|
 Vendég: 116
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
M
Valós történet alapján
Németi Csaba: A TALÁLKOZÁS
Hajnalban ébredt. Óvatosan kelt fel, nehogy felébressze a mellette fekvő asszonyt. Kiment a konyhába, és teavizet tett föl a gázra. A konyhaszekrényből kekszet vett elő, és leült az asztalhoz, rágcsálni kezdte. A víz felforrt, a tea filtert kiáztatta, kevés cukrot tett bele és kortyolni kezdte. Közben keze automatikusan nyúlt az asztalon lévő cigaretta után. Rágyújtott, élvezettel, mélyen szívta le a füstöt. Felállt, kinyitotta az ablakot, ott szívta el az első cigarettát. Nézte a szürke hajnalt és az esőtől csatakos utat. Szerette a hajnalt, olyankor csendes és nyugodt volt minden. Gondolataiba mélyedt, eszébe jutott minden, ami az asszonnyal és ővele kapcsolatos. A régi emlékek szinte filmszerűen peregtek le a fejében. Ő 15, Tímea 16 éves volt, amikor elkezdtek együtt járni. A lányt cukkolták a barátnői, hogy tőle fiatalabb sráccal foglalkozik, de őt ez nem zavarta. Szerették egymást, úgy, ahogy csak ebben a korban lévők szerethetik egymást. A szerelem két évi együtt járás után sem teljesedett be. Ez nem csak nekik volt köszönhető. Tímea szülei szigorúak voltak, és az Ő nénje is. Előtte volt az arca, és szinte hallotta a hangját, mikor a nénje azt mondja:
- Semmi sora annak, hogy két szerelmes kamasz a Nagyerdőn sétáljon, közben csókolózzanak.
Az erdőn való csavargást a lány szülei is megtiltották. Így aztán nem maradt más, mint az, hogy elmentek moziba, és vagy Tímeáéknál voltak, vagy az Ő nénjéénél. Esetleg egy-egy óra valamelyik parkban. Tímea jó eredménnyel érettségizett, és felvették egy másik városba a Tanítóképző Főiskolára. Őt meg kirúgták a gimnáziumból. Kapcsolatuk megszakadt. Több mint 14 év múlva találkoztak újra. A jazzbárban egyedül ült, azon gondolkozott, hogy mi a jó fenét keres a világban. Házassága tönkre ment, albérletben lakik, három gyerek után kell tartásdíjat fizetni, a melón kívül semmire sincs ideje. Havi 260-300 órát dolgozik, keresete jóval meghaladja az átlagot, de spórolni nem tud. Szüleit egy évben kétszer meglátogatja, a gyerekeit havonta, és ezzel kimerült minden tevékenysége. Évente kétszer-háromszor eljön ide, a zene fel tudta oldani benne a feszültséget. Kitöltötte a maradék sört, szájához emelte a poharat, mikor valaki befogta a szemét, és a fülébe súgta:
- Szerelem! Szerelem! Ez éltet engem.
Letette a poharat, megfogta a kezet, szinte torkában dobogott a szíve. Ez nem lehet igaz! Ez csak Tímea lehet. Ez a mondat volt kettejük titkos fogadalma, ha egyest kaptak, vagy ha nem találkozhattak valamilyen oknál fogva, mindig ezt mondogatták egymásnak. Szeretni fogják egymást, mert csak ezért érdemes élni. Tímea levette a kezét a szeméről, megkerülte az asztalt, leült vele szembe.
-Alkohol, cigaretta, hosszú haj, szakáll, kopott farmer – mondta. Ismertem egy srácot valaha. Hosszú haja volt, állandóan farmerben járt, nem ivott, nem dohányzott és szakálla sem volt. Nem tudom, hogy hova tettem az eszem és a szemem, de szerelmes voltam bele. Úgy hívták:Barta Ferenc.
