|
 Vendég: 112
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
segédköltőként bemutatkoztam magamnak - névtelenül - de honoráriumért
Gy.
Egyetemistaként, megfelelő szülői háttér, anyagi támogatás nélkül nehéz megélni. Így volt ez néhány évtizeddel korábban, saját tapasztalatom szerint is.
Sok-sok átvirrasztott éjszakai tanulás árán - jeles vagy kitűnő átlag eredmény alapján - ösztöndíjat kaptam, hozzá szociális támogatásul némi készpénzt és ingyen ebédet. Ebből a havi ellátmányból épp csak megélni lehetett, néha enni túrós csuszát a tejivóban, könyvet vásárolni az antikvárium
Munkát kellett keresni, találni nehéz volt, mert egy bölcsész korrepetálást nem tudott vállalni, erre nem volt igény. Maradt az alkalmi gépírás szakdolgozatok beadása idején, majd minden nyári szünetben olyan munka, ami akadt. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az egyetem ajánlására a helyi irodalmi folyóiratnál kaptam napi négy órás adminisztrátori állást, havi 700 Ft-ért. Itt kiadóhivatal is működött, kezdő - főként helybeli - alkotók műveit adták ki, és ezektől alkalmam nyílott ajánlást vagy recenziót írni külön díjazásért. Ide kapcsolható egy élményem, mely ezt a kis emlékezést ihlette.
Közeledett november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista forradalom ünnepe - akkoriban munkaszüneti nap és ünnepi műsorok, kiadványok, zászlódíszbe öltözött középületek emlékeztek az eseményre.
Éppen egy kéziratot vittem be a szerkesztőségbe, amikor a főszerkesztő azon fáradozott, hogy a hamarosan megjelenő ünnepi számba hexameterekben ódát írjon.
- Jókor jött kollegina, - fogadott engem - elakadtam az írásban, próbáljon segíteni.
- semmi gond, - feleltem, és átfutottam az addig leírt szöveget és azonnal folytatni tudtam hat sorral. Ezután felváltva írtuk az ünnepi ódát hexameterekben, és elkészült teljes terjedelmében - anélkül, hogy bárki is észre vehette volna a különbséget a két alkotó stílusa között.
Munkám jutalma soronként tíz /azaz 10 /Ft volt, kerestem százötven Ft-ot, - ami akkor három havi kollégiumi díjnak felelt meg. Jó keresetnek számított.
Hát így kezdődött ˝költői szárnypróbálásom˝ - akkor szép sikerrel. Ma már nem emlékszem az óda egyetlen sorára sem.Hozzászólások: |
|
|
- szeptember 25 2010 15:57:42
Mamuszka!
Nagyon tetszett a kis elbeszélésed. bizony a mostani fiatalok el sem tudják képzelni, hogy mi az, hogy nincs pénz!
Én is felvételt nyertem a Bajai Tanítóképző Főiskolára, de amikor megkaptuk a listát, hogy mi a követelmény, egyenruhák, hangszer,stb. akkor Apám megmagyarázta, hogy ennyi pénzt nem tud előteremteni, menjek dolgozni!
Akkor ez volt, onnan jöttem nyugdíjba.  |
- szeptember 25 2010 16:07:07
Kedves kis visszaemlékezés, s neked már korán lehetőséged nyílt az íráshoz, mint mesterséghez... 
Nekem csak 40 után... de sose késő.
A fiatalok nagy része azért tudja ma is, hogy mibe kerül tanulni... a lányom is dolgozott egy nappali főiskola és egy párhuzamos felsőfokú marketing és reklámmenedzseri okj. képzés mellett, s ma is nyögi a diákhitelt is.
Nekem meg nem is adatott meg a főiskola. 40 évesen vágtam bele munka, család, gyerekek és két másodállás mellett, de megcsináltam... |
- szeptember 25 2010 16:45:05
Minden tiszteletem azoké, akik munka és /vagy család mellett szereznek diplomát. Bizony ma is vannak sokan fiatalok, akik munkával keresik meg a tanuláshoz szükséges pénzt...az unokám is minden nyáron dolgozik, - félárva is - hogy pénzhez jusson és sokat tanul , hogy ösztöndíjat kapjon.
Viszont - aki így szerez diplomát, az megbecsüli a munkáját....
Az írást - szerencsémre - korán kipróbálhattam, de később már nem volt rá időm, csak mikor nyugdíjba mentem, azóta írok újra |
- szeptember 25 2010 18:40:40
EZ VOLT az "élelem bére" - a főnöknek egy "f-fel" több volt!
no nem ott, hanem az állásával játszott, de ezt az ÁLLÁST se kéretik félre éreteni, nehéz a magyar nyelv - bár DunaPENTA-meterben, a haza fényre derül!
ÉN MÁR CSAK a "kisoktóberiforradalomról" írok, a 10 nap(?) , mely megrengette a viágot, jéghegynyi lelkifurdalás, duma, és semmi cselekvés Teherán-Jalta-Potsdam-Párizs~béke??? |
- szeptember 25 2010 18:46:14
Tovább olvasva - a többieket és a válaszokat, nekem jól betettek:
munka és gyerek eltartása mellett olyan papírt szereztem, amire azt mondták, főiskola heti 6 órában és nem 15 órában, oklevél van és égek, AMIKOR A SZABÁLYOK SZERINT, középfokú végzettségűnek tekintenek, egy rakat oklevéllel?!
a pöcséten u.az hullócsillag, mint másdiplomán, kemény, NEM HASZNÁLHATÓ FEL.. nem mondom meg, mire... |
- szeptember 25 2010 19:53:15
Hát, én el sem mesélem a történetemet, mert akkor minimum egy hétig depresszóba esek, másrészt pedig túl hosszú, és kimerítené egy kisregény kereteit. Talán majd egyszer papírra (monitorra) vetem.
Nagyon korán kezdtem el írni, de nem ezzel kerestem meg a kenyeremet. Az "átkosban" hivatalból járt a honorárium minden publikációért, de erősen cenzúrázták. Manapság nincs cenzúra, de honorárium sem (erdélyi viszonyokról beszélek). Különben számomra az írás éltető elem, oxigén, és akkor sem mondanék le róla, ha büntetés járna érte.
Kedves Sarolta, gondolatindító jegyzetedhez gratulálok!
Szeretettel, Feri |
- szeptember 26 2010 11:11:23
Amikor még húszéves az ember, dal fakad az ajkán, nem panasz...naiv voltam és hittem sokáig, miért is ne - az okos felnőtteknek. Ma már bölcs vagyok, de öreg...a "bölcsességem nem használ senkinek.
köszöntelek szeretettel mamuszka |
- szeptember 26 2010 11:16:19
Kedves Feri!
megértem helyzetedet, vannak volt tanítványaim, akik újságíróként hasonló gondokról számolnak be, de mégsem tudnak írás nélkül élni /megélni pedig alig!/ - mint ahogy én is fillérekért dolgoztam pályámon, de nem a pénz határozta meg hivatástudatomat...nyugdíjam pedig oly kevés, hogy élni kevés, meghalni sok..
Köszönöm, hogy olvastál...és megírtad véleményedet
szeretettel Mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
