|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Igaz történet egy ma is tartó barátságról.
Nagyon régi történet, de még ma is él!
 N
Valamikor az 50-es évek elején, a szomszédságba költözött vidékről egy család, az Apa szülői házába
ahol a Nagymama egyedül élt és a családfő itt kapott állást.
Három fős család, volt egy kislányuk Éva, akivel
hamar összebarátkoztam.
Nagymamája megboldogult Emma néni, átvezette
hozzánk a kisunokáját, hogy játszak Vele, mert nagyon félénk és sírós, meg van riadva az új környezettől. Én épp az ellenkezője voltam, tűz és víz! Gyorsan ment az összebarátkozás, főleg amikor óvodába mentünk és én vezettem Évát,
én voltam a nagytesó.
Azután jött az Általános Iskola, oda is együtt mentünk, csak nem egy osztályba jártunk, de a szüneteket együtt töltötük.
Az osztályban nem volt ilyen barátnőm mint az Éva
szabadidőnket mindig együtt töltöttük.
Sajnos a Középiskolába, már szétváltak útjaink, mert Ő Gimnáziumba járt én pedig Közgazd,-ba.
Azért a szabadidőnket természetesen együtt töltöttük.
Séta a Városba, kirakat nézés, egy fagyi, vagy mozi, de mindig együtt.
Volt, olyan is, hogy egy könyvet olvastunk ketten,
mert rövid időre kaptuk kölcsön /Elfújta a szél!/
ez úgy történt, hogy amig egyikünk be nem relekedt addig olvasta, azután csere, majd a másikunk olvasta tovább!
A család meg szétesett a nevetéstől!
Nyáron, amikor az időjárás megengedte, strand, strand, strand! Annyian voltunk, mint a hangyaboly.Mi Évával természetesen élhangyák voltunk.
Nekem sajnos hamarabb haza kellett jönnöm, mert
Apámnak vacsorát kellett főznöm, Anyu Budapesten volt minden szünidőben Kórházban, fürdőben, a reomás lábaival. Ilyenkor volt aki ellássa Aput!
Nagy élmény volt a vasárnap amikor már kijártam a 8.osztályt, Apunál kikönyörögtem, hogy engedje meg,hogy meglátogassam Anyut Pesten a Kórházban. Belement, szerencsére nem volt drága a diák jegy és persze, kikönyörögtem az Évát is a Szüleitől, hogy vigyázunk egymásra!
Na két vidéki lány a Nagy Budapesten, ámultunk, bámultunk mindent! Sok időnk volt, mert reggel
már 8-ra felért a gyors, Anyunál voltunk 9-11-ig és visszafelé meg este 7-kor indul Bajára a vonat.
Sokszor, gyalog mentünk ezt-azt megnézni, volt, hogy villamossal végig a Kőrúton.
Csodálatos emlékek ezek, sokszor emlegetjük ma is, ha előjön a szó róla.
Azután a Balaton! Már dolgoztunk mindketten és
az én Munkahelyemnek volt bérelt üdülője Balatonszéplakon, ahova a fiatalok felváltva mehettek nyaralni! Én természetesen vittem magammal Éva barátnőmet, mert nem volt ki a létszám. Ez a nyár is csodálatos volt! Egy séta és
máris Siófokon voltunk ahol rengeteg táncos szórakozóhely kínálkozott, remek. volt.
És azóta, szép lassan múlnak az évek, nyugdíjasok lettünk, de a barátságunk nem ment
nyugdíjba!
Egy baráti társaság jött össze nálink, férjem névnapján, /persze Éva is vendég volt, mint mindig!/ előjött a szó a barátságról. Valaki panaszkodott, hogy milyen jó barátok voltak XY-nal és vége lett, hát akkor nem is volt az brátság, kesergett!
-Éva erre megszólalt: Nekem nem volt soha más barátnőm, csak a Pircsi!
Mindenki csak nézett rám.
-Igen, óvodás korunk óta a mai napig!
Hát ilyen barátság is van!
Ha valamelyikünknek valami kell, vagy valami baja van, tudja, hol a segítség!
Olyanok vagyunk mint két testvér!
|
|
|
- szeptember 30 2010 11:27:49
Igen, a gyerekek hamar barátkoznak! Nekem is van két barátnőm copfos koromból és végig kísértük egymást a zaklatott éveken is.
Most meg félszavakból értjük egymást.Aztán sírunk és nevetünk a jelszóra..... Emlékszel, akkor.......
Gratulálok Pircsi nem csak ahhoz, hogy ilyen társad van hanem, hogy ilyen jó tollal megírtad. |
- szeptember 30 2010 11:32:25
Igen, van ilyen barátság, Pircsikém! Eltéphetetlen, az idő vasfoga sem rágja...Örülök, hogy részed van benne! Ha már a szerelem mostoha... |
- szeptember 30 2010 14:10:15
Etusom, Gabikám!
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok, de úgy gondoltam, hogy megérdemel egy kis körmölést és kopácsolást, mert még visszaemlékezni is jó a régi szép barátságra,ami még most is tart!
Puszillak Benneteket ircsi |
- szeptember 30 2010 15:14:39
Kedves Pircsi!
Nemrég elbúcsúztattuk gyerekkori barátnőmet. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Előjönnek a régi emlékek, de már csak én mosolygok egy-egy történeten. Írásod elindított bennem egy régi filmet. Köszönöm.
Szeretettel: Tara. |
- szeptember 30 2010 17:26:56
Sajnos egyre ritkábban van ilyen. Főleg, mert "vihar a levelet ide-oda fújja", és nemcsak a szegény katonának, hanem a szegény civileknek is forgandó lett a sorsa. És milyenaranyosan írtad meg.
Szerencsés, akit egy ilyen barátság végigkísér az életen. Édesanyámnak volt egy ilyen barátnője, első elemitől szószerint a sírig. |
- szeptember 30 2010 20:45:05
NDI!
Köszi szépen a dícsérő szavaidat!
Valóban ritka az ilyen barátság és ezt csak rövidítve írtam, utánna még annyi minden eszembejutott, de akkor már regény lenne!
Üdv: Pircsi |
- szeptember 30 2010 20:49:20
Tara!
Ne is mondj ilyet, hogy, hogy elbúcsúztattátok, csak nem a legrosszabb? Fogadd részvétem, ha meghalt!
Erre gondolni sem merek! Pedig be fog következni, egyikünk előbb,
a másikunk késóbb, de ez lutri!
Köszi, hogy olvastál, pusziircsi |
- október 01 2010 11:42:20
Kedves Pircsi!
Ha kislánykorotok óta ilyen jó barátságban voltatok egymással, akkor Ti még a Túlvilágon is jól meglesztek egymással!
De addig is használjátok ki az időt hogy mind több szeretetet adjatok egymásnak. Ez nem mindenkinek adatik meg az életben.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 01 2010 12:45:36
Köszi Zsuzsika!
Valóban szerencséssek vagyunk, ebből a szempontból!
Legalább vagyunk egymásnak, csak Ő most nagyon elfoglalt, mert idős szüleit ápolja, amin én már sajnos túl vagyok!
Most kevesebb ideje marad átjönni hozzánk!
Puszillakircsi |
- október 01 2010 18:14:59
Kedves Pircsi!
Isten ajándéka az ilyen barátnő.Szépen emlékezel a régmúlt időkre.
Szeretettelüdv:hova |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
