|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Visszaemlékezés...
Gy.
.jpg)
Kertemből hoztam a virágokat.Szépek, színesek mint a nyár. Egyik sárga mint a Nap, de kék is van közte, - kék mint az ég. Olyan is van mint a kora nyári szivárvány.
Szorosan kötöttem őket,de most kioldom a kötést.Legalább őket ne szorítsa semmi, a torkomat úgyis szorítja ,...valami. Nem köszönök.Volt mikor szoktam.Most félhangosan mondom,hogy még mindig kicsit haragszom Rád.
Pedig húsz éve... Úr - Isten !...húsz éve!...
Akkor úgy volt,hogy délután találkozunk,minden nap így volt mióta kórházhoz kötött a betegség.
Azon a napon korán keltem Még napkelte előtt.Egy-kettő madár hallatta még csak hangját .Még mindent átölelt a hajnali csend.Szépen kelt a Nap,szinte reszketve táncolt a levegőben.Boldog voltam a látványtól, pár percre Rólad is megfeledkeztem.Szépnek láttam a világot.Aztán hamar visszazuhantam a valóságba.Főztem.Finomat amit nagyon szerettél.Öcsémmel együtt mentünk hozzád ezen a napon.Szombat délután volt.Szívem a kórterem ajtaja előtt mint mindig most is furcsán kalapált.Benyitottam.Az ágyad üres volt.Leírhatatlan érzés . Érdekes ha erre gondolok most is ugyanaz az érzés lesz úrrá rajtam. Ennyi év után is érzem azt a fájdalmat, azt az ürességet.Tudom,hogy születésemkor belőled szakadtam ki én, de akkor azt éreztem Te szakadtál ki belőlem.Mostanra már tudom ,hogy ez így nem igaz.Hiszen itt maradtál bennem.Ha tükörbe nézek, a Te arcvonásaidat látom magamon.Mára már a hajam is szürke mint a Tiéd volt akkor.A kesernyés mosolyom is Te vagy látom, érzem, - értem.Nem múlik el semmi sem akkor sem ha néha azt hiszem.
Akkor ,azon a hajnalon talán Te is hallottad a madarak dalát.Mindig koránkelő voltál, - szeretted a hajnal fényeit.Azon a hajnalon elmentél.Oda ahol szebben dalolnak a madarak és talán a fények is szebbek mint ebben az általunk valónak vélt világban.Téged hívtak, és mentél.Az időd lejárt, - gondolom...
Akkor én kicsit haragudtam Rád,amiért itt hagytál bennünket.El sem köszöntél tőlünk.Árvának éreztük magunkat nélküled.Azóta már az Öcsém is elment.Ott vagytok abban a világban ahol olyan békesség és szeretet van amilyenről mi itt a Földön csak álmodunk.
Most én is olyan békés szeretetet érzek, olyan melegséget.Pedig itt állok egy hideg kő előtt.Rajta a neved,de a neved mögött már csak az emlékeid sorakoznak hosszú-hosszú sorban.
Talán azóta új testben új életkört kezdtél.Lehet,hogy minden nap találkozunk és mosolygunk egymásra, valami megkülönböztetett szeretettel,.. mert a lélek az nem felejt.A lélekben van a mindentudás,ami az elme előtt fedve van.
Friss vizet töltök a vázába, belerakom a virágokat.Közben azon kapom magam,hogy mosolygok.Érdekes, - máskor sírni szoktam itt ezen a helyen.Hiányzol nagyon de másként élem meg ezt a hiányt.Talán azért mert oly sok év telt el azóta?Vagy mert én is egyre közelebb kerülök annak a másik világnak az átjárójához?Nem tudom. Szándékosan nem bejáratot mondok.Úgy gondolom nem bejárata van annak a világnak.Átjáró az ami minden éjszaka álmunkban kinyílik s átmegyünk rajta.
Ébredéskor nem mindig emlékszünk az odaát történéseire, ha emlékszünk akkor is úgy meséljük el,hogy álmodtuk ezt,vagy azt.
Végighúzom kezemet a kövön, az aranybetűkön.Hideg, - hideg itt minden.Belülről,magamból érzem a melegséget, hiszen bennem vagy.Kitöltöd lelkemet azzal a meleg anyai szeretettel amit már a fogantatásom pillanatában nekem adtál és soha-soha nem vetted vissza.Örökre az enyém maradt.
Ballagok hazafelé.Tele van a lelkem emlékvirágokkal.Ezek is mind szépek, színesek.Madarak csicseregnek az út-menti fákon.Fecskék hasítják a levegőeget.Egy autó ment el mellettem.Félreállok.Felverte az út porát.Vegyes érzések kavarognak bennem.Száll a por...,ennyi marad belőlünk is.Szemembe is száll belőle, törölgetni kezdem.Vagy mégiscsak könnyezem?...Ezek a könnyek a lélek virának harmatcseppjei.Hagyom, had peregjen...
Elfogyott előttem az út,haza értem.Emlékeimet sietve beljebb terelgetem az emlékek házába, a lelkem legbelső zugába.Kulcsra zárom s a kulcsot szívembe rejtem.Nem szeretném ha ezekből a kincsekből egy is elkallódna.
Szeretettel ajánlom ezt a visszaemlékezésemet mindazoknak akiknek hasonló érzéseik vannak,voltak , vagy lesznek egy napon.
2010.júliusában |
|
|
- július 18 2010 15:07:47
Kedves hova.elolvasva írásod nem is lehet szavakba önteni,hogy mily gyönyörűen írtad le emlékezéseidet.Én is már rég elvesztetem mind két szülőmet,s felejteni sosem tudom őket.Köszönöm neked.
Szeretettel:Gyula |
- július 18 2010 20:18:07
Kedves Barátaim!
/bocs a megszólításért ha túlzásnak éreznétek/Köszönöm elismerő ,együttérző hozzászólásaitokat.Mi akik egy csónakban evezünk tudjuk,mit jelent ha van együttérző barát a veszteség idején.Köszönöm nektek!
Szeretettel üdv:hova |
- július 19 2010 23:00:01
Kedves Hova!
Nekem édesapám 17 éve halt meg.Rá emlékeztem ( könnyes szemmel ) miközben olvastalak. Köszönet ezekért a könnyekért!
Szeretettel: Böbe |
- július 21 2010 07:43:54
elfogyott az út!
pedig megpróbáltad a háborgó lelkedet csillapítan..
szépen megírtad, nézesd meg szerkesztővel, sosem lehet tudni, mikor tartják szentimentálisnak, nem közölhetőenek - ÉS MIKOR HARAPNAK RÁ, a kzegtől függ, milyen olvasóik, szponzoraik, reklámozóik vannak!
Talán beleférnek egy lapba érzések is!
Nekem hiányzik a mindennapi tárca-novella.. Adí, Kosztolányi, Móricz, Szép Ernő - így hirtelenjében..
De TE nő-író vagy, annak minden előnyével! |
- július 23 2010 13:37:02
Kedves Bobebaba,és Viktória!
köszönöma szép szavakat.
Kedves Rapista!
Nem értem hozzászólásodnak azt a részét amikor azt írodnézessem meg szerkesztővel stb. Nem bánnám ha kifejtenéd bővebben priv levélben itt az oldalon.
szeretettel üdv:hova |
- július 26 2010 11:49:08
Kedves hova!
Csodálatos emléket állítottál édesanyádnak! Én elvesztettem mindkét szülőmet,most könnyezve olvastam írásodat.Köszönet érte.
Szeretettel:zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
