|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Megtörtént eset alapján
Gy.
Németi Csaba : A vonaton
A vonat berobogott a vidéki vasútállomásra. Az emberek egymás hegyén-hátán igyekeztek felszállni. Megálltam a peronon s utoljára szálltam fel. Elég gyakran járok ezzel a vonattal és tudom, hogy van ülőhely, de a tülekedés állandó jelenség. Az emberek presztízs kérdést csinálnak abból, ki száll fel hamarabb.
Kerestem egy dohányzó fülkét és leültem. Hárman tartózkodtunk a fülkében: egy fiatal, 20 év körüli srác keresztrejtvényt fejtett, és egy 50-60 év közötti hölgy, de kérem ez nem minden, ez a hölgy egy jelenség volt, nem mindennapi látvány. Olyan valaki volt, hogy csettint egyet a nyelvével, olyan illető, aki szereti figyelni az embereket. Szemügyre vettem: 170 cm magas lehetett és kb. 90 kg., egy roggyant cilinderrel a fején. Őszülő, rövid, szőke haja itt-ott kilátszott. Pufók arcába, alacsony homlokába belesüppedtek kék szemei, ajkai szigorúan simultak egymásra. Fülei kissé szétálltak. A fehér garbó és fekete blézer kiemelte az egész fejet. Sötét színű élre vasalt pantallót, hozzá fekete cipőt viselt, kezeit sétabotnak is beillő esernyőjén nyugtatta, időnként jobbra-balra fordította a fejét, majd mereven bámult maga elé. Olyan volt, mint egy XIX. századi nemes úr. Nem csodálkoztam volna, ha percek alatt oldalszakálla nő. Rágyújtottam. Arca leírhatatlan változáson ment keresztül, ami enyhén szólva nem vált az előnyére. Egy pillanatig csodálkozott, aztán szimatolt jobbra-balra, és legyezni kezdte a levegőt maga körül. Ezt nem hagyhattam annyiban, a füle ajtóba húzódtam, és így éppen átellenben, most már tényleg őfelé fújtam a füstöt. Vette a lapot és megsemmisítő pillantást vetett felém. Fejét felszegte és mereven bámult maga elé, időnként köhintett egyet. Amíg elszívtam a cigit, meg sem mozdult. Miután elnyomtam a hamuzóba a csikket, a legelső az volt, hogy körülnézett a padlón. Az terítve volt csikkel. Esernyőjét az ölébe fektette, tarkóját kinyújtotta, elővett egy papír zsebkendőt és az orrát alaposan kifújta. Aztán következett a tisztasági hadművelet. Táskájából előkerült a nylon tasak. Fel akarta tépni, nem sikerült. Egy pillanat alatt elővarázsolt egy kisollót és fölvágta. A fülkében narancs illatot lehetett érezni. Kivette a törlőkendőt, kezét, arcát megtörölte gondosan, aztán előkerült a második törlőkendő, és a táskáját is megtörölgette. Fiatal útitársammal egymásra néztünk. Ő megszólalt: nem tudod véletlen? „cseh király volt” a T. és AK betű megvan – Ottokár – mondom neki. – Kösz, pontosan kijön, felelte, és mosolyogva beletemetkezett az újságba. A hölgy felállt és egy öttonnás megsemmisítő pillantást vetett fiatal útitársam felé. Kezét zsebre dugja, rám néz. Én csak egy négytonnást kapok. Nemhiába!, aki tudja a cseh királyokat, azt elég nyomni, nem kell agyoncsapni. Kilép a fülkéből, megáll a folyosón, köhécsel, a köhögéséből tévedhetetlenül tudom, így csak dohányzó ember köhög. A vonat megáll, diáklányok szállnak fel, szeretnének átszaladni a folyosón, de erre nem sok esélyük van, mert a hölgy mozdulatlan és az ablakon bámul kifelé. Nem vesz tudomást róluk. Az egyik megszólal: tessék már elengedni! A hölgy megpróbálja a testét behúzni, de a hely így is kevés. Beszorulnak az ablak és a fülke közé, a helyzet komikus. Kopogok és kinyitom az ajtót. Behátrál és dünnyög valamit. Hangtalanul visszaül a helyére, előkerül az esernyő és fensőséges tekintetét végig hordozza a fülkén. Arcán megvető kifejezés, rám néz, egy fokkal visszavett, de a megvetés az ott van, fiatal útitársunkat sem respektálja semmire.
