellemz? rá.Halálában is könyvet tartott kezében és elmaradt mondanivalóját végképp sajnálhatjuk, mert örökre magával vitte.
Tibor |
- november 29 2007 20:17:18
Nagyon szép,amit írtál, Henkee. Én nem tudtam,hogy úgy távozott e világról Szabó Magda,hogy még halála el?tt is könyvet olvasott. Valóban jó író volt.Könyvei mindig tartalmaztak,tartalmaznak tanulságot. Örülök neki,hogy Szabó Magda a magyar irodalmárok közé tartozik. Halálával szegényebbek lettünk egy csodálatos emberrel. |
- november 30 2007 13:17:46
Köszönöm, hogy velem emlékeztetek.
Egy nagy példaképet veszített el az olvasó-, és íróvilág.
Büszke vagyok, hogy én is debreceni lehetek. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
Notice: Undefined variable: readmore in /home/dyomnrfs/public_html/napkorong.hu/readarticle.php on line 53
|
|
Ma 2024. május 14. kedd,
Bonifác napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
