|
 Vendég: 66
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Emlékezetes találkozásom egy eltüntnek hitt elemiiskolai osztálytársammal , aki regénybe illő életet élt.
Már több évtizedes tradíció, hogy 5 évenként találkozunk elemi iskolai osztálytársainkkal. Ezek családias összejövetelek. A falu búcsúja előtti napon az iskolánkban néhány órára hazánk messze vidékeiről, néha külföldről összeülünk feleleveníteni a múltat, megbeszélni,az addig történteket . Egyik társunkról, akit "kis kopasznak" becéztünk semmi hírünk nem volt. Pletykák terjedtek, hogy külföldön él valahol, de senki nem erősítette meg. Interneten akadtam rá véletlenül a munkahelyére.. Meghívtuk őt is, de nem reagált rá. Ezért a szervezők kértek, hogy személyesen is beszéljek vele a találkozóról.
Még iskoláskorunkban kb. 56 évvel ezelőtt láttuk egymást utoljára. A weblapon egy tehetséges nonfiguratív képzőművész alkotásait láthatjuk, aki nemzetközileg is elismert. Színvonalas kiállításokon vesz részt, külföldön is ismert szakmai körökben. Olyan szoborkompozíciókat láthatunk, tőle mint például "Zártglóbusz","Ellenlépő"."Lépésfolytonosság""Szabadság- börtön", stb,.Vagyis egy olyan művészet, amivel eddig nem találkoztam, ezért a vegyes véleményem van róla. Ez nem csak az én hibám, hisz olyan korban éltem, amikor ezt nem díjazták, és csak tűrt kategóriába tartozott. Tőlünk nyugatra tömegek igényelték az ilyen jellegű kiállításokat.
Utólag tudtam meg, hogy hozzá előzetes egyeztetéssel lehet bejutni.Vagyis engedély nélkül becsengettem hozzá. Egy teljesen idegen ember állt előttem, aki vonásaiban sem hasonlított arra a nyurga gyerekre, akivel együtt fociztam, együtt játszottam Nyomot hagyhatott a hosszantartó zaklatott életmód, 50 év dohányzás, amitől sikerült megszabadulnia.
Egy örökké lázadó, elégedetlen, izgága öreg művész benyomását keltette. Hosszú haja hátul kontyban végződött. Több hetes fehér szakálla is arról tanúskodott, hogy nem érdekli a külcsíne, hogy milyen benyomást kelt másokban. Mindjárt az elején tisztáztam ki vagyok, miért jöttem. Tudott a meghívóról de kijelentette találkozóra biztos, hogy nem megy el. Különben is akkor a kapolcsi házukban tölti idejét. Nem ismert meg azonnal, de fatornyos hazánkról (Nagydorogról) nagyon kevés, többnyire rossz emléke maradt. Bizalmatlan, a röpke egy óra beszélgetés a műterme előtti folyosón zajlik, falnak támaszkodva. Felelevenítettem a gyermekéveket. Emlékszem annak idején nagy udvarunkban "atlétikai versenyeket rendeztünk" kis iskolásként. Volt távol- magasugrás, súlylökés( amit 1kilós mérlegsúllyal űztünk), stb. Díjak is voltak. Az első díjat 5 sárgabarackkal jutalmaztuk. Én magasugrásban voltam jó, emlékezetem szerint ő súlylökésben. Később kerékpár versenyeket is rendeztünk. Nem sokra emlékezett ezekből .A rossz emlékű falusi iskolát emlegette. A tanítás minőségét kifogásolta. Különösen a rajz oktatás gyengesége volt a fájópontja, mert már akkor grafikus álmokat dédelgetett. Egy rosszindulatú tanárt emlegetett, aki már fiatalon keserítette életét. Szülei múltjából kiindulva mindenhol keresztbe tett neki. Ebben az időben sajnos ez gyakori eset volt . Részben neki köszönhetően az iskola utolsó évét máshol kellett végezte. Egy közös játszótársunkról nyílpuskája jutott eszébe, meg hogy pesti tájszólással beszélt. Rólam is a szüleim vasboltján keresztül derengett valami emlékezetében. Szóval irigylésre méltóak voltunk abban az időben.. '56-ban a faluban felvonulóknak készít tüntetőtáblákat, ezért nem kezdheti meg tanulmányait a Képzőművészeti Gimnáziumban. Így a megye központban jár építőipari technikumba. évekkel később Képzőművészeti Főiskola festőszakára felveszik, közben építőipari technikusként dolgozik.
