|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Részlet az Isten nyilai között avagy a Titok valóban működik c. könyvemből. 2007. 2 blogbejegyzés margójára
Gy
Mikor vagyok kész egy kapcsolatra? 2007 június
A szerelem téma, s a „mehetnék” még mindig bennem motoszkál. Az előbb, mielőtt teregetni indultam, a Bűbájos Boszikban elhangzott egy párbeszéd.
„ – Annyira szeretlek, hogy félek, elveszítem önmagam.
- Ne félj, lehet, hogy felfedezel magadban valami újat.”
Bizony, aki megégette magát, s aki már átélte azt a bizonyos érzést, az már fél egy komoly kapcsolattól. Gondolom én.
Én is féltem, néhány hete érzem azt, hogy most már olyan dolgokra is képes vagyok egy férfiért, kapcsolatért, amit eddig nem is gondoltam volna magamról, pedig eddig is sok mindenre képes voltam!
„Akik nem mernek kockázatot vállalni, nem méltók arra, hogy szeressenek. S minden olyan szerelem, amely nem jár kockázattal, ízetlen.” Etienne Rey
Valaki kérdezte, hogy mit tennék meg egy kapcsolatért, egy férfiért. Ez most már elég hosszú lista, s olyan dolgok is vannak benne, amit most nem kívánok felsorolni. Ám néhányat kiragadok belőle.
1. Képes vagyok feladni a függetlenségemet. Nekem ez olyan nagy döntés volt, hogy beleremegett az egész eddigi életem.
2. Nem befolyásol a magasság és a kor. Igaz, hogy ilyen pici testbe zárt a sors, viszont a lelkem és a szívem nagy, és szárnyal. Vonzódom a magas férfiakhoz, korábban zavart, hogy vajon milyen lehet a sziluettünk egy ilyen férfival, ha egy kívülálló szemével látnának. Most elfogadtam, hogy ha 180 cm-es férfi jön az utamba, akkor őt fogom szeretni, és nem fog érdekelni más véleménye. A fiatalabb pasikat vonzom. Korábban azt gondoltam, hogy mit szólna hozzá a környezetem. Most már nem érdekel!
3. Képes vagyok elfogadni. (korábban mindig azt mondtam magamnak, hogy ugyan jól elvagyok én magamban, s meg tudok én mindent csinálni, nem szorulok senkire.). Fontos, hogy elfogadni is tudjunk, mert másnak az adás, s a mi elfogadásunk éppolyan fontos, mint mi amikor, mi adunk másoknak. Az adok – kapok törvénye is működik.
4. Tudok végre nő lenni és nőként viselkedni. Képes vagyok arra, hogy nem én irányítok, s engedem az erősebb nemet bizonyos helyzetekben érvényesülni, s mellette állni minden olyan dologban, amelyben szüksége van rám.
5. Szabad a szívem, lezártam minden kapcsolatomat, s túlléptem a sérelmeimen, tanultam a kudarcokból és különböző helyzetekből, már képes vagyok valakit tiszta szívből szeretni. Nem hasonlítgatok senkit senkihez.
Azonban hosszú évek munkája volt az önismeret fejlesztésem területén, amíg eljutottam ide. Ahhoz, hogy képes legyek egy komoly kapcsolatra és akarjam, hogy az működjön, akkor látnom kell a hibáimat, s változtatnom rajtuk. Más nem tud úgy sem megváltoztatni, és ha úgy látom, hogy érdemes, akkor magamtól még mindig tovább tudok változni.
Kellenek az álmok, ezek visznek előre, viszont vannak álmok, amelyekről le kell mondani, hogy egy másik teljesüljön. Minden nem jöhet össze, mint ahogy az sem, hogy létezne a tökéletes férfi vagy a tökéletes nő. Amilyent elképzeltünk, pontosan olyan nincs, kell egy kis kompromisszum! Sokszor érezzük az elején, hogy pont ő az, aki kell nekem, azonban két-három hónap, fél év, két év, öt év után derül ki, hogy mégsem jól választottunk.
Szóval úgy gondolom, hogy most már kész vagyok egy kapcsolatra, s tenni is képes vagyok érte. Akik olvastátok a blogjaimat régebben és mostanában is, akkor látjátok a változást. Nem ugrottam bele kapcsolatba azért, hogy felejtsek. Lehetett volna. Most tudatosan készítettem fel és neveltem magam, így jutottam el ide, ahol most tartok. Ha még egyedül kell lennem egy ideig, akkor egyedül leszek, a türelem időszaka van, s annak a tanulása nem egyszerű és nem is könnyű. Ilyen volt az elfogadás és elengedés is.
Mikor lehet elmondani, hogy már túl vagyunk „AZ ELŐZŐ” kapcsolatunkon? 2007. december (itt már párkapcsolatban voltam)
Most az én meglátásaim szerint leírom, hogy mikor is van túl az ember az előző kapcsolatán. Ez az én kutatásom és saját tapasztalatom eredménye.
