|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
N
A mesékben és a babonás népi hiedelmekben gyakran találkozunk a csodás átváltozás motívumával. A jó tündér vagy a gonosz boszorkány, netán varázsló az embert állattá változtatja mintegy átokként, esetleg védelemből. Az elvarázsolt lény visszanyerheti eredeti alakját egy másik enber segítségével, aki nehéz próbákat áll ki érte. így megszűnik a varázslat és a szabadító elnyeri jutalmát, a visszatért herceg, -... nő szerelmét és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
A mesében mindig a jó győzi le a gonoszt. A valóságban is történnek különös átváltozások, de nem csodalények révén, hanem nagyon is anyagi erők, hatalmak befolyása által. Csalafintasággal, erőszakkal uralkodó politikusok híveik hűségét megvásárolják - jövedelmező magas beosztással járó hivatalokkal - nem számít, hogy szakmailag nem értenek az adott
terület ügyeihez. Így lettek a múlt század ötvenes éveiben bankok, gyárak vezérigazgatóivá egyszerű, tanulatlan parasztemberek és, vagy iparosok. Mindezt személyesen tapasztaltam, sőt szenvedő alanya is lettem egy ilyen csodás felemelkedésnek.
Tanári pályámat abban a gimnáziumban kezdtem, ahol egykor négy évig diákként tanultam, érettségiztem. Nem volt egyszerű megszokni, hogy volt tanáraim kollégák lettek, de megkönnyítették beilleszkedésemet szeretetükkel, tanácsaikkal. Az igazgató azonban - pozícióját mint egykori hős partizán érdemelte ki - nem kedvelt engem, hogy miért, ez nem derült ki számomra sohasem. Ellenszenvét lépten-nyomon bizonyította irányomban. Több meghatározó lépéssel keserítette meg pályakezdésemet - erre nem készítettek fel az egyetemen - de nem vette el kedvemet a pályától, csak az állásomtól fosztott meg négy évnyi odaadó munka után. Ne vágjunk elébe a dolgoknak, csak szépen sorjában, hadd mondom el, mint adagolta -hatalmát bizonyítandóan - érzéketlenségét, gonoszságát.
Első lépésként megtiltotta, hogy doktori szigorlatomra elutazzam abba a városba, ahol ez a fontos esemény időre kijelöltetett nekem. Megtagadva ezt, mégis elmentem, de ennek még nem lett következménye az igazolatlan hiányzást leszámítva. Sajnos két hét múlva ismét el kellett utaznom az avatásra. Akkor már kifejezetten dühös lett az én igazgatóm és kijelentette: neki nincs szüksége doktorokra - és ezt még meg fogom bánni. Így is történt. Minden tantestületi értekezlet jegyzője én voltam - és amikor kollégáim már jól megérdemelt szabadságukat töltötték, én még napokig bejártam az iskolába jegyzőkönyvet moderálni és gépelni /persze régi mechanikus írógéppel/ - soha jutalmat nem kaptam olyan alkalmakkor, mikor mások igen, fizetésemelést sem, de annál több pluszmunkát. Fiatal voltam, nem lázadtam, s fogalmam sem volt róla, hogy úgynevezett ˝káderlapomba˝ milyen minősítés került.
Időközben férjhez mentem, két lányom született azon négy év alatt, amit ebben a gimnáziumban dolgoztam. Akkoriban húsz hét volt a szülési szabadság, ennek letöltése után gyerekemet anyám gondjára bízva folytattam a tanítást épp olyan lelkesen, mint korábban. Második szülésem után - megdöbbenéssel és elkeseredve tapasztaltam, hogy immár nincsenek óráim, - munkanélküli lettem. lakás- adóssággal, két kicsi gyerekkel... Amikor megjelentem az iskolában végre szóba állt velem az igazgató - korábban többszöri próbálkozásomra, hogy beszéljünk, nem ért rá - most közölte, már nem vagyok tagja a tantestületnek. Helyemet betöltötte egy barátja - akit elbocsátottak erkölcstelen magatartása miatt városi tanügyi állásából, de volt egy halhatatlan érdeme: az én igazgatómmal együtt szerezték levelezői tagozaton Debrecenben a népművelési szakon a tanári képesítést /korábban nem volt diplomája!/. Itt álltam a semmi közepén, a városi tanács művelődési osztály - vezetője is jó elvtársa volt az én ex-igazgatómnak - azt tanácsolták, vegyek ki fizetés nélküli szabadságot.
- Mi a garancia hogy szeptemberben lesz újra állásom? - kérdeztem naivul.
- Semmi. - jött a lakonikus válasz.
Sírtam, és ekkor arra jött a folyosón egy ismeretlen kolléga, aki szakfelügyelőként akkor éppen ott járt. Kérdésére elpanaszoltam nehéz helyzetemet. Karon fogott és elkísért egy szakközépiskolába, ahol éppen szülési szabadságra ment egy olyan kolléganő, aki azonos szakokat tanított. Átmenetileg kaptam egy helyettesítő állást. Nem volt könnyű, mert itt a tanulók ellenségesen fogadtak, nem igazán érdekelték őket a humán tantárgyak, inkább műszaki érdeklődésűek voltak. Később véglegesítettek, még tíz évig tanítottam itt sok szeretettel, kedves emlékekkel magam távoztam, amikor meghívtak a helyi főiskolára filozófiát oktatni. Távozáson előtt az új igazgató megmutatta addigi főnökeim - így az első igazgatót is ide értve - által írt minősítéseimet,. Ez tette fel a pontot kezdeti keserűségemre. K. igazgató elvtárs azt írta rólam, hogy szakmai munkám rovására magánéleti problémák /doktori, szülések/ foglaltak le.
Senki nem vonta felelősségre bár más egy vezető pedagógushoz méltatlan dolgairól is értesültem. Megbocsátásra nincs szükség, ő már nem él - végül lebukott és ő is idő előtt meg kellett váljon állásától. Nem éreztem kárörömöt
Ez csak egy eset volt a sok közül. Nem minden botcsinálta vezető élt vissza magas beosztásával |
|
|
- szeptember 27 2010 09:00:19
Tanulságos történet, én is láttam ilyent, s nekem is voltak nem akármilyen főnökeim. Örülök, hogy utána jól alakultak a dolgok körülötted.
Szeretettel. léna |
- szeptember 27 2010 09:18:58
Köszönöm látogató olvasásodat, megértő szavaidat. Tudod, forog a kerék...egyszer fent, egyszer lent...de rosszul esik, ha rosszul kezdődik az apálya, amire nem készítették fel az embert.
szeretettel mamuszka |
- október 12 2010 13:36:40
Kedves Mamuszkaű4
Sajnálattal olvasom, hogy milyen méltatlanul bánt Veled az igazgató. Mint írod is, őt is elérte a megérdemelt végzete, de egy olyan ember, amilyen Te is voltál és vagy, valóban nem tud igazi kárörömöt érezni, ha másnak is baja esik.
Bár több hasonló beállítottságu ember volna olyan, amilyen Te vagy. A jóságot, önzetlenséget biztosan példaként láttad, és azt is, hogy más kára nem biztos, hogy a magunk haszna.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
