|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hibáztam!
Annyi mindenben hibáztam!
Beszéltem, amikor hallgatnom kellett volna, hallgattam, amikor érvelnem kellett volna.
Tévedtem!
Annyi mindenben tévedtem!
Bíztam a szavakban és csalatkoztam a tettekben. Nem hittem, hogy a jó szándékom másoknak fájó, s nem értettem, hogy a jó szándékkal mondott szavak, nekem miért hasítják a szívem.
Ma, olyan mély a lelkem. Mély és fájó.
Ma még az eső is esik.
Hibáztam.
Hibáztam, mert nem voltam elég erőszakos és hibáztam, mert túl erőszakos voltam.
Hibáztam, mert amikor lépni kellett volna és már feladtam.
Hibáztam, mert túl gyorsan fáradtam el.
Hibáztam, mert soha nem szabadott volna elfáradnom.
Hibáztam, mert Isten elhagyott. Hibáztam, mert azt hiszem, hogy soha nem is volt velem.
Vagy most is csak tévedek?
Nem tud mindenki búcsúzni… én sem tudok.
Még mindig nem búcsúztam el, még mindig csak a felelőst keresem, s a nagy keresés közben csak magamat látom, ahogy rohangálok egyik gondolatomból a másikban.
Ahogy a folyamatos tézisek elhagyják a fejemet, a szívem mindig egyre, csak egyre nehezebb.
Én vagyok csak a felelős, aki hibázott, aki nem volt elég éber, aki könnyen feladta, aki hagyta magát és soha nem mert szembeszállni. Pedig kellett volna. Amikor még gyermek voltam.
Mára már ember lettem. Ember lettem egy hideg, keddi este, megszűnt a szál, ami a gyökereimhez kötött.
Addig a napig úgy hittem, hogy én mindent jól csinálok, én mindent megtettem, a dolgok alakulása nem rajtam áll. Pedig mára biztosan tudom, rajtam is állt.
Ha több idő lett volna, ha előbb vittem volna, ha az orvos alaposabb lett volna, ha az apám panaszkodott volna….ha,ha és ha!
De az apámnak nem az időm kellett. Nem az, hogy még fél órával tovább takarítsam a lakást, hogy minden nap tiszta ing várja a kopott fotel háttámláján, hogy karácsony előtt megpucoljam a nagyszoba ablakait….hanem az, hogy kedvesen simogassam a lelkét.
De az utolsó időkben már csak időmet tudtam adni. Minden időmet, s csak a kezét tudtam simogatni a lelke helyett, mert az már messze szállt…
Árva lettem azon az estén, mikor már a kezét sem foghattam…
Sem apám, sem anyám.
Az ágyán még utoljára lefényképezte a szívem a vonásait, a szemöldöke ívét, a magas termetét, a nagy, mindig meleg kezét, ami a kezem között hűlt hideggé…
Lefényképeztem, s az anyám képe mellé raktam, a szívem rejtekébe, rögtön a kérdések és az önmarcangolás mögé. Biztonságba. Mindentől védve.
Azt mondják, ha meghal valaki, mindaz, amit szerettél benne, benned él tovább.
Bennem él. Erősen és fájón.
Hibáztam. Gyermekként hibáztam.
Emberként most mit tehetek?
Kutatom azt a régi gyermeket, aki mindig csak keresett valakit, valamit, hogy megtalálja önmagát, hogy a helyét végre meglelje a világában.
Aki szabad akart lenni, aki úgy érezte gúzsba kötik a gyökerei, akit nem értettek meg, aki én voltam hajdanán. Gyermek.
Mára már ember lettem. Szomorú felnőtt. A gyászmunka közepén
A fél életem ráment, hogy rájöjjek ki vagyok, de csak most jöttem rá, hogy egész idő alatt őt kerestem!
Kerestem, s a végén megtaláltam.
Magamban.
A pillanatokban, amit együtt tölthettünk.
A szemem színében, ami pont az övét tükrözi.
A titkos halászlé receptben, amit a végén megosztott velem.
A nagy, 46-os barna papucsában, amit azóta én viselek. Otthon, minden nap.
Amikor apámmal utoljára beszéltem, akkor jöttem rá, hogy mennyire szeretem.
Szeretem a mély, öblös baritonját, a szinte mindig vidám, vicces kedvét, a méltóságát, a büszkeségét, s az anyám iránti megdönthetetlen szerelemét.
De hibázott. Ő is sokat hibázott.
A hibái talán sokáig szomorítottak engemet. Talán túl sokáig. Hibáira hibáimmal feleltem, s a végén magamra maradtam. Árván és szabadon.
De többé már nem hibázhatok. Már többé nem hibázhat.
S talán pont egy nyári reggelen, tisztult fejjel és szívvel ki tudom mondani a lelkemből jövő szavakat:
Drága, hunyd be a szemed és engedd, hogy a víz hazavigyen…
|
|
|
- augusztus 13 2010 10:36:08
Ez csodálatos írás, jól vezetted végig, s bizony sokan későn ismerjük fel a hibáinkat, ám be kell látni, s sok mindent el kell fogadni. Fogadd együttérzésemet, nagyon meghatott.
Szeretettel. Léna |
- augusztus 13 2010 12:45:01
Kedves Madi!
Nagyon sajnálom, hogy úgy érzed, hogy szinte mindig hibáztál. Ez a valóságban biztosan nem így van. Hibázhatunk mindannyian, véletlenül, vagy akarattal, de ahogy mondják: mindennek meg van a maga oka. Ha úgy érezzük, hibáztunk, akkor nem gondolunk arra, hogy valószínüleg az a mi negatív reakciónk egy másik ember ugyancsak negatív cselekedetére, vagy annak a kijelentésére. Sokszor nem úgy reagáljuk le a dolgokat, ahogy szeretnénk, még sem tudunk másként cselekedni, mert a reakciónk mindig válasz valamire. És hogy rosszul, vagy jó sül el, az nem mindig a mi lelkünket terheli.
Biztos vagyok benne, hogy amikor valakit elveszítünk, mindent más színben látunk, átértékelődik minden, és utólag jövünk sokszor rá, hogy egy-két dolgot talán másként kellett volna tenni, de mi magunk is mindig arra várunk, hogy majd a másik lép..helyettünk is.
Az utolsó mondataid egyikéből kiderül a teljes igazság és világossá válik előttünk, hogy nem csak Te voltál a hibás: "De többé már nem hibázhatok. Már többé nem hibázhat."
Vígasztalódj, kedves Madi! Nem vagy egyedül a hibáiddal, s nem leszel egyedül a veszteségeidben sem, mert mindannyian "ugyanabban a hajóban evezünkT"
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 13 2010 17:50:28
Kedves Madi!
Megríkattál! Nem tudok mit mondani,nem találok szavakat.Úgy mondtad ki az én gondolataimat,ahogy én sosem tudtam volna.
Nagyon hiányzik az édesapám még most is,17 év után.
Köszönöm,hogy megosztottad velem az érzéseidet!
Szeretettel: Böbe |
- augusztus 13 2010 22:01:36
Itt vagyok magamban, meghatódva... Nagyon szépet írtál: Tibor |
- augusztus 16 2010 08:19:22
Kedves Mindenki!
Köszönöm szavaitok.
Jó tudni, hogy nem vagyok egyedűl.
De még nem írtam ki magamból, még sokszor írok róla. Hogy hányszor? Ameddig nem fáj....de az még sokára lesz.
Szeretettel: madi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