Ez nem egyszerű folyamat, és nem kell törvényszerűen kitörölni az életetekből valakit, akit szerettetek, aki fontos volt nektek. Ám ahhoz, hogy tovább tudjatok lépni, bárhogyan is ért véget egy kapcsolat, fontos a megbocsátás és az elengedés. Ez nem megy egyik napról a másikra. Van, aki szenved, fájdalmas még az emlékezés is, akár pozitív, akár negatív értelemben. Amikor még könnybe lábad a szemetek, ha a régi kedvesre gondoltok, ha egy-egy tárgy, gesztus, helyzet is őt juttatja eszetekbe, ha mindenkiben őt keresitek, vagy ha dühösek vagytok, és már felmegy a pumpa akkor is, ha csak az utatokba akad, és bizalmatlanok vagytok, mert azt hiszitek, minden nő vagy férfi olyan, mint ő volt, akkor még nem vagytok kész egy kapcsolatra!
S azok valóban ne is keressenek párt, mert ezzel csak másokat bántanak meg! Az ismerkedések folytán csalódása, kudarcélménye lesz a leendő partnereknek, hiszen nem is tudják mi volt bennük a hiba. Valahol áldozattá válnak azok kezében, akik azt hiszik, hogy a felejtés legjobb módja, ha azonnal belemennek egy másik kapcsolatba. Ugye ilyen helyzetet sokan megéltetek már? S ezek a csalódások, kudarcélmények elkedvetlenítik, elbátortalanítják az embereket mind a két oldalon, ismét bizalmatlanok lesznek, amit nagyon nehéz lesz majd legyőzni.
Ha már tudtok a régi kedvessel úgy találkozni, úgy beszélgetni, hogy nem törnek felszínre az érzelmek, amikor semlegesek tudtok maradni, bármilyen téma kerül elő, és amikor nem hibáztatjátok a másikat, hanem elfogadjátok, hogy a kapcsolat véget ért. Ha úgy tudtok a másik szemébe nézni, hogy azt mondjátok magatokban, hogy azt kívánom neki, legyen boldog, de ugyanakkor azt is ki tudjátok mondani, hogy „én is boldog leszek”, akkor jöhet egy új kapcsolat! Persze van még sok árnyalata, vonzata ezeknek a dolgoknak, ezt mindenki maga érzi, és az idő is változó, amíg valaki erre a szintre eljut.
A lehetőség, az esély mindenkinek adott, ám kell némi önismeret, kompromisszumkészség, figyelem, türelem, tolerancia, bizalom, bátorság, bölcsesség is ahhoz, hogy egy fájdalmas kapcsolat után újba kezdjünk. De lehetséges! Erre én is példa vagyok.
|
|
|
- május 04 2010 14:32:27
Az élet magasiskolája!Mindenre helyesel a szürkeállomány! Igen ezt így kell csinálni.Aztán másképp cselekszünk és felvállaljuk a hiába való küszködést és fájdalmat.Önként és dalolva mert ilyen elveket sulykoltak belénk eszmélésünk óta.Nézem az Anyukámat! Neki is nehéz árnyékos út jutott! 38 évesen özvegyen két gyerekkel a csonka családok tipikus nyügeivel és bajával.Nem azt mondom diadalittas volt mikor becsődöltem de volt egy kis káröröm.. na megmondtam ezt Én előre, és belém kódolta a maga keserves lemondó útját.Az én jóvátehetetlen híbám elfogadtam ,hogy az etalon szerepébe tetszelegjen.Most, most meg már késő... |
- május 04 2010 15:09:17
Kedves Etus, ezeket a bejegyzéseket eredetileg nem akartam ide feltenni, leginkább neked tettem fel, mert érzem, hogy döntés előtt állsz. Semmi sem késő... Hidd el! Belém is belém voltak nevelve, döngölve elvek, szokások. Sikerült még itt is változnom.
Mikor a szüleim elváltak, én is azt mondtam,hogy majd én megmutatom, hogy én jól választok, és jó házasságom lesz, és ugyanolyan lett és nekem is válással végződött, hasonlót fogtam ki, mint az apám volt... De már elmúlt... Nagyon bízom, hogy a lányom nem kerül ebbe bele. Azt is tudom, hogy nincs egy hibás, minden kapcsolat két emberen múlik, tehát én is hibás voltam valamiben, hogy egy házasság ennyire elromlott.
Nálad az van, hogy te még mindig őt szereted és mindenkit hozzámérsz. Pedig el kell engedned őt...  Remélem, sikerül.
Szeretettel: Léna
Szeretettel: Léna |
- május 04 2010 18:05:10
Igen.. mindig bizonygatom elengedtem.. de ott van őssejt szinten!
A lányom örökölte az apja egoját.. Ö miatta nem kell aggódnom!
Ha a Mari velem szemben űl az apja szemével néz rám és úgy biggyegeti a száját. a Janiban meg a gesztusai köszönnek vissza ! |
- május 04 2010 18:59:59
Jó az írásod, tetszik.
Szeretettel:Gizi |
- május 05 2010 16:14:08
Érdekes gondolatmenet, persze, teremészetesen sok mindent - tapasztalatból - elfogadok...
Önvallomásaid és leszűrt következtetések a neten, a zömében szinglik világában hasznosak lehetnek.
Aki nem szingli utólag rájön, amire körábban kellett volna?    |
- május 07 2010 08:04:00
nemcsak a szinglik körében. Sőt én nem is beszélnék szinglikről, mert ez egy más fogalom. Azokról az egyedülállókról, akik már voltak párkapcsolatban, de most egyedül vannak. A szinglik nagy része nem is akar párkapcsolatot, bár vágyik rá, de már képtelen lenne alkalmazkodni. Utolsó mondatod István - a válasz, igen.
Köszönöm, hogy olvastatok |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