A 60-as évek közepén egy dél balatoni település elhagyatott temető kápolnát bérbe veszi a katolikus pappal megegyezve műteremnek, és a nyári hónapokban működteti , kápolnatárlatokat szervez. Szabadfoglalkozású grafikusként dolgozik. A politika kikezdi. A kékfényes Szabó László egész oldalas Népszabadság cikkben támadja művészetét a kápolnai tevékenységéért. Évekig nem kap munkát, éhezik, egészségét is kikezdi a nélkülözés. Barátai, mint pl. Rajk László próbál segíteni rajta. Belső emigrációba vonul, és földalatti művészeti életben tevékenykedik. Első házassága két fiával tönkre megy. Öccse tragikus hirtelenséggel veszti életét.. A politika minden kezdeményezését gátolja. Nyomdász képzésben részesül, alkalmi munkából él. Bélyegeket tervez és kiállít. Fémszobrok készítéshez hegesztési, fémmegmunkálási technikákat sajátít el. Később a 70-es végén Fészek Klubban könyvobjektjeiből kiállítása nyílik éppen hazánkban kiállító mail art. újdadaista neves akcióművésszel. Igen göröngyös úton halad művészi pályafutása ,sok-sok politikai ellenállásba ütközve. Viszont kitart célja. művészi tervei megvalósítása mellett. '85-ben elnyer egy éves ösztöndíjat Nyugat-Berlinbe. Az útlevél és vízum intézése 3 évig tart, és egy évet kint is dolgozik "A rendszerváltás hurrá optimizmusa" hazahozza. '89-ben Munkácsy díjjal jutalmazzák a Kulturális Minisztériumban. '92-ben Közoktatási Minisztérium Rehabilitációs Bizottsága a kormány nevében megköveti az előző rendszerben ért sérelmeiért. '93-ban megkapja a Főváros Budapestért díjat. Itt véget ér számomra az önéletrajzi adatait ismertetése .Az ajándékban kapott könyve '93-ban készült. ( Párhuzamosan magyar és angol nyelven.)
Az életünk alkonyán kell rá rájönnünk, hogy észrevétlen elment mellettünk az élet, és mi észre sem vettük. Még mi filléres dolgokkal voltunk elfoglalva az átkosban, addig ő a földalatti mozgalom kiemelt tagjaként Rajk László. Demszky Gábor, stb társaságát élvezte. A megpróbáltatások miatt egyáltalán nem irigylésre méltó az akkor átéltek miatt. Említette, hogy a fiatalabb fia Amerikába emigrált, és a hányattatás olyan nyomott hagyott benne , hogy talán még "magyar nyelvet is felejteni akarja". Hasonló érzelmekkel távozott Nyugat-Berlinbe '88-ban az egy éves ösztöndíjra, de közbejött a rendszerválás. Ebben a mostoha környezetben hazánkban egy új avantgárd művészeti ágnak adott otthont az amiről eddig én nem is hallottam. Nyugaton ennek már voltak képviselői, és "árral szembe úszva" nálunk is meghonosította. Iskolát teremtett, számtalan követői vannak idehaza és talán külföldön is Kiállították alkotásait több földrészen,Európa számos városában. Soros Alapítvány támogatására pályázott sikerrel.
Panaszkodik, hogy kevés a nyugdíja, de munka után budai házába vonul vissza. Nincs ideje volt osztálytársaival találkozni (legyen általános-, közép, vagy főiskola) Mondja, hogy többet várt a rendszerváltástól. Lelkesen beszél második házasságáról, és a házasságból származó egyetemista lányáról, aki folyékonyan beszél angolul. Mondja nagy fordulatot vett a világ, most kellene előröl kezdeni. A végén E-mail címet cseréltünk. Telefon szám cserét nem akart, mert telefonálni nincs ideje. Ahogy már említettem búcsúzóul meglepett egy könyvvel, amit '93-as Ernst Múzeumi kiállításának könyv változata. Ebből szemezgettem az életrajzi adatokat.(amit fontosnak tartottam).
Végül minden jót kívánva, régi ismerősként elköszöntünk egymástól. Olyan érzésem volt, hogy megtiszteltetésként vehetem, hogy egy röpke órát rám szánt. Úgy éreztem, hogy egészen más dimenzióban él.
Most már eltelt egy kis idő találkozásunk óta. Eltűnődök, milyen bő gyümölcstermő fává terebélyesedett az az 5 barackmag, amit a versenyen nyert. Nagy szerencséje volt, hogy jeleskedett súlylökésből, és a magokat jó talajba vetette.
|
|
|
- szeptember 22 2010 11:10:28
Kedves József!
Igazán nagyon örülök, hogy az eddig olvasott iskolaévekre való visszaemlékezések mellett, ahhoz csatlakozva Te is írtál egyik kiskolás osztálytársadról. Nagyon tetszett, hiszen egy olyan emberről írtál, aki "a magokat jó talajba vetette".
Örülök, hogy olvashattam.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 23 2010 16:51:42
nagyon tetszett az írásod... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