A meglepetéstől kábultan bámult. Nézte az asszonyt. Szinte semmi nem
változott rajta. Haját ugyanúgy hordta, mint régen. Egyenes, erősszálú haja vállig ért most is, mélyen ülő, barna szemei tisztán csillogtak. Kissé hosszúkás arca és keskeny ajkai határozottságról árulkodtak. Majd lassan, vontatottan megszólalt:
- Közlöm veled, hogy a rossz szokásaimnak csak egy töredékét látod, és eszem ágában sincs megváltoztatni azokat. Ami a hajdani dolgokat illeti, csak azt tudom mondani, hogy akkor még volt ízlésed.
Elnevették magukat, majd tovább beszélgettek. Kiderült, hogy Tímea is elvált, és gyereke nem volt, de nagyon vágyott rá. Elmondta, hol tanít. Mikor az utca nevét mondta, meglepődött. Szinte minden nap járt azon az utcán. Tímea megkérdezte:
- Miért lepődtél meg annyira?
Nem akart válaszolni, de az asszony nem hagyta annyiban.
- Tudod, este hat-hét óra között jövök el az iskolából, útközben sokszor láttalak. Te az út túloldalán jársz, vártam, hogy hátha észreveszel. Szerintem, ha keresztbe feküdtem volna előtted, Te átlépsz rajtam, és mész tovább. Úgy rohansz az utcán, mint egy őrült. Semmit nem akarsz látni. Tegnapelőtt egy baleset mellett úgy elhúztál, mint a rakéta.
Neki rémlett valami, autók, emberek egy csomóban, de nem érdekelte a dolog, sietett haza.
- Mondd, – kérdezte - az emberek között élsz Te, vagy valahol máshol, és él ott rajtad kívül valaki?
Iszonyú dühös lett. Visszavágott:
- Ezért jöttél éjjel fél egykor ide, hogy ezt megkérdezd?
- Nem. Nem ezért jöttem. Egy társaságban voltam a szemben lévő asztalnál. Kilenc óra körül érkeztünk. Egyből kiszúrtalak, és úgy ültem, hogy szembe kerüljek veled. Több mint két órát ültem veled szemben, körülbelül két méterre Tőled, de Te észre sem vettél.
- Nem szoktam nyilvános helyen a nőket figyelni. Észrevettem a társaságot, két férfi, három nő, de nem érdekelt, következésképpen Te sem érdekeltél. Ha észrevettelek volna, akkor sem szólok, hanem felállok és elmegyek.
- Szerintem az anyádat sem vetted volna észre, úgy magadba voltál roskadva.
- Na ide figyelj, kedves! Az életem tönkre ment, és nem hiszem, hogy ez valakit is érdekel, így aztán nem sok beszélni valóm van az emberekkel, ebből kifolyólag nem is érdekelnek. Nem hibáztatok senkit, én is követtem el hibákat, nem is kicsiket, nem tudom túltenni magam rajta. Történt más is, volt egy balesetem a vasútnál, majdnem az életembe került. Jobb is lett volna ott maradni. A vasútnál legfeljebb a kapuszolgálatot bízták volna rám, ugyanis csoporton kívüli lettem. A fizetésem a felére csökkent volna. Elmentem az építőiparba dolgozni, úgyhogy most segédmunkás vagyok, tanulom a szakmát. Itt keresek annyit, hogy fenntartom magam, és nem szorulok senkire. Röviden ennyi. És most fejezzük be a társalgást! Nem tartok igényt se a Te, se az emberek sajnálatára.
- Jó – felelte Tímea , akkor menjünk haza!
- Ezt hogy érted? – nézett rá megütközve.
- Úgy, dicső lovagom, hogy én a Király utcában lakom, Te pedig a Tábornok úton. 500 méterre lakunk egymástól.
- Hát ez remek! Esetleg nem tudod, hogy milyen színű alsógatya van rajtam?
- Nem, de nem is érdekel. Ha pajzán gondolataid vannak, verd ki a fejedből.
Elindultak. Az asszony belekarolt. Hirtelen elöntötte a vágy, hogy átölelje és megcsókolja. Kissé odasimult hozzá, nem kis erőfeszítésébe került, hogy visszatartsa magát. Tímea észrevette, hogy megremeg, és megszólalt:
- Nem. A múltat felejtsük el! Nem akarok szeretőt tartani, és egyéjszakás kalandot sem. Tudni akartam, mi történt veled, magam sem tudom miért? Ennyi az egész. Két éve, mióta elváltam, nincs senkim, egyedül élek. Ha kezdek valakivel, az csak komoly kapcsolat lehet, és nagyon szeretnék egy gyereket.
