|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
M
Sokáig csak ültem szótlanul a döbbenettől. Ez lebénított. Elkábított.
Valamihez próbáltam folyamodni. Valamihez próbáltam hasonlítani.
Mindhiába. Tudtam, hogy ez már nem egy mondakör, nem egy valami,
amit most meg kell magyarázni. Vagy érteni. De nem is tudtam volna.
Csak részletek idéződtek fel bennem róla. Még csak nem is az agyamban.
Tudtam, és ijesztő volt, hogy valami titkos laborban, egy titkos vetítővásznon
játszódik a film. Egy idegenről. Egy valakiről, akihez nekem nincs közöm.
Csak ennyi. Csak észre kellett vennem őt. Látni és írásba adni, hogy egy
ilyen is jár közöttünk – és VIGYÁZAT! Egyszerre tartózkodom és kötődöm.
Be próbálok furakodni: hozzá. Mellé, vagy legalább mögé. Olykor meg
inkább elkerülöm messzire. Ilyenkor gyötör a fájdalom, és álmomban
jelenik meg az alakja – és nem hagy. De ilyenkor, mikor nem nézek felé
- bármennyire szeretnék – nem bánom az egészet. Tudom, hogy veszedelmes.
Tudom, hogyha kifakult, szőke hajára gondolok, az teljesen megmérgez engem.
Csak leülök olyankor megint, és darabjaira szedem.
Őrá gondolok.
A méhre, amiben növekedett, amiben játszott, és szeretett, amiben aludt, és álmodott,
amiben sírt.. a helyre gondolok, ahol vére keringett, ahol késztetést érzett
ujjacskája szopogatására. (Ami különben mára kínzóan, halálosan szép kézzé
nőtt) Így van. Ha mást nem is mondhatok, de szép ő. Az ősrégi szépség
ragyog belőle, s ez rátapad mindenre, amihez hozzáér.
Istenem, de mennyire érdektelen!
Nem éri meg a fáradságot - de tényleg. Itt van, ez az. Keringőt járok
egymagamban, fügefákat álmodok, jóságra kényszeredem, Superman-jelmezbe
öltözöm, várva a csodát: a szépségből majd megszületik a boldog gondtalanság.
A szépségből majd előbújik, az az undorító báb, ami majd megnyugvást,
megértést hoz, és majd nem kell félnem tőle. Csakhogy, ez természetellenes.
A folyamat teljesen fordítva van. A szépségből már nem lesz semmi.
A szépség csak halállá alakul át.
|
|
|
- augusztus 25 2010 10:25:00
Szívem,biztos jó ez a kategória amit választottál, a Próza.
Szürke és avítt ehhez a káprázathoz amit itt olvashattam.
Borzongató, felkavaró és megrendítően szép... ez lírai vallomás! |
- augusztus 25 2010 10:46:57
...Hát..köszönöm Etusom.. Én is borzongtam a kommentárod olvasva.Egyébként,lehet,hogy a kategóriát tényleg elvétettem..de hát,én azt hittem,hogy oda mindenféle írás,(a versen kívül)mehet..ezek szerint mégse?
Köszönöm még egyszer,hogy elolvastad.. |
- augusztus 25 2010 15:33:20
szerintem jó a kategória! és a vallomásod is lenyûgözött... |
- augusztus 26 2010 17:25:41
vannak feneketlen mélységek, és a szakadék alján valamiféle "grandcanyon"... valami erkély, amiről leszédülni vonzó???
nálam az irracionális, olykor racionálisabb! |
- augusztus 26 2010 18:37:27
Hát..egyszer olvastam Milan Kundera egyik könyvében a tériszonyról,és arról,hogy az író szerint hogyan keletkezik,és nekem nagyon tetszett az elmélete,miszerint tériszonya annak támad,aki "levágyódik a mélységbe,de közben fél is leesni".Annyira logikusnak tűnik,és persze,a tériszonyos típusba tartozom.
Nálam is racionálisabb az irracionális...valahogy,ez tűnik "normálisnak és eredetinek"...
Köszönöm szépen a kommentet. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 11. szombat,
Nóra, Lili napja van.
Holnap Izabella, Dalma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
