|
 Vendég: 63
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radnai István:
Dérverte hajnal - látogatóval
Valami történhetett ma éjjel. Hogy kerékpárral vagy szirénáját elnémítva, terepjáróval jött-e a káembés nem lehetett tudni, csak annyit, hogy a fülem mellett kopogott az ablaküvegen. Szokatlan időben és meglehetősen kellemetlenül.
Nem sokat törődtem a toalettemmel, pizsamám szokott módon kicsit rongyos volt, hasamon összefogtam a gumit és kinyitottam a bejárati ajtót.
Azért nem az ablakot, mert nem akartam, hogy felverje a házat!
Eszembe jutott minden, ami a legutóbbi gyónásomból kimaradt, hiszen már akkor feledékeny voltam. Négy éves koromra jobban emlékeztem, mint arra, hogy a saját bejárati ajtómon szoktam-e közlekedni vagy a másén.
Tegnapelőtt valami sikoltozás volt az utcánkban, de arra határozottan emlékszem az aszony nem az én anyám volt, aki sikoltozott.
Egyébként két lehetőség is kínálkozott, baloldalon, szinte egyforma távolságra a jobboldali zűrös szomszéddal, a fiatalasszony rohangált sikoltozva a kertben. Hogy szexuális játék része volt-e vagy komoly verés? A cukorbajos behemót kergette a feleségét.
Sztereóban a másik oldalon, egy öregasszony, akinek két fia, egy lánya volt és egy kikapós menye.
A kikapós menyecske egy-két napra el-eltűnt a házból, ilyenkor a ház ifjú urának, legalábbis ő így képzelte, eszébe jutott az örökség, elvégre inni kell!
Szerette volna, ha anyja ráhagyja a házat, hiszen venni nem tudott volna, takarékos bátyjának háza, nővérének lakása volt.
Hűvös őszi hajnalokon, leült a völgy mélyén, a patak partján a dér a ritkás fűre, a lármára hangos hápogással égbe emelkedtek a vadkacsák, mint utóbb az említett szereplők lelke.
De addig még sok mesélni valóm van. Addig még nem lehet olyan könnyen eljutni a végkifejlethez.
A káembés, egyenruhában volt, tányérsapkája a homlokába csúszott és ellentmondást nem tűrő hangon megkérdezte. - Kovácsevics Mihály?
A hangsúly valahol félúton megakadt a kérdezés és az állítás közt.
A válaszom hosszú csend, hiszen át kellett gondolnom, hogy előző életemben, amikor még nem voltam Molnár Károly, mit követhettem el ezen a néven és vállaljam-e?
Úgy döntöttem, hogy nyilván elévült, mert már negyven éve fennállok és ha hozzáveszem a négykézláb eltöltött kilenc-tíz hónapot? Akkor még nem volt divat a pocaklakó megnevezés, nem is emlékeztem erre az állapotra, de ugyanennyit nyugodtan hozzáadhattam.
A rendőr megnyugodni látszott, hogy célba talált, de mégis felvonva bal szemöldökét kérdően nézett rám.
- A személyi igazolványát! - nyögte ki végül.
Kotorásztam a pizsamám nadrágjában, mivel a sürgős szükség elszólított volna.
Nyilván úgy vélte azzal alszom, tehát, terpeszben várt, egyik keze a kádárkolbászon nyugodott, ha izgő ujjai nem árulták volna el.
Nem mertem távozni, de ha igen, akkor merre? Egyik irányban a klozettpapír, amire nagyon vágytam, a másik irányban a személyi.
De végül is, mit követtem el? És miért a saját lakásomban kérik? Még ilyet!
Jó, hogy nem mondtam igent, mert bizonyítani nem tudtam. Nemet sem mondhattam, hiszen éppen tegnap ellopták.
Szorosabban fogtam a pizsama nadrágot, vagy még inkább..
De ilyen úri társaságban sem a népies, sem az orvosi nevét nem merem kiejteni! Csak magamban morogtam, hogy a penész vigye el, aki felver, amikor alig pitymallik.