- Hát én erre alkalmatlan vagyok – válaszolta.
- Nem is rád gondoltam.
Szó nélkül mentek tovább. A körúton leültek egy padra. Tímea megszólalt:
- Mi lenne, ha levágnád a szakállad? Öregít!
- Két dolgot ne kérj tőlem, hogy feleségül vegyelek és hogy levágjam a szakállam.
- Jó, – akkor haladjunk, térjünk nyugovóra.
Elindultak a Király utcába. Az asszony lakásánál megálltak.
- Akkor szervusz.
- Szervusz – mondta Tímea. Kezet fogtak. Megfordult.
- Várj! – szólt utána az asszony, és kezébe nyomott egy borítékszerűen összehajtogatott papírt. – Ha hazaérsz, olvasd el!
Kérdezni akart valamit, de az asszony belépett a kapun és kulcsra zárta. Mindegy – gondolta -, s amikor hazaért, lerúgta a cipőjét s végigdőlt a heverőn. Felgyújtotta az éjjeli lámpát, és elkezdte kibontani a papírt. Egy telefonszám volt rajta. „Este hét után bármikor hívhatsz. Gál Tímea.” Nagyon dühös lett, hát mit képzel ez magáról. Közli vele, hogy megőrült, hazakísérteti magát, és ez a telefonos játék. Kedves, ha arra vársz, hogy én hívlak, akkor este hét után nem sűrűn fog csengeni a telefonod. Dühösen a szőnyegre dobta. Nem volt kedve még ahhoz sem, hogy levetkőzzön. Megpróbált aludni. Nem sikerült. Ez az utóbbi időben, ha nem is sűrűn, előfordult. Ahogy lehunyta a szemét, az asszony arca megjelent előtte. Nem tudott szabadulni ettől a képtől. Felkelt. Teát főzött magának. Elővette a naplóját s írni kezdett. Annyira belemerült, hogy észre sem vette, már világosodni kezd. Mire abbahagyta az írást, teljesen kivilágosodott. Azon kezdett gondolkodni, mivel töltse el a napot. Szabadságon volt, nem nagyon tudott mit kezdeni az idejével. Végül úgy döntött, hogy kimegy az erdőre, sétálni fog. Az egész napot kint töltötte. Átgondolta az egész életét. Úgy döntött, hogy nem fogja megváltoztatni, nem fér bele senki. Jókedvűen ment haza, megfürdött, megvacsorázott s lefeküdt. Bár az asszony arca most is előtte volt, de a fáradtság elnyomta s mély álomba zuhant. Másnap kiutazott az édesanyjához, és a szabadságból hátralévő időt ott töltötte. Frissen és jókedvűen kezdett el dolgozni. Bár az asszony sokszor eszébe jutott, de mindig sikerült legyűrni a kívánságot utána. Egy nagy építkezésen dolgozott. Ment a cukkolás, a hülyéskedés, egész jól érezte magát. Hazafelé mindig más úton ment, nehogy összetalálkozzanak. Bár az emlékek egyre elevenebben éltek benne, sikerült legyőzni azokat. Ha másként nem ment, akkor munkatársaival elment sörözni vagy moziba. Egyik helyen sem érezte jól magát, de az asszonyról elterelte a figyelmét. A volt feleségére és a gyerekeire sokat gondolt. Úgy érezte, szereti a gyerekeit és azok anyját. Két érzés harcolt egymással. A régi szerelem is helyet követelt magának. Sok plusz munkát vállalt. Félt az üres napoktól, a munkahelyén is egyre szótlanabb lett. Már nem érdekelte a durva humor és az ugratások. Nem járt sörözni. Néhány embert röviden elküldött a francba, mikor elkezdtek vele hülyéskedni. Eltűrték neki, mert jól dolgozott, igyekezett mindent megcsinálni. Az utcán még mogorvább lett, és állandóan rohant. Az ismerősöket nagy ívben kerülte. Így teltek a hetek, hónapok. Egy késő őszi este vásárlás közben találkozott megint össze Tímeával. Ki akarta kerülni, de Tímea köszönt, nem lehetett kitérni előle. Ő is motyogott valami köszönésfélét és tovább akart menni, de Tímea megfogta a karját:
- Szükségem lenne rád egy kis időre.
