|
 Vendég: 119
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Gondolatok a halálközeli élmény körül...
 Z
Nem rég néztem a Szellemekkel suttogó 5. évadát, s elgondolkodtam azon, vajon valóban lehetséges-e az, hogy egy halál közeli élménynél nem ugyanaz a lélek kerül vissza a testbe. A filmben a főhősnő férjének visszatérése a sorozatba is ezen alapult. Kezdetben nem emlékezett semmire, se a régi énje életéből, se a választott ember életéből. Egy trauma azonban visszahozta az emlékképeit, és bár másik testben élt, a sorozatban továbbra is Melinda férjeként létezett.
Nekem is volt halál közeli élményem, bár én nem emlékszem se alagútra, se fehér fényre, arra viszont tisztán emlékszem, amikor a plafonon lebegve néztem a testemet, és a sok fehér köpenyes orvost, nővért, akik mellettem sürögtek, és azt mondták, hogy vegyek már levegőt.
Én valahogy visszatértem a testembe, de biztosan léteznek olyan emberek, akik egy halál közeli élmény után más emberek lesznek, vagy olyan emlékképeik is vannak, amik valójában nem velük történtek meg. Engem is megérinthetett valami, vagy valaki, hiszen azóta vannak bizonyos képességeim, felfokozott áloméletem, látomásaim, bevillanásaim előző életekbe.
S lehet-e vajon olyan, hogy egy testben több lélek is él ezek után?
Szerintem igen. Találkoztam már olyan emberekkel, akik egy ilyen élmény után más emberek lettek, s olyan képekről, eseményekről, helyekről tudnak, amiket egy másik lélek élt meg, vagy pedig ők, csak egy másik életükben. Az agyturkászok, és az ezzel a témával foglalkozók erről biztosan többet tudnak, s valószínűleg nem is értenek egyet sok mindenben, tehát vitatéma lehet világszerte.
Én úgy gondolom, ha egy aktív, sok minden iránt érdeklődő ember egy ilyen élmény után visszahúzó, csendes, szorongó, remete életvitelt vesz fel, akkor előfordulhat, hogy nem az a lélek tért vissza, aki elment. Lehet, hogy nem találja a helyét, és évek kellenek ahhoz, hogy tisztában legyen azzal, hogy ki is ő, és miért történt, ami történt.
Tizenhárom éves voltam, amikor a bátyám motorbalesetben, 19 éves korában meghalt. Akkor még gyerek voltam, s nem tudtam sok mindent, de mindig azt éreztem, hogy itt van újra, hamar leszületett valahová. Ez az érzés harminchét év után is erős. Nem kerestem, nem kutattam. Azóta sok olyan ember jött az utamba, aki bizony lehetne ő is.
S biztos, hogy köztük is volt. Több férfi volt az életemben, aki önkéntesen felvállalta mellettem a báty szerepet, most már tudom, hogy ezek is sorsszerűek voltak.
Előfordult néhány érdekes dolog. Pl. hogy 20 éves koromban, egy ilyen fogadott báty, szintén meghalt motorbalesetben, 26 éves korában, hét évvel később… s most jöhet a huszonhetesek klubja téma is, hiszen tudjuk, hogy milyen sok ember hal meg a huszonhetedik születésnapja előtt… ez is sorsszerű, de ez egy másik téma. Ennek a férfinak is volt egy halál közeli élménye nem sokkal a bátyám halála után.
Volt olyan is, hogy találkoztam valakivel, akiről azt éreztem, hogy ismerem valahonnan, pedig tudtam, hogy soha nem találkozhattunk. Őt is utamba hozta a sors, s mivel nagyon hiszek a szlogenemben, „Semmi sem történik véletlenül”, tudtam, hogy ő is valami információt fog adni. Így utólag elemezve a történéseket az életemben, sok minden másként látok már, mint akkor, amikor valóban megtörtént.
Vagy itt vannak az alteregók. Erről azonban majd legközelebb írok. :)
|
|
|
- augusztus 31 2010 13:39:48
Kedves Lena!
Igen érdekfeszítő volt ez a prózád a lelkek "vándorlásáról", és igen elgondolkodtató gondolatokat írtál.
Arról már hallottam másoktól is, hogy a halálból visszatértek megváltoztatk, legtöbbször előnyükre. Talán valami isteni sugallatra tették ezt. Hiszen ha hihetünk abban, hogy őket a túlvilágról visszaküldték a Földre, hogy tovább éljenek, akkor ez azért volt, mert nekik még valamiféle küldetésük van a Földön.
