|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
M
elmélkedés
Gondolatok a viharban...
Milyen jó is egy meleg, fűtött lakásban! Odakint viharos szél fújja maga előtt az égből szakadó esőcseppeket, az ablakon is alig lehet átlátni, sűrűn peregnek alá az üvegen. Kintről a csukott ablakon át is hallom, hogy süvít a szél, zúg, morajlik. Mintha háborúban állna a világgal...
Az ég egyenletes szürkén borul a háztetőkre, nincs egy parányi kékség sem.
És ez már napok óta így történik. Mintha már soha nem is akarná abba hagyni, végeláthatatlanul esik és esik...
Pedig május van. Virágba borultak a fák, hogy köszöntsék a szerelmet, köszöntsék a szépséget, előhírnöke legyen a nyár melegének, tündöklésének.
De ez a megállíthatatlan vízfolyam elmossa a kedvét, hogy meghozza a nyarat. A tomboló szél ereje letöri a virágokat, kitöri az idős fákat, felkorbácsolja a hullámokat.
Az épp hogy megkapaszkodott tavaszi vetés kiázik a földből, a szél felkapó ereje kiemeli s messzire viszi a gyenge növényeket.
Reggel nem ébredtem a megszokott madárdalra. Ők is gubbasztanak valahol, fészkük, odújuk mélyén meglapulva , a Természet ezen zord erejétől menekülve. Megértem őket. Hiszen én is itt ülök a szobában és az ablakon keresztül figyelem és várom, mikor csendesedik le a szél robogása, mikor fejezi be a felhő a könnyek potyogtatását, mikor bújik elő megint a meleget adó napfény.
Mert bár szeretem az esőt, a csendes, szemerkélőt, mely lágyan mossa le arcomat, mely lelkemre is nyugtatólag hat, mely elővarázsolja a föld finom illatát és a növények buja vágyát - de menekülök a vihartól, a vad szél iramától, mely csak rombol és nem épít...Félek az erőtől, ami bánt, ami tép, mi puszít mindent, mi szép.
Szeretem az illatos esőt, szeretem a napfényt,a melengetőt, szeretem a bársonyos szellőt, a lágy fuvallatot, mely érzőn simítja arcomat, szinte csókot lehel ajkamra.
Igen -nagyon szeretem a gyengéd Természetet! Még a hópihét is szeretem, a ropogó friss havat a lábam alatt, az ágakon nehézkedő vastag hótakarót, az erdő csendjében élelmet kereső vadakat. Mindent szeretek, ami békét sugároz és harmóniát! Szeretem az Életet, szeretem a megújulást, a növekedést, a tisztaságot, amiben a lélek épül.
De félek a zord hidegtől, félek az ártó erőtől, félek...mert oly sokszor romboltak bennem is ezek az erők!
Már nagyon vágyom egy igazi melegségre! Nem kell számomra vaskos bankszámla...csak egy szív, mely értem dobog és velem dobban. S velem lesz majd a holnapokban!
2010.május17. |
|
|
- május 17 2010 14:40:30
Kedves Gabriella, szépen írtál az időről, és a benned dúló érzésekről is...
Állítólag otthon elöltötte a kertemet a patak, a 24-es főutat lezárták, mert elöntötte az egyik patak valahol Recsk körül. Itt is volt 1 hete, akkor úgy eláztam, hogy a farmerom combközépig volt vizes. Olyan víz folyt az úton, hogy nem láttam a zebrát, s hová lépek, csak a zöld jelzésen mentem át...
Remélem, az idő is javul, és a szívedbe is béke, harmónia költözik, és ha már szabad lesz a szíved, jön valaki, aki pont ott akar majd lenni... 
Szeretettel. LÉna |
- május 17 2010 18:42:58
Szépet írtál, én sajnos átéltem gyerekként "68"-ban mindszenten az árvizet. A töltés mellett laktunk, mindenünket elvitt. Látszik hogy szereted a természetet az írásaidon, és a verseiden is. Gratulálok neked.
Szeretettel:Gizi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
