|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szösszenet különböző kultúrákhoz tartozó szerelmesekről
 N
A szenvedély ára
Gyöngyöző barna testek vonaglottak az ágyon, már a lepedők is cafatokban lógtak alattuk, a két test azonban még mindig izzott és többet kívánt. Nadia mellbimbói hegyesen meredtek a mennyezet felé, amikor Carlos ujjai újra és újra végig simítottak rajtuk. Ajkuk mohón tapadt egymásra, nyelvük virtuális táncot járt, kezeik sem pihentek egy pillanatra sem, hiszen sok felderítetlen területet kellett még bejárniuk. Kéjes sikolyok, elégedett dörmögések szálltak ki az ablakon, megigézve a csillagos eget. Nadia egésznek érezte magát, amikor párja legbelsőbb részeihez ért, s együtt szárnyaltak a gyönyör, a szenvedély hullámain. Ez a mámor maga a legtökéletesebb boldogság, a szeretet, a szerelem, a szenvedély, a mindent átjáró öröm érzése. S ők ezt sokszor átélik már egy ideje.
A fiatalok hajnal felé egymás karjában pihegtek, aléltan az izgalomtól, a kielégült csodás érzésektől. Nadia szeme egyszer csak kipattant, és a plafonon keringőző álomfogóra tapadt, amelyet a nyitott ablakon át bejövő hajnali szellő kergetett sejtelmes táncba.
Egy belé nyilalló fura érzés elgondolkodtatta, és szép barna szemei alatt kimondatlan kérdései, félelmei karcolták ráncba finom bőrét.
Eszébe jutott, amikor szüleivel, még gyerekként került Ibiza szigetére, s az is, amikor nagy szegénységben éltek Tunéziában.
Itt más világ várt rá. Felszabadult. Anyja sokat megszidta, amikor tizenévesen el kezdte festeni a körmeit, majd fokozatosan elhagyta az arab szokások szerinti öltözéket is.
Szinte látta magát, amint Carlossal sétálnak a meleg délutánon, kedvese keze birtoklóan nyugszik a derekán. Hullámos barna haja hosszú tincsekben ölelte körbe szép ívű finom arcát. Hosszú szempilláit némi festékkel még tökéletesebbé tette, ajkait piros rúzzsal emelte ki. Fedetlen válla, keblei nagy része finomra barnult, és csodásan elütött az ujjatlan fehér toptól. Csípője kilátszott, pici nadrágja is épphogy takart valamit. Sok férfi szem megakadt rajta, amit párja is észrevett és csibészes mosoly kíséretében kacsintott rá. Aki nem ismerte, nem is mondta volna rá, hogy ő is arab.
Új szokásait azonban a szülei nem fogadták el. A múlt héten az egyik üzlet előtt találkozott az anyjával, aki hosszú fekete ruhában, fekete fejfedőben állt vele szemben a harminc fokos melegben. Akkor is csak kiabált vele, és mindenféle cédának elmondta. Egy szóval sem említette, hogy mikor megy már haza? – Nem akarják, hogy többé hazamenjen. – nyert megerősítést benne egy halvány sejtelem.
Két évvel ezelőtt, az apja megtiltotta, hogy betegye a lábát a házukba. Ekkor a saját lábára állt. Kezdetben Carlos segített neki, majd sikerült munkát találnia, és most már közösen élnek, ám mind a két család elfordult tőlük, s nem számíthatnak rájuk.
- Mennyire fáj ez. – gondolta, s már peregtek is a könnyei. Hiszen végül is boldog gyerek volt, szerette a szüleit, a testvéreit, elfogadta a hitet, a szokásokat is, ám történt valami.
Látta a szigeten élő embereket, a több országból folyton bulizni idejáró fiatalokat. Neki pedig minden meg volt tiltva. Még csak 14 éves volt, de már tudta, hogy kihez kell majd férjhez mennie. Nem akart, mindene tiltakozott az előírt szokások ellen. S amikor megismerte Carlost, minden gondolata, minden érzülete, minden mozdulata csak felé vitte.
Csodás dolog a kettejük között lévő szerelem, szenvedély, meghitt kapcsolat. Azonban nagy ára volt, hiszen amik a korábbi életét jelentették, azokat feladta. S bár tiltakozott sok minden ellen, azt nem gondolta volna, hogy szülei és testvérei úgy ellene fordulnak majd, hogy többé még az utcán sem ismerik meg.
Befelé zokogott, nyelte könnyeit, s nagyon remélte, hogy ez a boldogság, amit most érez Carlossal, élete végéig kitart, hiszen csak ő maradt neki. Szinte tudatlanul nyúlt a férfi keze felé, s összekulcsolta ujjaikat, mintegy pecsétet. Tizenkilenc éves lesz hamarosan, ám valahol talán mégis él benne egy kis tradíció, mert még boldogabb lenne, ha Carlos feleségül venné. A férfinak azonban ez még eszében sincs.
- Vajon jól döntöttem? – dobolt agyában a kérdés. Az ösztönei megnyugtatták, hogy igen.
Átérezte, hogy milyen nehéz is elhallgattatni a benne lévő félelmet, bizonytalanságot. Az élet még előttük van, s neki boldoggá kell tennie ezt a férfit, és meg is teszi.
Alighogy álomba szenderült, kis piros telefonja búgó hangja ébresztette. - Reggel van, menniük kell dolgozni…
(2010-10-01)
|
|
|
- október 01 2010 18:32:10
nagyon jól elkaptad a lényeget! van ahol a tradíció elõbbrevaló a vérnél! |
- október 01 2010 20:18:45
Hát 22o-al indítottál Lénám...
Ilyen a szerelem.. Márai olyan szépen megfogalmazta,, áthág mindent,,minden kötődést és tradiciót, már ha igaz az az érzelem...
Női sajátosság, a teljes kockázat nála...
Mindezt nagyon éles megfigyelőkészséggel és tollal megírtad nekünk.
Egzotikus világ de problémák multinacinálisak..
Jó volt olvasni szeretettel ölellek Etus |
- október 02 2010 18:55:42
Erotikus töltöttségű, de mennyire. 
Mennyit kell alkalmazkodni, s szokásokat átvenni az embernek, ha idegen környezetbe, országba kerül.. Megható történet. |
- október 03 2010 09:54:35
Kedves Hipervándor, Etus, Mist, Heaven, örülök, hogy olvastatok.
Igen, úgy éreztem, hogy a szenvedélyt úgy tudom igazán érzékeltetni, ha lejön belőle az erotikus töltet is. Nyitva hagyva azt, amikor ez az érzés majd csökken, és átmegy szeretetté, vajon akkor is olyan erős lesz-e majd az a kötelék, hiszen még nagyon fiatalok...Vannak esetek, amikor egy ilyen kapcsolat mindent kibír, ám vannak, amikor nem... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
