|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Sok mindenből lehet tanulni...
Gy
A tanítás
Zöldellő bokrok között bandukolt, távol hagyva maga mögött a falu zsindelyes házait, s hamarosan egy dombról tekintett le a településre.
Nagyapja sokszor mondta neki:
„- Ha a lelked nyugalomra vágyik, menj fel a Várhegyre, dőlj neki egy fának és nézz le a falura. Érezd, ahogyan felülemelkedsz minden gondodon, és nagynak, erősnek érzed magad. Olyan kicsi onnan nézve az emberek világa.”
Milyen igaza volt. Most itt ülök a Várhegyen, egy hatalmas fenyő törzséhez simul a hátam, én pedig lenézek a mélybe. Látom, ahogyan kanyarognak a kis utcák. Apró pontoknak tűnnek az emberek, ahogy mozognak a portákon, utakon. A nap sugarai szivárvány szűrőn jutnak be a fák közé, titokzatos fénybe vonva mindent.
Egy órával ezelőtt még én is ilyen kis pont voltam a csendes hegyi faluban, most pedig itt ülök, talán egyedül a falu legmagasabb pontján, és most én vagyok az Isten.
- Én biza, Marci, a tehenész legény.
A bátyáim ma megszalajtottak, mert nem tettem a kedvükre. Apám bezzeg az ő pártjukat fogja, mint mindig.
- De nehéz is a legkisebb dolga! Tizenöt évesen már kora reggeltől talpon vagyok, bezzeg a bátyáim csak később kelnek. – Hát igazság ez?
Ahogyan ott ültem, lelkem még zavargott, bántva volt az igaztalan bánásmód miatt, aztán nekidőltem a fának. Elővettem a furulyámat, amit még nagyapámtól kaptam, és fújni kezdtem. A zene dallamos hullámai repültek ki belőle, s hamarosan elszálltak a sérelmeim is. Éreztem, ahogyan a nyugalom elönti lelkemet, testemet. Lecsendesedett dobogó szívem, átjárt valami különös, meghitt hangulat. S én csak fújtam, fújtam a kis furulyát.
- Drága nagyapa, bárhol is vagy most, halld ezt a dalt, amit tőled tanultam már régen. Most neked játszom. Érzem, ahogyan a szereteted átölel. Emlegetted, hogy kemény a paraszti világ, de azt is mondtad, hogy majd jönnek még jobb idők. Remélem igazad lesz.
Beszélő gondolataim után meghajoltak a fák, sejtelmes sustorgásuk simogatta az arcom.
- Talán még sem vagyok egyedül?
Válaszul egy marék avart kavart fel az északi szél. Láttam, éreztem, ahogyan az erdő feléled. Susogó fenyőfák, bókoló harangvirágok, zizegő szellő, simogató napsugár válaszoltak némán kérdésemre.
S ekkor megértettem.
- Valóban sose vagyok egyedül, még ha úgy látom, hogy nincs körülöttem senki sem. Talán nagyapám szelleme van itt, vagy más láthatatlan lények, ugyanis éreztem a jelenlétüket.
- Marci! Marci! Hol vagy? Gyere mán te gyerek! A nap mindjárt lemegy, a csorda meg még szana-szét van. – hallottam Gyuri apó szavait.
Ideje visszamennem, ám tudtam, hogy ide máskor is visszajövök. Megnyugvást is találok, s tudom, hogy majd tanulok ismét valamit.
- Megyek má, megyek! – kiáltottam. S rohanni kezdtem lefelé a hegyről.
|
|
|
- június 13 2010 20:07:50
szép,lélekápoló |
- június 14 2010 11:21:35
Tetszik nagyon Léna,jó lett.
Szeretettel:Gizi |
- június 14 2010 19:00:15
Kedves Emese, Gizi, Mist, köszönöm, hogy olvastátok.
Szeretettel. Léna |
- június 18 2010 20:07:22
Köszönöm Viktória, hogy olvastad. Most itt azon filózom, hogy már nagyon vágyom egy dombon lévő erdőbe... Csak hát sosincs nálam a kocsim. Gyalog meg nagyon messze lenne, míg találnék egy olyan erdőt, amire nincs kiírva, hogy magánterület...
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