Lassan közeledünk a megyeszékhely felé, az emberek kitódulnak a folyosóra. Ugyanaz kezdődik, mint felszálláskor, csak fordítva. Nyugodtan ülve maradtam helyemen. Történetem főszereplője is felállt, készülődni kezdett. Hosszú, fekete kabátot vett magára. Csomagjai a csomagtartón voltan. A fiatalember felállt, levette a két kövér szatyrot. A hölgy megszólalt: -maga nekem ne segítsen - de a akkorra a két kövér szatyor már az ülésen volt. Nos, gondoltam, most én jövök. Kinyitottam az ajtót, kezemben egy doboz cigivel, megkínáltam és udvariasan magam elé engedtem. Menjenek a fenébe! – és méltóságteljesen kivonult a fülkéből. Lesegítettem a vonatról. A csomagjai nehezek lehettek, mert kapkodva szedte a levegőt. Odaléptem és szó nélkül kivettem az egyiket a kezéből. Kérdően ránéztem. - A taxi állomásra megyek. Bólintottam, szó nélkül tettük meg az utat. Megkönnyebbültem mikor odaértünk. Nos, gondoltam, még egy próba. Ismét elővettem a cigit és felé nyújtottam. Rám nézett és megkérdezte: - miből gondolja, hogy dohányzom? – A köhögése – feleltem. Nyöszörgött valamit, majd méltóságteljesen megszólalt: lehetséges, hogy dohányzom, mert bizonyos jelek valóban erre engednek következtetni, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy egy hölgy jelenlétében rágyújtson engedélykérés nélkül.
Hátat fordított és intett az egyik kocsinak. Hangosan rászólt a vezetőre: óvatosan a csomagokkal, mert összetörik a pipám.
|
|
|
- July 28 2010 09:16:57
Kedves Nemeti!
Nagyon jól lefestetted az "asszonyságot", akivel a vonaton együtt utaztatok. Így jellemezted még: "Olyan volt, mint egy XIX. századi nemes úr." Ha ez így van, akkor az a hölgy nem is volt annyira hölgy, inkább egy XIX századbeli férfi kinézetére és viselkedésére emlékeztetett. Talán azért nem jutott eszedbe, hogy nem kértél engedélyt jelenlétében a dohányzásra.
Egyébként meg a hölgy is tudatában lehetett volna annak, hogy dohányzó fülkében utazik.
A végén ott van a csattanbó: "...óvatosan a csomagokkal, mert összetörik a pipám". Talán pipadohánnyal kellett volna a hölgyet megkínálnod!!!
Örülök, hogy a hölgynek Ti, férfiak, mindketten a segítségére voltatok. Talán később Ő is elgondolkodik a történteken, és elmosolyodik saját magán.
Tanulságos írást olvashattam.
Köszönöm!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
 |
- July 28 2010 16:05:23
A vége Frappáns befejezés.De azért,ha dohányzós fülke is,akkor is illik megkérdezni a dohányzást.
Üdv:Gyula |
- July 28 2010 23:01:02
ez volt a "Pipás Pista"?
szellemes! |
- July 30 2010 07:11:43
Nekem is nagyon lekötötte a figyelmemet az írásod, gratulálok. Hozzáfűzök még néhány szót PÜ-ben. |
- April 19 2011 21:51:06
Én egy rendőr századost utasitottam rendre a saját irodájában! Majdnem szivrohamot kapott...de az egy másik történet:"Százados úr jól van?" cimmel.
Jól mosolyogtam az általad leirt jeleneten....
Szeretettel:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 11. Saturday,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
