|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
elmélkedés
Gondolatok...
Tegnap elgondolkodtam magamon. Változásokat fedeztem fel önmagamban. Én, aki szerettem beszélgetni, viccelődni, jókat nevetni, a társaság egyik aktív tagja voltam mindig - most alig - alig szólok hozzá a beszélgetéshez, néha mosolyodok csak el, az eddig rám jellemző pikáns humor meg huss! elszállt...
Szótlanul ülök és nézek ki a fejemből sokszor.
A gondolataim meg peregnek az agyamban, emlékek villannak át rajta, a Liget fái / munkába menet ott megyek el mellettük / ezembe juttatják a megélt szép kirándulást és a vágyott és tervezett erdei sétákat - VELE. Szinte még hallom is a kacagásomat és az Ő nevetését.
Akkor tavaszodott...a fák, bokrok bontották leveleiket, a virágok is nyitották szirmaikat...finom illat keringett a levegőben. Az ébredő Természet kellemes illata. Madarak daloltak s még egy kis gyíkot is láttam, ahogy egy kerítés tövében iramodott a bokrok közé. Zsongott az Élet. A Nap langymelegen simogatta arcunkat, felettünk tisztán kéklett az ég.
Most ősz van...a fák, bokrok tarka, színes ruhába öltöztek, tövükben a lehullott levelekből képződött avar-takaró. Szürke felhők takarják az eget, a Nap csak ritkán bújik ki mögülük.
A levegő illata most is kellemes, ám ez az esőáztatta föld, avar illata...A madarak már nem dalolnak a fák ágai között.
Belegondolok ebbe a párhuzamba - a Természet és a lelkem párhuzamába. A boldogságom és a szomorúságom párhuzamába. Furcsa, hogy e kettő mennyire szinkronban van egymással! Pedig nem következik egyik a másikból. A hangulatomhoz semmi köze a Természet őszbe fordulásának...
Bánatom és hallgatagságom oka a hiányérzet...Ahogy időben egyre távolabb kerülök a Vele eltöltött kedves óráktól, a beszélgetésektől, a meghitt percektől, ahogy egyre erősödik a múlt a jelenhez képest - úgy leszek egyre szomorúbb. Érzem, valóban ő volt a másik felem. A lelkem nem csupán általa éledt újra, hanem vele, mellette élt.
S most már Ő nincs...
Teszem a dolgomat, a mindennapok egymás után mennek. De a lelkem...az messze jár. Tőlem, a testemtől távol. NÁLA. Ott kering körülötte, lágyan simítja meg kedves arcát, ellop tőle egy- egy édes mosolyt...
Igen...mikor lehunyom szemem, látom arcát, mosolyát, szemének vidám csllogását...még a hangját is hallom s érzem az illatát...A lelkem olyankor elhozza nekem...
Egyik este, lefekvéskor furcsa dolog történt meg velem. Lecsuktam a szemeimet - és egyből éles képek, akár fényképek lennének, jelentek meg előttem! A Városliget egy-egy részei! Láttam az Állatkertet, a Cirkuszt, a Széchenyi- fürdőt, a tavat a híddal... Ki - kinyitottam a szemem, de mikor újra lecsuktam, megint ott volt egy - egy része a Ligetnek, élesen, mintha ott lettem volna abban a pillanatban!
Nagyon csodálkoztam,hiszen nem is gondoltam aznap ilyenekre, nem tudtam elképzelni, miért látom ezeket a képeket.
Másnap sem hagyott nyugodni ezek látványa és izgatott, miért épp ezek a képek vetítődtek elém.
Egyszer csak belém hasított a felismerés - Vele jártam ott, Vele sétáltam arra, mielőtt a cirkuszi előadás kezdődött volna!
Az agyam valóban akaratatlanul is felidéz emlékeket, amiket vele éltem át.
Ő már valóban bennem él...
2010. szeptember 10. |
|
|
- szeptember 10 2010 19:43:27
Nagyon megrázó sorok! Nem is tudom,mit mondjak! |
- szeptember 10 2010 22:08:24
Köszönöm, hogy olvastatok!
Igen , Böbe - kicsit elveszettnek érzem magam... Vagy inkább nagyon... |
- szeptember 11 2010 09:45:58
Köszönöm, Borni! S látod, abban is hasonlítunk mi ketten, hogy én sem tudok más férfival új kapcsolatot kialakítani, hiába próbálkoznak. Olyan mélyen bennem él, hogy nem kell más szerelme! |
- szeptember 11 2010 11:45:23
Nagyon szép! Én is hasonló cipőben járok,mint Te és nem tudom lezárni,nem tudok nyitni mások felé! Pedig kellene! Az idő rohan!
Addig nem tudsz mást szeretni,amíg Őt el nem engeded!
Szeretettel:Geot |
- szeptember 12 2010 10:42:27
Geot! Én el akarom engedni - de valamiért nem megy! tudatosan törekszem rá! De mindig elém vetül akaratlanul is valami... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 07. hétfő,
Appolónia napja van.
Holnap Ellák napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