- Nézd – felelte -, hagyjuk békén egymást, a múltat felejtsük el, Te mondtad.
- Rendben, de nem erről van szó. Csak szeretnék bevásárolni, és nincs, aki hazavigye.
- Nem értem, hogy ki vagy mi akadályoz meg benne?
- Ide figyelj, te félnótás! A lábam el van törve, három napja gipszelték be. Ahogy jöttem az úton, elcsúsztam, és eltört a gipsz a lábamon.
Ránézett, és tényleg úgy volt, ahogy mondta. Kivette a sálat a nyakából, és ahogy tudta, felkötözte a gipszet.
- Ne haragudj, nem vettem észre.
- Meglepett volna, ha ilyesmire is figyelsz.
Álltak a bolt közepén, nézték egymást.
- Most meg mi a fenét bámulsz rám, talán Medgyessy-szobornak vélsz? – szólalt meg Tímea.
- Na, ide figyelj, szépségem! Ha nem azt nézném, hogy nő vagy, felpofoználak.
- Megható, hogy ennyi mindent figyelembe veszel pofozkodás előtt. Ígérem, mindig el fogok érzékenyülni, ha ez a szitu az eszembe jut. De mi lenne, ha végre segítenél, s ha már itt vagy, veszek még néhány dolgot.
Ránézett a kosárra, tele volt. Az eladók elkezdték figyelni őket, de nem szóltak.
- Oké, menjünk!
A kosarat a pénztárhoz vitte, fogott egy másikat. A pénztárnál ülő nőnek csak annyit mondott, hogy várja meg a másik hármat.
Tímeához lépett és megjegyezte:
-Lassan feljön a Hold, és én szeretek este otthon lenni.
- Ne aggódj, nem hívlak meg vacsorára! – közben lisztet, cukrot, rizst tett a kosárba. – Tudod, három havonta csinálok nagy bevásárlást.
- Megjegyzem a dátumot – felelte epésen.
- Pirossal írd be a naptárba, lesz egy ünnepnap, ami csak a tied – válaszolta az asszony, és közben szorgalmasan pakolta a kosarat.
A pénztárnál ülő nő mosolygott, amikor fizettek.
Elindultak a Király utca felé. Tímea belékarolt, úgy bicegett mellette. Ő megint megremegett. Kívánta. Szótlanul mentek egymás mellett. Dühös volt magára. Megint Tímea győzött, és ezt nem bírta megemészteni. Mikor elérték a lakást, a nő megszólalt:
- Már csak a harmadikra kell felhoznod, nincs lift.
Felcammogtak a harmadikra, az ajtóban letette a cuccot:
- Szevasz! – mondta, s menni akart.
Tímea megfogta a karját, ránézett s megszólalt:
-Gyere be!
- Erről nem volt szó.
Tímea ránézett. Ismerte ezt az arcot. Szenvedőnek és könyörgőnek látszott. Az arcát eltorzította a fájdalom, könny csorgott a szeméből.
- Mi van veled?
- Semmi, csak menjünk már be!
Átkarolta az asszonyt. Tímea megszólalt:
- Nem bírok menni.
Az ölébe vette, bevitte a konyhába. Kinyitotta a szobaajtót, átvitte s lefektette a heverőre. Mindent értett, szó nélkül a telefonhoz lépett, felhívta a mentőket, s elmondta, hogy mi történt. Leült az asszony mellé.
- Mi a fenéért nem azzal kezdted, hogy fáj a lábad is, nem csak a gipsz tört el? Szerintem lesz vagy három heted a baleseti sebészeten. Az is lehet, hogy újra eltört. Fáj és feszül?
- Igen – felelte az asszony, - honnan tudsz Te ilyeneket?
