|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Amikor saját kezünkkel intézzük el kárhozatunkat, hiszen minden pillanat a végsõ visszaszámlálás része...
Megint itt állok a sötétben, csak bámulok kifele a fejembõl és számolom vissza a másodperceket. Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat…
Ha egyszer úgy hozza az ég, hogy én is meghalok, kérlek könnyeket ne ejtsetek értem… önzõ és magamnak való voltam mindigis, nem létemben sem leszek más. Kibékülni az utolsó pillanatban ugyan kivel akarnék?! S az ördögnek ellentmondani pont a pokol bírósága elõtt tegyem?! Ha ez kell, megteszem! Legalább majd kiélheti rajtam perverzióit a dög, de nem lesz könnyû dolga velem! Ha nem találok egy cigit, berántom magam mellé az üstbe! Úgyis csak akkor van értelme a dolgoknak, ha érezni lehet a mérgüket… mert minden öl ebben a világban… még a legártatlanabb mosoly is… áááááá! Megint görcsölök, elfogyott a cigarettám! A nikotin függésem lassan felemészt, nélküle a kávémnak is van valami különleges íze, mintha az emésztõgödörbõl húztam volna a vizet neki.
Két garast nem érnek a napok, ezért is osztogatják õket ingyen. De a szemetek ebbõl is lopnak! Nem vettétek észre, hogy a huszonnégy óra már nem elég? Még akkorsem, ha az ember semmitsem csinál, mint én. Azért ez így nem teljesen igaz, most is azt az átkozott utolsó szál gyönyört keresem. Ha az nem lesz meg, akkor elszívom azt a füvescigit, amit a tegnap esti buli után kaptam az egyik eszement ismerõsömtõl. Az is valami… legalább repülök egyet a Kanári szigetekig meg vissza… csak az a baj, hogy tériszonyom van, félek a magasságtól, meg a repüléstõl, meg a gépektõl… a légikísérõkrõl már nem is beszélve, nyálas banda! Csak mogyoróval kínálgatnak!
Elegem van! Már megint egy iszonyatos szerelmes undormány a rádióban! Itt is mogyoróznak, csak éppen másféle mogyoróval! Hogy miért nem vágtam már ki hamarabb ezt az ócskavasat! Tessék még ez is! Mostmár rádióm sincs! Nem lett volna könnyebb kikapcsolni?! Észlény, ami vagyok! Ha hülyeségbõl is adnának Nobel díjat, sorozatban mind én kaptam volna eddig… hol van már az a cigi! Mindjárt átmegyek a szomszédhoz és kérek tõle… vén boszorkány! A végén még eltöri a hátamon a seprûjét!
Végre! Hála az égnek, megvan a cigim… de ez nem az, amit kerestem! Egye fene, elszívom ezt… megyek világot látni! De az ég szerelmére! Miért nem tájékoztattak róla, hogy nem a tengerpartra kerülök, hanem az erdõbe! Tessék most üldözhetem a vadakat, ha nem akarok én lenni a fõfogás! Hát adjátok már ide a puskámat! Ide vele! Ez az átkozott cigi, nem tesz jót! Mellé lõttem! Már látni sem látok rendesen… paracsoljatok: eltaláltam azt a vén szipirtyót a negyedik emeletrõl. Kellett neki mindenbe beleütni az orrát. Mostmár biztosan nem fogja… úgy kellett neki!
Megint itt állok a sötétben, csak bámulok kifele a fejembõl, nyakamon egyre szorul a kötél, miközben számolom vissza a másodperceket. Öt, négy, három, kettõ, egy… vége…
Az asztalomra rácsok fényei vetülnek. A por alatt egy megsárgult lap és pókháló lepte tollam lapul. A lapon néhány elmosódott betû, összefirkált szó, egy bûnbocsánat kérés. Énekeljetek és táncoljatok síromnál és ha néha-néha még elmétek felém száll, akkor ott leszek egy perce, egy szemetekbe tévedt esõcseppben…
Miklós Imola
|
|
|
- augusztus 28 2010 17:46:32
Imola! Miért vagy ilyen szomorú, keserű? Nem kíváncsiskodom, csak egyy fiatal lánynak vidámnak kellene lenni, az írásodból az jön le, hogy haragszol mindenre, ne haragudj, de kérlek hallgass rám próbálj kicsit lazább, boldogabb elenni, mégha volt is csalódásod, legközelebb majd nem lesz, biztos leszűrted a tanulságot!
Nem bántottalak meg uyge, mert nem volt szándékom!
Üdv ircsi |
- augusztus 28 2010 17:48:19
Bocs a félre ütésekér, de a klavi nem bírja a tempómat! |
- augusztus 28 2010 18:35:53
Kedves Pircsi, ment privi!
köszönöm az aggódásod de nincs úgy, ahogy leszûrted a dolgokat! a levelembõl megérted! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
