|
 Vendég: 81
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Míg nem találkoztunk újra, éltük a megszokott hétköznapi életünket mindketten.
Mikor egymásrataláltunk negyven egynéhány év mulva, a fejetetejére állt a Világ!
Úgy fellángolt ifjukori szerelmünk, hogy majd megőrülünk mindketten egymásért, de nem tehetünk semmit, egyszer a távolság, másodszor a családok miatt!
Ő azt mondta, hogy nem köti oda semmi, hazajön Bajára, mert itt van a hazája, itt született és a továbbtanulásáig itt élt. Sehol sem érezte jól magát. Most, hogy itt vagyok én is főleg nincs maradása. Boldog akar lenni ebben a hátralévő akárhány évben amennyi még vissza van mindkettőnknek.
Én is nagyon szeretném, de nem tehetek semmit, csak sóvárgok.
-Nem akarok Rád gondolni, de mégis örökké az eszemben jársz! mondogatjuk egymásnak,
Mindkettőnknek régen kialakított családi körülményeit, nehéz volna felrúgni, és az ártatlanoknak fájdalmat okozni. Már sejtenek mindent, de még nem robbant a bomba, majd az eldönti, hogyan tovább!
Nagyon régen kezdődött, középiskolások voltunk. Nem egy iskolába jártunk, de ez nem lényeges.
Forró nyár, strand,telis-tele szünidős diákkal, egy rakáson az egész kompánia,ahogy érkeztünk, terítettük ki a plédeket egymás mellé. Annyian voltunk mint a hangyaboly.
Mindenki ismerte a másikat, akármelyik Iskolába is jártunk, akkor négy Középiskola és egy Szakmunkásképző Iskola volt, tehát rengeteg diák!
Iskolaváros voltunk és vagyunk ma is!
Egyszer odajött egy jó magas vékony, kékszemű, barnahajú helyes fiú és megkérdezte, hogy a plédem sarkára odaülhet e?
-Hát persze, ha elférsz! elfért.
Kibontottam majd derékig érő sötét barna csuromvízes hajamat, a nagymelegben hamar megszáradt, azután vissza akartam kötni, de a jövevény megkért, hogy ne tegyem, hadd gyönyörködjön a szép hajamban, ami hullámos és csillogó fényes volt! Kicsit meglepett, de mindegy volt!
Azután elkezdtünk beszélgetni, volt sok közös témánk, Ő is irogatott verseket, én is, hazakísérhet? Hát persze, és egész hazáig csók,
csók, csók!
Állandóan a hajamat símogatta, azután csók, csók, csók, ez így ment végig a nyári szünetben!
Azután vége lett a nyári szünetnek és mindenki ment a maga dolgára!
Továbbtanulás, vagy következő év stb.
Ő vegyészetet tanult és elkerült Bajáról, Soha többé nem láttuk egymást! Veszprémbe, majd Budapesten dolgozott negyven egynéhány évig, most ment nyugdíjba.
Én Baján maradtam egyetlen egy munkahelyem volt, onnan jöttem nyugdíjba 38 év után.
Három évvel ezelőtt kigyógyultam egy nagy betegségből és a családom: Férjem és a Fiam kitalálták, hogy mivel Anyu olyan lelkis, vegyünk Neki egy számítógépet, azon minden érdekes van és nem fog állandóan depizni /depresszió/ majd
az szépen leköti. Fiamnak már régen volt,vettünk
Neki mikor Egyetemre járt és hamar megtanított
azokra a dolgokra amire szükségem volt!
Na,most jött a becsapódás, mint derültégből a villámcsapás!
Aki kezdő számítógépes, az tudja, hogy az első az iwiw, milyen ismerősöket talál fent.
-Ez a név nekem olyan ismerős!
Megnézem a képét, semmi, írok pár sort, hogy ismertem nagyon régen egy fiút itt Baján, ezen a néven, gondoltam, hátha Ő az. Akkor megegyeztünk, hogy rakunk fel képeket ezokból az időkből és valóban! Egymásra ismertünk!
Levelezgettünk, beszélgettünk a skype-n és eljött
a látogatás ideje. Én mondtam a Férjemnek, hogy jön egy iifjúkori barátom meglátogatni, nem volt ellene kifogása./Nem is lehetett!/
Megállt a kapuban, megpuszilt, de olyan túz lobbant fel bennünk, hogy majd elégtünk. Hozott virágot, bonbont, férjemnek egy üveg bort!
/Dunára vizet, van saját borunk, de honnan tudta volna?/
Vacsoráztunk, jót beszélgettünk, a Férjem háziborától jól becsiccsentett, még szerencse, hogy én soha nem iszom és kocsival elvittük a Motelba ahol megszállt. Másnap ment haza.
Ennyi volt a látogatás, de ez is valami.
Vonatindulásig végigsétált a Városon, azt mondta olyan iszonyú honvágy fogta el, hogy hamarosan végleg hazaköltözik, nem köti oda semmi és senki! Ha nem restelli elsírja magát!
Hogy mi lesz ebből az a jövő titka, de csak vágyódunk, és kinlódunk egymásért!
Titkos szerelmi vallomások, szinte napirenden,
cívódások, féltékenykedések, ahogy illik egy szerelemben!
Majd lesz valahogy!
|
|
|
- szeptember 24 2010 10:33:07
Kedves Pircsi!
Én örülök is,meg nem is. Hiszen a szerelmet nem most találtad meg először, hiszen egyszer diákkorodban már rád talált a szerelem!
Talán úgy mondhatnád, hogy újra rád talált!
Ha jól belegondolunk, mindenkinek volt első szerelme, amit biztosan senki sem tud elfelejteni, de nem biztos, hogy az volt a legnagyobb. Lehet, hogy a Te életedben olyan mély nyomokat hagyott, azért tudott 40 évvel később ennyire fellángolni.És én ezt meg is tudom érteni.
Meggondolandó, hogy ennyi év után feladjuk-e a családunkat egy újra megtlalált szerelemért?
Ezért írtam az elején, hogy örülök is, meg nem is!
De azt kívánom, hogy csak jó vége legyen!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 26 2010 19:04:05
Drága Pircsi!
Én is hasonlóan gondolkodom, mint Zsuzsa. Nem hiszem, hogy érdemes lenne feladni az életedet egy ilyen plátói szerelemért. A történetet kedvesen megírtad, legyen ez egy emlékezés a régi szerelemre, de ne dobd el a biztos jövőt. Szerintem ez csak egy röpke fellángolás, a fiatalságra vágyódás és a kalandkeresés keveredése. Nem lehet tartós. Inkább a férjedre és a gyermekeidre koncentrálj
Szeretettel: Netta  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