- Ne tudd meg! Dühös volt magára, észre kellett volna vennie az asszony fájdalmát. Iszonyatos lehetett neki ez a pár száz méter.
- Szólok anyádéknak, ha eljövök a kórházból.
- Rendes vagy, – válaszolta az asszony – de anyámék nem élnek. Egymás után mentek el, apám másfél éve, anyám egy éve.
- Akkor szólok a rokonaidnak.
- Nem. Ne szólj senkinek!
Megérkeztek a mentősök. A kórházban megröntgenezték s közölték vele, hogy bent kell maradnia. Tolókocsin tolták be a kórterembe, rátették az ágyra. Odalépett és megkérdezte:
- Akkor hogyan tovább?
Tímea megfogta a kezét és megkérte:
- Maradj itt egy kicsit!
Mindent megértett, de nem tudott mit mondani. Leült az ágy szélére, és azon gondolkodott, hogy mit csináljon. Az asszony megszólalt:
- Add ide a táskám!
Odaadta. Kivette belőle a lakáskulcsot s a kezébe tette.
- Menj fel hozzám, ami romlandót vásároltam, vidd el! A szobában a kétajtós szekrényben bal oldalon találsz fehérneműt és hálóinget. A törülközők a legalsó polcon vannak. A fürdőszobában megtalálsz mindent. Szakíts rám annyi időt, hogy behozod nekem ezeket.
- Tündérem, én reggel fél 7-től fél 6-ig dolgozom! Nem lenne jobb, ha ezt másképp próbálnád megoldani? Vannak rokonaid, munkatársaid. Szólok közülük valakinek.
- Nem, – szólt határozottan – nem kell félned, értéket nem tartok otthon. Amim van, nálam van.
- Kell a francnak az értéked meg a cuccod! Nem erről van szó!
Tímea elsírta magát.
- Most mi az istennek bőgsz? Oké! Minden úgy lesz, ahogy Te akarod, de egy feltétellel. Ha kikerülsz innen, befejezzük, semmi kedvem a béka és a királylány játékához.
- Rendben – válaszolt az asszony.
Ő akkor vette észre, hogy még mindig fogják egymás kezét. Lassan kihúzta az övét az asszony kezéből és felállt.
- Most már megyek.
Tímea behunyta a szemét, nem válaszolt, Ő odahajolt hozzá:
- Ne sírj, tudom, hogy neked nehezebb, mint nekem – suttogta halkan. Mindennap jövök hozzád.
Majdnem megcsókolta, de sikerült erőt vennie magán. Kezével letörölte a könnyeket az arcáról, megfordult s köszönés nélkül elment. Hazafelé menet felment az asszony lakására, magához vette a szükséges holmikat. Otthon vacsorát készített magának és lefeküdt. Nem bírt elaludni. Azon gondolkodott, hogyan tudna kilépni ebből a helyzetből. Ugyanakkor kívánta nagyon Tímeát. Állandóan előtte volt a síró arca. Tudatosult benne a nő helyzete. Egyedül van. A szülei meghaltak, testvére nincs, házassága felbomlott, gyerekük nem született, egy-két rokonon kívül, akivel egyébként nem tartja a kapcsolatot, senkije sincs. Neki nehezebb, Ő nem tudja azt nyújtani, amire vágyik. Elég neki a saját gondja. Segíteni fog neki, míg ki nem jön a kórházból.