Álltunk és nem történt semmi.
A jobboldali szomszéd rég megunta a kergetőzést.
A baloldali?
A feszültség nőtt, mire kijött a feleségem, akinek szokatlan volt hajnali kelésem, hiszen gyerekkorom óta ösztökélni kellett, hogy a vekkert ne hagyjam figyelmen kívül.
Eszébe jutott, hogy mostanában éjszaka járok haza, így a látvány nem lepte meg, valamint az építőanyagot is kifizettem.
Fölöttébb gyanús.
A közeg megismételte a felszólítást. Én már mozdulni sem tudtam, csak szorítottam, elől a kezemmel, hátul a farpofákkal.
A helyzetet az asszony oldotta meg, bement a másik szobába, kihozta a zakómat és a kezmbe adta. a közeg ebből arra következtetett, hogy el akarom kísérni és a háta mögé nyúlt a perecekért.
Elővettem egy jegyzőkönyvet, hivatalos pecséttel.
A káembés arcán átfutott az idegesség fintora és homlokráncban végződött. - Molnár? - kérdezte, mint, aki nem hisz a szemének és végigmért tetőtől talpig.
Ha azt kérte volna tőlem, nyissam ki a számat, mondjak "á"-t, többre ment volna, mert Kovácsevics, a faluban köztudott, otthagyta a fogát.
A kocsmában.
Ebben a pillanatban az utca felől erősödő sikoltozás és segélykiáltások jutottak a közeg fülébe.
Még szerencse, hogy egyik kezét már levette a tonfáról, hogy a bilincset a csuklómra készitse.
Ahogy volt sarkon penderült és a bilinccsel a kezében, termetéhez képest meglepő fürgeséggel a kapu felé indult.
Ezt szemlátomást elrontotta, rossza cím, volt már ilyen.
Az öreg Kovácsevicsné fél papucsát elhagyva, lépéselőnyben volt mégis. Az ifjabb - némi feles és számtalan sör után, tántorogva követte.
Kezét továbbra is ütésre emelte. A szerv, mint a harmadik befutó a lovin, utána nyúlt a fiatalembernek és a maradék fogai iránt mutatott némi érdeklődést. Majd rákiáltott, mire az rutinosan előrenyújtotta mindkét kezét.
Vele ugyanis ritkán szoktak kezet fogni, a barátságukról nem azzal biztosították, hogy a kisujját kérik, vagy jókedvűen a tenyerébe csapnak. Ha megtették, azit is a gumibottal, tonfával.
A sikeres tettenérés alkalmával feltehetően kiderült, hogy kik is lehetnek azok a Kovácsevicsék, de még mindig nem, hogy hol laknak?
Jóval később tudtam meg, hogy az utcában a megváltozott házszámok nem éppen pontosan kerültek a Tanácsnál átvezetésre, így például magam sem éltem közös háztartásban a feleségemmel.
Őt ugyanis, az egyik gyerekkel együtt, helybenhagyták. Na, nem átvitt értelemben, ahogy ez szomszédoknál szokás, akik a kutya életének is az ásó élével szoktak véget vetni, hanem a
bejelentő lapokat összekeverve, engem hat házszámmal arrébb tettek, ők maradtak.
Ahogy Kovácsevics is maradt a régi számon, amely most a mi portánk kapuján díszelgett.
a rendőrségi fogda hűvösében minden tisztázódott, kivéve ama nem éppen kedélyes fogócskát utca hosszat..
A másik oldalon, harmadik szomszédban is megszűnt sikoltozás. Nem a rendőri beavatkozás okán, hiszen vér nem folyt, mivel a fiatalasszony a pincében felkötötte magát a gázcsőre.
A páros oldalon laktunk akkoriban, a háromháznyi távolság éppen hat házszámnyit ért.
|
|
|
- augusztus 12 2010 12:28:40
Kis Magyar Abszurd..a La'6o-as évek... és a Tanácsi bürokrácia...
