|
 Vendég: 92
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
...Hogy vers-e, amit olvasok éppen, vagy tanulmány...? Nem tudom eldönteni, bár többször elolvastam már (ahogy a sajátjaimról sem tudom). Nem vagyok hivatott. Mindenesetre, ha érzem, hogy a papirra vetett sorok szinte otthonosan érkeznek hozzám... hogy hazaérnek, és valami apró, kicsi ajándékot is átnyújtanak...miközben akaratlanul is tanítanak...! Finom, gyengéd, mégis határozott hangon, alázatra tanítanak...Nos, ha effélét érzek, miközben olvasgatok itt, akkor már nem is fontos válasz a nagy kérdésre: vers-e az éppen, és ha igen, mit?l vers...? Az sem számít, hogy a legamat?rebb amat?r írta, aki örökre homályban marad - rajtam kívül mindenki más számára...
Szeretek efféle ajándékot kapni - a régmúltból, és a jelenb?l is. Mert ajándék mások gondolataiban olvasni...
S ma már tudom: nem az a fontos, hogy vers-e a vers...
Egy idézet, Máraitól:
"...elküldte nekem új verseskönyvét, vászonba kötve, arany címbet?kkel, meleg ajánlással. A verseket reggel olvastam, éhomra.
Kit?n? versek voltak ezek. Volt bennük érzés, gondolat, lelkesedés, pátosz, aztán volt bennök Mallarmé, Rilke, Arany, Babits és Kosztolányi is, volt bennök rím és találó hasonlat. Hangulatosak voltak e versek és olvadékonyak, cseng?ek és kellemesek, drámaiak és harsogóak. Minden volt bennök. Csak a Szentlélek nem volt bennök. Ezért, ásítva, eldobtam ezt a verseskönyvet."
Vajon hányan érezzük - hitt?l, vallástól függetlenül, mi hiányzott mégis ezekb?l a versekb?l...? Hiszen minden bennük volt, ami a versek kelléke...
Valami mégis hiányzott... A varázslat, amir?l szintén olvastam már valahol...Az a megfoghatatlan, leírhatatlan, különös csoda, amely lehet akár egy szó, egy rím, egy ritmus, egy alig érezhet? dallam, egy kép, egy hasonlat, - bármi - ami különleges, egyedi... Olyan több nincs...
Valami ilyesmit volna jó mindig adni magunkból - úgy, ahogyan a csodát várja a gyermek, és amíg kicsi, képes megélni is.
Ha ilyesmire törekszünk - szerintem soha nem kell szégyenkeznünk azért, mert adtunk magunkból valami apró, pici, csillogót... - bármily szerényen csillog is.
|
|
|
- december 08 2007 23:13:13
Jó volt olvasni soraidat Valika!Kiemeled az embert a hétköznapokból és megajándékozod....Igen,a varázslat tényleg megfoghatatlan.Nagyon sok múlik a befogadó,az olvasó lelkiállapotán is.Magam is jártam már úgy ,hogy els? olvasatra valamit "átlagosnak" találtam,és mikor újra a kezembe vettem mégis megszületett a varázs.Fordítva éppen így megtörtént,ezért mondom,hogy a varázslat a lelkünk kivetülése egy kicsit. |
- december 09 2007 11:32:04
eZ A SZÉP A KÖLTÉSZETBEN, (EZ IS!)- kedves Marica - amikor visszatérünk, és próbálunk kapaszkodni a megfoghatatlanba, a leírhatatlanba - a költ? gondolataiba. Nem mindig a különleges jelz?k, a nagy szavak jelentik a költészet érintését, hanem többnyire valami olyan érzés, hangulat, aminek varázsereje van, és ha csak pillanatokra is, de hatalmába keríti az olvasót.
Örülök gondolataidnak, köszönöm kedves, megtisztel? figyelmedet, figyelmességedet. |
- december 10 2007 16:05:32
Szia, kedves Vali!
....Sok-sok parány csillag és mégis beragyogja az egész éjszakát!
-Igen valami megfoghatatlan, mi mandannyiunkban jelen van, csak egyesek sosem lesznek képesek a felszínre hozni az önmaguk csodáját!
Segítsünk a felszínre törni, megszületni, azt a sok-sok csillagot, melyek hunyorgó fényét, talán csak egy lenge felh? takarja el!
...-Való igaz, nem kell a drága b?rkötés, nem kell a cirádás aranybet?, sem a halhatatlanság, ...hisz minden poros padlás ?rizhet, akár csak egyetlen, megsárgult papírlapon is kincseket!
Örülök, hogy olvashattalak!
Amit írtál, már, ez maga az Érték!
Szeretettel: Lajos
Louis De La Cruise |
- december 10 2007 22:32:27
Magam is Márai gondolataiba kapaszkodva éreztem rá a csoda-üzenetre, Kedves Louis. Köszönöm, hogy együtt gondoltuk tovább a szép üzenetet. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