Valamennyire megnyugodott, de aludni nem tudott. Forgolódott egy darabig, majd felkelt, hozzáfogott tornázni, de ez sem segített. Kiment a konyhába, és elővette a naplóját. Leírta a napi eseményeket, de tovább nem jutott. Átolvasta, és az egészet áthúzta. „Át kell írni az egészet!” – írta alá. Ült az asztalnál és gondolkozott. Azon kapta magát, hogy tervezgeti a kapcsolatot. Nagyon dühös lett magára: mint egy 16 éves, úgy gondolt rá. Ez így nem lesz jó! Valamit tenni kellene, de mit? Hónapok óta harcol ez ellen az érzés ellen, de csak azt érte el vele, hogy fáj, annyira szereti. Elhatározta, hogy nem enged ennek az érzésnek, és mindent megtesz, hogy kiölje magából. Elsősorban a munkával. Elég lesz minden másnap a klinikára mennie. Igaz, nem ezt ígérte, de valahogy majd kimagyarázza. Ránézett az órára. 5 óra volt. Felöltözött, kávét főzött, ennivalót készített, és közben elképzelte, hogy mindezt Tímea csinálja. Mérgesen csapta a kést az asztalra, mindent az asztalon hagyott, magára kapta a kabátját és elindult a munkába. Egész nap szótlan volt, még a szokottnál is kevesebbet beszélt. Nem evett egy falatot sem egész nap. Úgy érezte, összeszorult a gyomra. Munka után elindult a klinika felé. A kapuban jutott eszébe, hogy otthon hagyott mindent. Felszállt a villamosra, hazament, magához vette Tímea dolgait s elindult hozzá. Az őrző kórteremben volt, meg kellett operálni a bokáját. Odalépett hozzá, megfogta a kezét, megsimogatta a homlokát. Tímea kinyitotta a szemét.
-Hello!
-Hello!
Ő leült az ágy szélére s finoman megfogta az asszony kezét.
-Köszönöm, amit értem tettél – mondta alig érthetően, és a szeme megint könnyben úszott. – 6 hét.
- Lesz egy nyugodt ünneped. Mi lenne, ha kivételesen nem sírnál?
- Semmit nem értesz. Akkora állat vagy, mint a Gellérthegy.
- Ne áltasd magad, még fejlődő korban vagyok.
- Nem bánnám, ha nem szorítanád a kezem.
Most vette csak észre, hogy mily szorosan fogja, lazított a szorításon, de valahogy nem volt kedve elengedni. Tímea megszólalt:
- Bemehetnél az iskolába. Keresd meg Szabónét! Mondd el mi történt, és ha tud, jöjjön be hozzám!
- Ha este 6-kor még bent van…
- Nincs bent, csak 2-3 óráig.
-Örülnék, ha megértenéd, hogy én dolgozok.
- Tudom. De azt is tudom, hogy nem fogod kimosni a bugyimat és a hálóingemet, hogy másról ne is beszéljek, ami egy nőnél olykor-olykor előfordul.
Megint bepörgött magára, hogy ez neki nem jutott az eszébe. Ha ez beugrik, minden másképp alakul. Mindegy, most már végig kell csinálni.
- Rendben. Szólok neki, és engem akkor tudsz nélkülözni.
- Szeretem, ha fogod a kezem, de ne szorítsd, könyörgöm! – szólt az asszony.
- Ne értsd félre, véletlenül fogom csak.
- Akkor véletlenül jó. Hoznál egy pohár vizet?
- Igyál körtelevet, hoztam.
Felbontotta az üveget, töltött. Tímea egy húzásra megitta, majd megszólalt:
- Én is kínlódok, nem csak Te. De a két kínlódás között van egy kis különbség. Te azért vagy egyedül, mert egyedül akarsz lenni. Vannak szüleid, testvéreid, gyerekeid, de Te nem akarsz tudomást venni senkiről. A farkas elejti a nyulat, de Te nem vagy farkas, a világ pedig nem nyúl. Fordított a helyzet, ha érted, amit mondani akarok. Akkorát fogsz bukni, hogy nem bírsz felállni. Egyedül vagy, meg is érdemled. Én viszont egyedül maradtam.
- Tudom, otthon átgondoltam a helyzeted.
Belépett egy ápolónő, s udvariasan megkérte, hogy fejezze be a látogatást.
- Segítek neked mindenben.
Ő felállt, megfordult, s elindult az ajtó felé.
-Számíthatok rád?
- Igen.
Az ajtóból visszanézve látta, hogy Tímea mosolygott.
Hazament, megvacsorázott, lefeküdt, elnyomta az álom. Reggel felhívta a főnökét és kért egy nap szabadságot. Az iskolában megkereste Szabónét, aki nagy darab, szigorú arcú asszony volt. Bemutatkozott. Amíg beszélt, a tanárnő furcsán nézett rá, gyanakvás volt a szemében.
