|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
hát ez nem valami jól sikerült írás de nekem az egyik kedvencem..
Reggel 6 óra , az órám csörög, én felkelek.Bár egész este nem aludtam hisz csak Rá tudok gondolni, arra amit tettem, arra, hogy megbántottam, akit szeretek.
Lementem a lépcs?n és közben a tegnapi napra gondoltam , a fordulónál megálltam , összeroskadtam és sírtam .Édesanyám odarohant hozzám , kérdezte, hogy mi a baj, de én nem tudtam válaszolni.
-Édesem,szólalj meg, miért sírsz?-kérdezte és szemei ekkor már neki is könnyben úsztak.
-Édesanyám, nincs semmi baj , amivel téged kéne terhelnem ebben a szörny? világban.
Átölelt és azt suttogta:
-Bennem megbízhatsz ,én nem hagyom , hogy bajod essen
-Tudom !- válaszoltam és szorosan magamhoz húztam.
-Menjünk reggelizni!-mosolygott rám.
Én csak csöndben bólintottam és elindultunk lefelé.A reggelimmel gyorsan végeztem , hogy minél hamarabb elinduljak Hozzá ,hogy bocsánatot kérjek ,hogy el?lr?l kezdhessünk mindent....
A táskámat magamhoz vettem ,édesanyámat megcsókoltam és megígértem , hogy nem fog semmi történni, de láttam rajta, hogy nem hisz nekem és könnyeivel küszködik .
Így hát elindultam Hozzá, hogy együtt menjünk az iskolába ,mint a régi szép id?kben, amikor minden olyan csodaszép volt, mint az álmaimban.Azokban az id?kben azt kívántam ,hogy minden Vele töltött másodperc egy örökkévalóság legyen. Mindig azt szerettem volna hogy ott legyen mellettem és fogja a kezem.
A házukhoz érve nagyot nyeltem és próbáltam visszafolytani könnyeimet.Becsöngettem Hozzájuk ,édesanyja nyitott ajtót ,de ekkor láttam már, hogy ett?l a pillanattól kezdve megváltozik minden.....
-Mit tettél, hogy tehetted ezt ?-dühösen,kisírt szemekkel fordult hozzám .
-Úristen ,mi történt?-kérdeztem vissza ijedten.
-Te szemét, megölted ?t és van még képed ide jönni?Tudtad hogy szeret és te hátba szúrtad!Hogy mered a képed idetolni, neked kellett volna meghalnod,-rontott rám Szerelmem anyja, mintha meg akart volna ölni- te gyilkos vagy !!!
Csak álltam és sírtam meg se mertem szólalni csak hallgattam és éreztem ,hogy igaza van .
-Drágám, hagyd abba, szegény lány nem tehet semmir?l, ? is csak egy áldozat!-lépett közbe Egyetlenem édesapja.
-Áldozat? Nincs itt csak egy ÁLDOZAT és egy GYILKOS!- ezel a kijelentéssel hátat fordított és elt?nt, haragja szinte szikrázott körülötte és én féltem , rettegtem .
-Mi történt ,valaki mondjon valamit kérem,mit tettem és hol van ??- kérdeztem könnycseppek közepette.
Néma csönd volt. Ekkor már tudtam , hogy mi történt.
-Kérem, mondja , hogy él , mondja , hogy a házban van és indulhatunk az iskolába! Kérem, mondja, hogy ez egy álom, aminek vége lesz ,ha felébredek!
-Bárcsak mondhatnám!
Mikor láttam , hogy a férfiasság mintaképe, aki mindig er?s volt, aki mindig pókerarccal nézett végig mindent , most sír ...
Csak álltunk ott, és én úgy megmeredtem , mintha a szánalmasság mintaképe lennék.
-Láthatnám még egyszer , utoljára?
-Persze!- válaszolt az édesapa aki könnyeit letörölte.
A ház, mint mindig tiszta volt, de a fehér falak beszürkültek, a leveg? megnehezült, és csönd volt , rendkívüli csönd, olyan folytogató.
-Tudod az utat!
-Igen !
A szobája a ház legszebb szobája volt számomra, hisz ott mindig ketten voltunk, csak mi, senki más rajtunk kívül.
A szoba üres volt , megrémültem , a gyomrom összeszorult és bementem, a szívem majd meghasadt.
Letérdeltem az ágya mellé , párnáját magamhoz szorítottam és suttogtam:
Hát szia! Tudom ,hogy most már kés? és ,hogy kés? sírnom is , de sajnálom! Na..a.agyon szeretlek -ekkor nem bírtam már ki , hogy ne sírjak- és mindig szeretni foglak.
Néztem az arcát a képeken , ami most olyan tökéletes volt, olyan finom, mint egy szobor, a szépség szobra.
Én csak ültem, és az egész életemet végig gondoltam, mit tehetnék, nincs értelme élni.
Észre se vettem mikor édesapja belépett és a kezembe nyomta a levelet, amit nekem írt.
-Tessék , ezt kérte, hogy adjam neked !
-Köszönöm szépen !
-Felhívjam édesanyád , hogy jöjjön el érted?
-Ha lenne kedves !- próbáltam mosolyogni de csak egy eltorzult ajakrángatás sikerült.
-Természetesen, de hidd el jobb ha nemsokára mész !-mondta és kiment.
A szoba kihalt volt, hiányzott bel?le a Kedvesem kacaja.A polcán még mindig ki volt rakva a képem.Benéztem a szekrénybe , kivettem kedvenc polóját és arcomhoz simítottam , még mindig rajta volt az illata.Még párszor körülnéztem, majd kibontottam a levelet, amiben csak ennyi állt:
-SZERETLEK ÖRÖKKÉ-
Befeküdtem az ágyába és ekkor már nem érdekelt semmi, fogtam magam, a szemem becsuktam, kirohantam a házból , az autók elé vetettem magam , és Szerelmem után mentem , mert akartam látni, akartam érezni csókját és teste melegét.
A fény felé mentem, arra amerre hallottam a hangját. Mikor megpillantottam elkezdtem rohanni felé , de ? csak távolabb ment én kiabáltam utána , hogy szeretlek , hogy sajnálom, amit tettem , rám mosolygott és eltünt.
Kinyitottam a szemem, fájdalmaim voltak, láttam ,hogy egy korteremben vagyok, ahol édesanyám volt csak.
-Anyum! -szólaltam meg.
? meglátta a szememvilágát, odarohant hozzám , megcsókolt.
-Istenem, hát élsz! -mondta.
Anyám , elbúcsúztam t?le!- rámosolyogtam és átöleltem... |
|
|
- december 02 2007 06:11:52
Megható volt a történet és egyben szomorú, hiszen egy szerelmi kapcsolat tragédiáját olvashattuk, érzékletes és szemléletes képekkel illusztrálva.
A leírás változatos és pörg? volt, nem váltott át elhúzódóvá, ami fontos ilyen írások esetén. Jó volt olvasni.  |
- december 02 2007 14:58:39
mélyen megérintett...el is sírtam magam
Brigi. |
- december 03 2007 16:27:14
Most,hogy érzem milyen szeretni és szeretve lenni. Nos most másképp látom ezt a novellát,mint amikor még nem tudtam milyen a szerelem. Mélyen megérintett ez az írásod.Denesnek igaza van abban,hogy pörg?s írás.Drámai a vége,de viszont szerintem ott van benne az is,hogy a lánynak sikerült elköszönnie a szerelmét?l.Ett?l kicsit vigaszt nyújt az olvasónak.
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