A ****kazmus mindig "bejön" nálam.. ez a karcolat hanem olyan mély rétegeket érintene az emberben, akár bohózatként is olvashatná.. olyan Hrabali... hiszen végig ott lapul a félelem az önkénnyel szemben,szatirikusan,fekete humorral megírva. |
- augusztus 12 2010 12:34:17
s z a r kazmus??
és...a ...díniát, sem ehetjük?
....a *******dellát?
sőt a ....maták sem népvándoroltak?
sőt az a bizonyos ..mata mészkő??? |
- augusztus 12 2010 12:34:18
Jaj nem tehetek arról hogy a szóösszetétel akkor igaz-amit a szerver szépen ***- és az ürülékkel együtt alkot egy ideillő fogalmat.azaz, olyan stíluseszköz, amely erőteljesebb kifejezésekkel él, sértő, bántó gúny, amely mindig túloz.  |
- augusztus 12 2010 12:37:44
Kedves István!
Jó volt olvasni ezt az inkább tragikomédiának megírt történetet, a szereplőkkel, a "közeggel".
Teljesen meg vagyok nyugodva a matektudásomat illetően, hiszen ha a házszám, pld. 22, akkor utána jön a 24 és a 26., Ha közbe tesszük a páratlan számú házakat is, akkor éppen hat házszámot tesz ki. Ez teljesen világos!
Nagyon jól megfogalmazott és íróniával megfűszerezett novella.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 12 2010 14:09:03
A /a /b stb illetve rendetlenül számozott utában nem egymást követően használt számokat, az utca elejétül önálló számmal látták el
a 76-ban laktam, a másik család a 82-ben
a miénk 82 lett, az övék 88 - de nálunk zörgetett, valamikor hajnali 4-5 óra tájba, mert ellenőrizte a REF.est, rendőri felügylet miatt jelentkeznie kellett volna, de biztosan piás..
a történetben az anya-kergetés (sőt a saját gyermekének fojtogatása!! + öngy. jísérlet) valóságos!
a másik oldalon az egyik szomszédasszony befejezett öngyilkos lett..
nem a páros és páratlannal volt a gond...
természetesen az irodalmi eszközök és az írói szabadság megengedi, hogy az idővel és történettel szabadon gazdálkodjam, és csak az alapötlet - a falusi utca hétköznapjainak leírása! |
- augusztus 13 2010 08:29:54
Kedves István!
Természetesen tudom, hogy nem a páros és páratlannal volt a gond!
Amit írtam, azt csak humornak szántam.
És az is természetes, hogy az írói/költői szabadság sok mindent megenged, és ezzel élnünk is kell. Anékül olyan silány és sablonos lenne az élet.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 13 2010 09:14:45
furcsa helyzet, a pizsam, olkor felső nékül -vs egyenruha.. olvastam egy "igazoltatás" című írást, utcán persze számíthatsz rá, de hjogy egy szolgáltató TAJ-kártyádat kéri, hogy telefonálhass?
ez a mai világg bizalmatlansága, mi mindent vehetnek lopott személyivel - csak a fényké ne lenne olyan "kifejező" a vagy kifejezéstelen DDD |
- augusztus 13 2010 10:53:15
Jól megírt történet.
Szeretettel. Léna |
- augusztus 13 2010 11:00:58
Csak a politikai rendszerek változnak,a stílus nem! Annak idején,16 évesen kis híján engem is előállítottak,mert arra volt dolgom épp,ahol egy késeléses verekedés történt. 56 kg-ommal,lenszőke hajammal, 158 cm-es törpeségemmel vészesen hasonlítottam a tettesként leírt barna bőrű, sötét hajú,kb. 180 magas, testes FÉRFI(!!!!!) elkövetőhöz. Néhány éve pedig a férjemet próbálták előállítani nem épp gyengéden az előző tulaj helyett.
A " szervek " egy része agyilag pont olyan maradt,mint elődeik. Náluk nem érvényesült a törzsfejlődés.
Egyébként az írásod tetszett!!
Gratula: Böbe |
- augusztus 13 2010 22:25:25
köszönöm a hozzűszólásokat, itt a próza-olvasás nem akkora divat! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