- Kije magának Tímea?
Ő dühös lett. Úgy érezte, átlát rajta ez a nő.
- Nem az, akinek maga gondol. A részletek nem fontosak. Semmi nincs veszve, nem fogom feleségül venni. Nyugodtan aludhat, ha kiszemelt valakit Tímeának. Viszontlátásra.
A tanárnő utána szólt:
- Várjon!
Ő megfordult, a tanárnő szemébe nézett. Lassan, tagoltan, szinte szótagolva mondta:
- Átadtam az üzenetet. Nekem nincs több beszélnivalóm magával, s remélem, nem is lesz.
- Nana, fiatalember! Ne legyen ilyen heves! Mondja el, hogy mire van szüksége Tímeának.
- Semmire. Csak arra, hogy keresse fel.
- Köszönöm, hogy bejött. Mondja meg Tímeának, hogy holnap felkeresem. Viszontlátásra!
A tanárnő megfordult és elsietett. Ő az iskolából elment a boltba, bevásárolt, megfőzött és ebédelt. Délután kiment a klinikára. Tímeát visszavitték a régi kórterembe. Ő odalépett az ágyához, megcsókolta a homlokát. Az asszony behunyta a szemét, azt is megcsókolta, megfogták egymás kezét, sokáig szótlanul maradtak.
Három és fél éve történt mindez. Azóta szeretik egymást. Nem élnek együtt, de sok időt töltenek egymással. Tímea nem mondott le a gyerekről, Ő viszont nem akar több gyereket. Elfogadják egymást olyannak, amilyenek, nem akarják megváltoztatni a másikat. Vajon meddig tudnak így élni? Úgy érezte, adósa Tímeának, ő rázta föl abból az iszonyú kábulatból, amiben válása után élt. Szerette volna maradéktalanul boldognak látni. Tudta, csak egyféleképpen érheti el, ha vállal egy közös gyereket. Megpróbálta Tímea gondolkodását és érzelmeit elemezni. Megértette. De mikor eszébe jutott három gyermeke és válása, ez az érzés szertefoszlott. Félt, hogy az asszony a szülés után elhagyja, ezt még elviselte volna - de a gyerek elvesztését, azt már nem.
A bejárati ajtóhoz lépett, kinyitotta az ajtót és kilépett. Az ajtót behúzta maga után, a kulcs belül maradt. Céltalanul mászkált. Tudta, vissza nem mehet, Tímea mindent megértett. Úgy érezte, mást nem tehet. Élvezte a szemerkélő esőt, várta mikor fog zuhogni, hogy karját kitárja, és a víz mindent lemosson róla. Megállt egy sarkon, sokáig nem tudott továbbmenni. Gyermekeire gondolt, minden hozzájuk fűződő emlék eleven seb volt. Hirtelen elhatározással sietni kezdett, úgy gondolta meglátogatja őket.
Megállt egy cukrászda előtt. Mit vegyen? Többféle süteményt vásárolt.
Elindult volt lakásához. Felment a negyedikre, csengetett. Volt felesége nyitott ajtót.
- Hát Te? – kérdezte csodálkozva. Hirtelen nagyon rossz érzése támadt. Félretolta az asszonyt, belépett a lakásba. Az asszony nyöszörgött: - Most nem!
Nem foglalkozott vele, a nagyszobából ordítás hallatszott:
- Olyan hülye vagy, mint az anyád!
Berontott. Egy számára idegen férfi szíjjal verte a nagyobbik lányát. Elöntötte a düh, a süteményeket a férfi arcába vágta, ököllel az arcába ütött, a gyomrába rúgott, lekerültek a szőnyegre. Nem érzékelt semmit, csak ütött. Azt sem vette észre, hogy már fojtogatja. A szomszédok és a volt felesége cibálták le róla. A férfi vérben úszott és élettelennek látszott. Kihívták a mentőt és a rendőrséget. Annyira meg volt vadulva, hogy az egyik mentőst pofon vágta, az egyik rendőrt meg leütötte. Megbilincselve vitték el. A férfit a rohammentő vitte a baleseti sebészetre, négy bordája és a lába eltört. Szemei nem látszottak, nyakán fojtogatás nyomai. A kórház hivatalból megtette a rendőrségi feljelentést…
A cellában hárman tartózkodtak rajta kívül. Nem szóltak hozzá, látták milyen állapotban van, arca, keze tiszta merő vér volt. Az egyik szó nélkül vitt neki egy pohár vizet. Némán megitta, remegése elmúlt, egy idő után minden tudatosult benne.