És igen, nekem is volt már olyan érzésem az életem során, hogy egy addig sohasem látott emberről azt gondoltam, hogy már ismerem valahonnan. Vagy talán csak "bebeszéljük" ezt magunknak??
Szívesen olvasok még hasonló témában.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 31 2010 16:52:50
olvasd el rcs Spanyol téli c írását..
nem kapcsolódik ehhez - bocsi, de nem láttam a lábnyomodat!OTT! |
- augusztus 31 2010 19:22:23
Szerintem sokunkat foglalkoztatnak ilyen kérdések. Az én fiam születése előtt halt meg az édesapám és az anyósom is. Mégis egész picinek kiválasztotta őket a családi fényképek közül és szeretgette. A műtétei után pedig mindig mondta,hogy ott vannak és vigyáznak rá.Amikor a legnagyobb műtéte volt 6,5 évesen, nagyon félt,szinte halálra váltan vitték a műtőbe. Utána elmesélte,hogy ott volt az apukám,aki megnyugtatta és elmondta neki,hogy nincs miért félnie,nem lesz semmi baj. A következő kisebb műtétnél pedig állítólag elbúcsúzott apukám a fiamtól,merthogy már nagyfiú,de megígérte,hogy mindig vigyázni fog rá. Azóta nem látja,pedig volt néhány újabb műtétje.
Az unokám születését nem érte meg a nagypapája, de Csabi már pár hónaposan mosolygott az ő fényképére.
Érdekes, furcsa dolgok ezek! |
- szeptember 01 2010 10:32:41
Kedves Zsuzsa, Böbe, Mist, köszönöm, hogy olvastátok. Igen, ez a téma biztosan sok emberben felvetődött már. Most jót lehetne erről fórumozni valahol.
Zsuzsanna, nem beszéljük be magunknak, hogy úgy érezzük, mintha már találkoztunk volna. Én biztos vagyok benne, hogy találkoztunk. Lelki társak, akik azért jöttek az utunkba, mert egy előző életben megbeszéltük, hogy ekkor itt és itt találkozni fogunk...
Kedves Böbe, a gyerekek sokáig látják a szellemeket, csak mi szülők nem nagyon akartuk ezt elhinni. Nagyon érdekes, amit írtál, valószínűleg édesapád sokáig a fiad mellett volt, aztán átkelt, s lehet, hogy már újra leszületett, az se kizárt, hogy az unokád az... Vannak emberek, látók, akik ezt meg tudják mondani, ám nem biztos, hogy jó dolog. Elég ha érezzük a szeretetet...
Zsu, valóságos, amit írtál. Sok ember különbözőképpen számol be a halálközeli élményéről. A kérdésedre, hogy élt személy, lehet-e angyal, nem tudok válaszolni. Szerintem az angyalod előtte is ott volt, csak a papád halála óta nagyobb szükséged van rá, s azért érzed erősebben a jelenlétét, segítségét.
István, olvastam Vali írását, e-mailben válaszoltam neked.
Szeretettel. Léna |
- szeptember 01 2010 17:50:04
érdekes téma... halál közeli állapot, élmény... szerintem az emberek azért változnak meg egy hasonló trauma után, mert másként kezdik látni az életüket, a világot! és valóban léteznek több személyiséggel rendelkezõ emberek... nagyon régen olvastam egy tudományos lapban, ahol egy férfiben az orvosok, nem akarok hazudni, mert már nem emlékszem pontosan, de 27 különbözõ személyiséget fedeztek fel! tudathasadás... a különbözõ személyiségek különbözõ fizikai vonásokkal rendelkeztek /volt, hogy a szemszín, arc, ujjlenyomat, írás is változott/! nagyon érdekesnek találtam! |
- szeptember 02 2010 16:13:28
Kedves Hipervándor, köszönöm, hogy olvastál. Igen, sok helyen téma volt ez, én is láttam filmeken, könyvekben, tudományos műsorokban, de a legvalósabb a saját tapasztalatom.
Én is hallottam ilyen eseteket, amit leírtál, szerintem előfordult, s nem biztos, hogy skizofrén állapot volt.
Szeretettel. Léna |
- szeptember 03 2010 16:20:26
Kedves Vali, nem akartam belefolyni semmiféle rosszindulatú gondolatokba, párbeszédekbe. Nem értelek, mint ahogy azt sem értem, miért írta az írásom alá Rapista azt, amit. Ezért írtam neki levélben. A te írásodhoz pedig odaírtam, amit gondoltam róla, még azelőtt, hogy ideírtál volna, a pü-re is válaszoltam.
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
