|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
Egy sajnos elég gyakori jelenség, melyre a mai napig magyarázatot keresünk.
Megfeszült a teste.
Eleinte próbált ellenállni, mindhiába. Minden harapási, karmolási kísérletet kegyetlen megtorlás követett. A férfi lefogta őt, teste a padlóhoz szögezte; szabadulásra esélye sem volt. Minden másodpercben folyamatosan fogyott az ereje: kifejezéstelen tekintete a férfi arcába, majd onnan a falakra meredt.
Pedig olyan jól indult.
***
- És? Hogy döntöttél, hová felvételizel? - kérdezte a férfi, miután kortyolt a söréből. A nyári konyhában ültek, előtte felbontott kólásüveg állt a fényesre kopott asztallapon.
- Még nem tudom... nem gondolkoztam rajta.
- Pedig jó lenne... anyád már engem is kérdezget, hol lenne neked a legjobb. - Sóhajtott. - De hát azt én honnan tudjam? Nem nekem kell tudnom, mi a legjobb neked.
Gyengéden a lányra nézett. Talán túl gyengéden is. Gyanúsan gyengéden. Ő mégsem gondolkozott rajta. Nem volt benne az a félsz, ami máskor mindig átjárta.
- Tudod, sokat rágódtam rajta, hogy mennyit változtam - mondta. Bár könnyedén mondta, hangján érződött a feszültség.
- Szinte semmit. Nekem mindig ugyanaz a lány maradsz - mosolygott a férfi, majd újra ivott.
- Te milyen voltál az iskolában?
A férfi ránézett. - Neveletlen - felelte. - Nem szerettem az iskolát, és azt hiszem, ez látszott is rajtam. Rajtam sosem fogtak a házirend szabályai. A legrafináltabb módokon kerültük ki a haverokkal. De ez nem jelenti azt, hogy neked is szabad - tette hozzá cinkos kacsintás kíséretében.
- Azért mindenben nem szeretnék rád hasonlítani - mosolygott a lány, miközben szájához emelte a kólásüveget. Észre sem vette, hogy a férfi sóvár tekintettel nézi a nyakát, mint ahogy azt sem, hogy mellé telepszik.
- És a fiúkkal hogy állsz? - kérdezte a lánytól.
- Hát... van egy fiú a suliban, aki tetszik... a sulicsapatban játszik és olyan aranyos...
- És alakul már? - kérdezett tovább leplezetlen kíváncsisággal a férfi.
- Igen, elhívott moziba - pirult el a lány. - Annyira izgatott vagyok...
- Akkor felkészítelek, mi minden lesz ott - sóhajtott fel a férfi. Kezét lágyan becsúsztatta a lány combjai közé. Az felugrott.
- Mit csinálsz? -kérdezte döbbenten. A férfi felkelt, odalépett, minden erejével lenyomta a földre, és elkezdte lefejteni a ruháit. A lány keményen ellenállt, de a férfi visszakézből pofonvágta.
- Ha ellenkezel, úgy megverlek, hogy nem kelsz fel többet - lihegte. Érezte, hogy az ellenállás gyengül, folytatta hát tovább...
***
Fájdalom nyilallt belé. Lüktetően zúgott végig rajta minden egyes lökésnél, és iszonyúan fájt, de a félelem némán tartotta. Csak halványan érzékelte, hogy ide-oda mozog a teste. Mintha felülről látta volna magát. Agya eltompult, üres tekintete a fehérre mázolt asztalra vándorolt. Még mindig emlékezett arra, mikor összeállították.
***
- Ez az anyádé - mondta a férfi. - Jó lenne összerakni, mielőtt hazaér, hadd legyen neki meglepetés.
Valóban meglepetés volt. Finoman faragott lábakkal, lakkozott asztallappal, és a húsz perccel, amíg összeállították. Semmiség, szokta mondogatni, de ez most elmaradt. Csak a döbbent némaság volt, és a meglepetés ereje. Aztán a tipikus Anya-féle kiáltás: "Nem hiszem el! Mennyibe került?" A férfi sokatmondóan csóválta a fejét, és azt mondta: ugyan,ugyan, te is tudod, hogy ilyesmit nem szabad kérdezni, ha ajándékról van szó...
***
Egy különösen erős lökés visszazökkentette a valóságba. Hullámzó rángások. Végre végzett. Felkelt róla és felöltözött. Felrántotta, megrázta, aztán a földre lökte. Föléhajolt.
- Anyádnak egy szót sem - suttogta. - Ugye nem árulsz el neki?
A lány csak feküdt. Undorodott magától, és még inkább ettől az emberi állattól. Legszívesebben öngyilkos lett volna, hogy ne érezze magán a szégyen mocskát. Mégsem tette. Annyi ereje sem volt, hogy védekezzen. Némán, mozdulatlanul hagyta, hogy a férfi gyengéden szájon csókolja, és kimenjen az udvarra. Csak azután suttogta el a kérdésre a választ:
- Nem árullak el, apa... |
|
|
- augusztus 02 2010 19:33:43
Nagyon tetszett az írásod. Drámai és megrázó.Nincsenek benne felesleges szavak,sorok. Pergő. Egyszóval remek munka!
Gratula: Böbe |
- augusztus 02 2010 20:11:57
Kedves Böbe!
Köszönöm szavaidat, megtiszteltél, hogy olvastál. Sajnos elég közelről tudom, milyen ez az eset, mivel a jelenlegi párom háromszor esett áldozatul ilyesminek. Az ő kérésére írtam meg ezt a novellát: tisztázni akarta a múltat, és feldolgozni.
Szeretettel: Jox |
- augusztus 02 2010 20:29:01
Köszönöm az őszinteségedet! Elmondani sem tudom,mennyire szorítok párodnak,hogy túl tudjon lépni. S ez sok tekintetben rajtad múlik. Csak tisztelni tudlak,amiért teljesítetted a kérését,s ráadásul nem is akárhogy!
Szeretettel: Böbe |
- augusztus 03 2010 08:46:16
Kedves Jox!
Nehezen lehet megfelelő szavakat találni az ilyen ember minősítésére, mint amilyen ez az apa volt a történetedben.
Én tudnám, mit kellene az ilyenekkel tenni. De ez nem az én dolgom. Remélem az ilyen "torz agyúak" előbb-utóbb megkapják méltó büntetésüket.
Párodat pedig végtelenül sajnálom.
Élethű történeted jól megfogalmazott, nekem is tetszett.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 29. hétfő,
Péter, Pál napja van.
Holnap Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