Egy hónapig vizsgálta az ügyészség az ügyet. Hatóság elleni erőszakot és gyilkossági kísérletet állapítottak meg. E két vádpont alapján 6 év letöltendő börtönbüntetést kapott. Sokáig senki nem tudta, mi történt vele. Szüleinek sem tűnt fel, hogy nem jár haza, megszokták már, hogy fiuk általában fél évenként látogat haza. Az unokáiktól tudták meg a történteket.
Tímeát gyötörték a kétségek, közben pedig megszülte gyermekét. Terhességét eltitkolta. Hosszú időbe telt, mire megtudta az igazságot. Kiutazott Feri szüleihez, ott tudott meg mindent. Gyakran mutogatta Feri fényképét a kislányának, és tanította az „apa” szóra. Meglátogatta a BV-ben, nem akarta fogadni, soha nem fogadott látogatókat. Valami mégis azt súgta neki, most kivételt kell tennie. Mikor meglátta Tímeát, zavarba jött. Semmit nem változott, csak egy kicsit teltebb lett. Az asszony elővett egy fényképet, egy kislány volt rajta.
- Ő a miénk, kettőnké, érted? A tied és az enyém. Ha mutatom a fényképed, már kimondja, hogy: „apa”.
Nem tudott megszólalni, csak sírt. Mereven bámult maga elé. Lassan lejárt a látogatási idő.
|
|
|
- augusztus 10 2010 09:25:44
Kedves Csaba!
Kissé hosszúra sikerült ez a novella, de érdemes volt elolvasni.
Nekem az elején nem tiszta valami, mivel azt írod: "Óvatosan kelt fel, nehogy felébressze a mellette fekvő asszonyt."
Ez azért nem tiszta nekem, mivel írod utána, hogy elvált, ő hagyott el mindenkit, nem úgy, mint Tímea a fiatalkori szerelme, aki mindenkit úgy veszített el. Ki volt az asszony, aki mellől "óvatosan kelt fel..."? Lehet, hogy én nem voltam elég figyelmes???
Mindazonáltal az egész történet nagyon jó volt, hosszúsága ellenére sem találtam unalmasnak, mert vártam, mi lesz a vége.
A vége sajnos nem valami szívmelengető, de annyit azért elért, hogy született egy közös gyermekük. Élethű, valósághű történet.
Üdv.:Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 10 2010 14:31:35
Számomra a férfilélek egy ismeretlen antarktiszi tájék..Tele veszélyekkel, a szűzhó alatt csapdákkal és szakadékokkal...Ennek az elbeszélésnek bennem szürke és fekete tónusai élnek..Egy férfi visszaemlékezései a tragédiáira.. a kudarcaira és a bukásaira, megvesztegetően ritka szikár stílusban mentesen az önsajnálattól a vádaskodásoktól és a hárítástól.... perfekt írás!
Találtam egy elfelejtett nótát Máté Pétertől a Tévedtél-t
[url]http://www.youtube.com/watch?v=CCu80D81D18[/url] |
- augusztus 10 2010 18:55:25
Tanulságos történet.. jól megírtad. |
- április 19 2011 21:36:24
6 év! Ennek a súlyát csak az Érzi, akinek a családjában volt elitélt.....
Nagyon sok!!!!Azt tapasztaltam az életem során, hogy mindig az fizet, akinél a "biztositék ki megy." Mint irom is egy Hitvalásom-ban: Egyszemélyes bűnösök nincsenek!!!
Azt hiszem, soha nem felejtem el, amit olvastam.
Szeretettel és Tisztelettel:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
