|
 Vendég: 67
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
szerelem
Gy.
Szerelmemnek...
Nézem nappal a kék eget, a bárányfelhőt, mely lágyan terül el a kékség adta ölelésben...Nézem,ahogy puhán pöffeszkedik e vakító kékségben...S kicsit irigylem...Mert elmerül e vakító kék csodában, lágy puhaságban, kéklő csodában...s távolról,békésen figyelve néz le a földre...Minden messze van tőle...Messze van a napokban megbújó vágyakozás, messze a fájdalomban élt tipródás, messze tőle a kétség, messze tőle a vétség és irigység...Minden rossz - messze van tőle!
De messze van a mindennapok szépsége is! A szemed barna tükre csak nekem vetít! A hangod lágy selyme csak hozzám szól álmomban- s ezt a felhő már nem hallja tisztán és jól! Karod bársony ölelése csak engem karolt, nekem szólt - ezt nem érzi a felhő,fenn a messzeségben...Szemed élő, simító tekintete bennem felolvadt és él örökre -s erről a felhőnek sejtése sincs...Így hát mégsem irigylem őt...
Mert bár nekem fáj- de ez mégis boldog fájdalom ! Mert megéltem veled és általad a csodát! Ott voltam,veled s ketten éltük át a rejtelem fátyolát, lágyan simítva egymás testét,masszírozva gyengéden a másikat, felfedezve az örömöt adó vágyakat-érinthettelek és te érintettél...Láthattam arcodon az önfeledt ellazulást,megnyugvást- s ettől kimondhatatlanul boldog voltam! Élveztem,hogy örömöt adhattam neked!
Nézem éjjel a fekete eget, a csillagokat, melyek szikrákat szórnak, s a feketeségben utat mutatnak...Nézem, ahogy fent ragyognak, fénylenek...S kicsit irigylem...Mert mindig ragyognak, csak szépet mutatnak, mindig a szépről szólnak és elvakítanak...Távolról néznek ők is a földre, békésen figyelve az ott jelen levőre...De minden messze van tőlük...A szerelmesek választanak közülük egy csillagot, a reményt váró tőlük kér egy új holnapot...de egyébként minden pereg s folyik tovább - nélkülük...
De az igazi csillag ott él szemedben, ott vakít mindig rendületlen! Ott látom a hitet s az égő szikrát, mi elvezet engem sok nehézségen át...Mindig ott élsz,ott égsz az én hitemben! S így a csillagot sem irigylem - mert sokak közt osztja meg fényét!
Nézem a holdat ,mely magányos vándorként botorkál az éji sötétben...Mindig magányosan, az éj sűrűjében...Körötte felhők fonnak koszorút, az éj csendje varázsol köré lágy csendből élő hálót,mi körbefonja a lelked s beborítja testedet...S kicsit irigylem...Mert komótosan nyugodt és higgadt szemlélője a múló napoknak...De épp ezért,mert nyugodt és higgadt, nem lehet részese a perzselő napoknak,miktől az élet forr és zubog, melytől lüktetővé lesznek a holnapok...Így őt sem irigylem!
Sőt! Senkit sem irigyelek! Én megkaptam mindent, amit kaphattam - általad! Tőled lesz nekem vakító kék az ég, a szemed csillogásából jön felém a fény,hangod selyme fon körém koszorút, mi elűz tőlem minden borút!
2010.július 3. |
|
|
- július 09 2010 23:46:59
örök téma... mindenki aki éppen felfedezője a csodának kimeríthetetlen tárházra lel ebben a témában... vallomások perzselő hőfokon.. csak itt nagyon magasra tették a mércét a dicső élődök.... |
- július 11 2010 00:01:28
Édes Etusom! Itt nincsenek dicső elődök...Ezek az én személyes gondolataim,érzéseim. A szerelmemben megélt gondolatok.Minden, mi bennem érte szól és vele, általa éltem át.A megélt szerelem s a tőle kapott mindenség! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
