|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
...melyben kiderül, hogy ez egy napló, és hogy hősünk milyen környezetben él.
Gy
2001. január 19. Vasárnap
Végre! Tizenhat vagyok! El se hiszem, hogy megértem ezt a napot... habár azt sem, hogy naplót vezetek. Ma kaptam anyától, egyértelmű utalásként arra, hogy mostantól bepillantást akar nyerni az életembe. Milyen ügyes.
Január 20. Hétfő
Ma a suliban izgatott hangulat fogadott. A hírek szerint az évfolyamom egyik osztálya új taggal bővül. Úgysem a mienk, nincs akkora mázlink. Meg ha mégis ez az osztály lenne a befutó, akkor is édesmindegy. Huszonhét fiúra összesen két lány jut. Ezzel az új fiúval ugyanott vagyunk.
Maga az osztály a visszafordíthatatlan és totális szellemi csököttség teljes tárházát felvonultatja. Itt van rögtön Emma Brown. A külsejével semmi baj nem lenne, ha nem hordana állandóan Teletabikat ábrázoló, énkicsipónim-rózsaszín pulóvert, nem kötné fel a haját egyetlen hatalmas rasztatömbbe és nem tűzdelné tele csubakkabarna, bolyhos hajcsatokkal. Összefoglalva ő egy tizenöt éves lány, aki kábé egy tíz éves felfogásával áll egy szinten.
A másik ilyen Charlie Stevens. Kezdetek óta az osztály tagja, de hogy miként, az örök rejtély; ő sem durran szét éppen a szellemi energiától. Kicsit Danny DeVitóra emlékeztet, tizenhét éves kora ellenére kopaszodik, és csak Emma áll vele szóba. Szép szokás az osztályban, hogy az unatkozó tanulók szerelmesleveleket írnak Emmának Charlie nevében, és fordítva. Remélték, összehozhatják a "két bolondot", ahogy ők nevezték maguk közt Emmáékat, hogy aztán együtt gúnyolhassák őket. Nem tudom, mi hasznuk ebből... én inkább kimaradok belőle.
Kíváncsi vagyok az új fiúra.
Január 21. Kedd
EZ LÁNY!!! Az új osztálytársam egy lány! Nem is akármilyen lány... alig egy fejjel alacsonyabb nálam, karcsú, szemrevaló adottságokkal megáldott... hosszú, egyenes, vörös haja van, ami a napfényben tűzviharként öleli körül ovális arcát. A mosolya megolvasztja a szíveket, az orra hegyes, de ez nem csúfítja el, inkább vonzóvá teszi őt. Halvány bőre van, és látszatra olyan selymes, hogy egy légy sikítva csúszna le a karján. A szemei pedig... az igazi istennőknek vannak ilyen szemei. Mélyzöldek, ellensúlyozzák a haja színét, és olyan csábítóak... én egyszerűen nem nézhetek a szemébe...
Január 22. Szerda
Persze, hogy Bill mellé ültették! A fene essen bele!
Bill Matterson. A megtestesült egó. Minden átkom, minden gyűlöletem, minden elfojtott lelki kitörésem első számú célpontja. Az, aki megkeseríti minden egyes percemet, és nevetve tapos a sárba. Mint ma is.
Ma ugyanis egész nap Susannel volt. Így hívják a lányt, Susan Red. Találó. Bill nagyon csúnyán lejáratott előtte. Mert ő a vagány gyerek. Épp a könyveimet vittem a szekrényemhez, mikor elgáncsolt. Hatalmasat hasaltam a hideg mozaikon, ő pedig torkaszakadtából nevetett rajtam. Elvette a naplóm, és mindenki előtt felolvasta. Az egész iskola rajtam nevetett.
Megfogadtam, hogy bosszút állok. Nem tűrhetem szó nélkül. Ha rajtam múlik, Bill a napot is megbánja, mikor megszületett.
Január 23. Csütörtök
Édes a bosszú. Susan ma odajött, és megkérdezte, nagy baj lenne-e, ha Bill mellől átülne mellém. Persze azonnal segítettem neki a költözésben.
- Örülök, hogy ideülsz, Susan - mondtam.
- Én is nagyon. Szólíts Sue-nak - felelte.
- Rendben, Sue - mosolyogtam rá.
Mikor Bill az osztályba lépett, és meglátta, hogy Sue mellettem ül, rám mutatott, és hüvelykujját elhúzta a torka előtt. Sue megrázta a fejét, majd Billre mutatva megismételte a gesztust.
Délután hazakísértem. A város túlvégén lakik, akárcsak én. Mindent elmeséltünk magunkról egymásnak. Elképesztő, micsoda hasonlóságok vannak köztünk. Ő is szereti az AC/DC-t, ő is szívesen ír vagy olvas, és ő is tahó állatnak tartja Bill Mattersont.
Azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete. |
|
|
- szeptember 19 2010 15:26:56
Azok az szenvedően borzalmas és visszasírt , depressziós és kitörőörömökkel zsúfolt évek...amikor rácsodálkozunk a világra..
Ezek a svéd versek jutottak eszembe...
Ingrid Sjöstrand
SIETEK
Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielőtt megöregszem,
mielőtt meghalok.
Ingrid Sjöstrand
A FELNŐTTEK FURCSÁK NÉHA
A felnőttek
furcsák néha.
Azt hiszik,
elég összeterelni
két "alkalmas korú" gyereket,
és a két gyerek
automatikusan jó haver lesz.
Szeretném összeterelni
papát
találomra egy "alkalmas korú"
bácsival
és megnézni, összehaverkodnak-e
- biztosan nem akarna
engem se többé összeterelni
Ulla-Gullával például.
Sokkal szívesebben játszom
Lill-Pärával,
pedig Lill-Pära kis tökmag,
de ugyanazt szereti
és ugyanazt utálja, mint én
- Ulla-Gullát például.
Szóval nagyon tetszett ez a novella.. |
- szeptember 19 2010 15:45:37
folytatod? mert szívesen olvasgatnék még ebbõl a naplóból! |
- szeptember 20 2010 11:21:12
Kedves Joxemi!
Jó szöveged van, mint a legtöbb tininek, egyáltalán nem unalmas, ahogy és amit írsz.
Jó volt olvasni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 20 2010 15:49:54
Nagyon jó, akkor is, ha 9 éve írtad, vagy épp most, csak 2001-re emlékszel.
A naplóírás sok mindenben segít, s manapság a blogok fénykorukat élik, nagyon sokan élnek a lehetőséggel.
Az élet forgatókönyve, sok olvasó éli veled a mindennapokat.
Szeretettel: Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
