|
 Vendég: 71
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
elmélkedés
Gy.
Tél van,hideg és én fázom.A nyár elvitte magával minden melegét,a fényt - helyette itt a komor,vígasztalan szürkeség. De sajnos,nemcsak a testem fázik - fázik a lelkem is. Vágyom a szeretet melegére,ami átmelegítené didergő lelkemet.
Ahogy nézem a szürke égboltot s a ködös várost,azon gondolkodom:miért válik az ember fásult,nyomorult emberré...Miért lesz két - valaha egymást szerető - ember bizonyos együtt eltöltött idő után egymás ellenségévé?
Ritka kivételektől eltekintve - amikor szeretetben megöregszenek egymás mellett - a házasfelek nem egymásért,hanem egymás ellen élnek. Vita vitára következik, sértő szavak röpködnek, a családi otthon biztonságot és nyugalmat adó légköre helyett puskaporos a levegő. Egymás társasága már nem az öröm, hanem a feszültség érzését kelti, már nem vágyunk a másik érintésére, köddé foszlott és elhamvadt a szerelem lángoló varázsa.
Ilyen szeretettelen kapcsolatban nőnek fel a gyermekek s így képtelenek magukba szívni a szeretetteljes,családias érzést. Nem látják a jó példát - s nincs mit magukévá tenni. Lassan természetes lesz számukra szüleik viselkedése, beletörődnek abba, hogy ilyen az élet.
Pedig nem kellene ilyennek lennie! Nem kellene szükségszerűen a szülőknek elfordulniuk egymástól, csupán megértőnek, alkalmazkodónak lenni. De ez az,amit nem tudunk. Alkalmazkodni. Megérteni. Megérteni,hogy a másik is lehet fáradt, kimerült, hiszen nem gép:ember. Átérezni gondjait,problémáit.
De az emberek többsége önző, egoista személyiség. Csak az ő gondja a gond, csak ő a sértett fél, csak ő a kimerült - a másik nem.
Nem tudunk alkalmazkodni - nem tudunk élni. Rohanunk az emberek világában...s közben elszaladunk az EMBER mellett!
Nem tudunk szeretni. Az apró rezzenéseket már észre sem vesszük, a magasztos szerelem elállatiasult. Már csak az ösztön létezik, a kielégülés utáni vágy. De ez nem a lélek kielégülése, hanem a testté...A szerelem lealacsonyodott szex-szé, az emberek többsége csak a testi kielégülést hajszolja -közben észre sem veszi, hogy kiég.
Odáig fajult a testi szerelem szabadsága,hogy az erkölcs már eltűnt, nincs. Mindent lehet és szabad. Ezt látják a gyerekek s fiatalként magukévá teszik. Mire felnőnek - kiégnek.
A szerelemre való képesség és vágy kihal belőlük. A hirtelen fellobbanó testi vágyat szerelemnek hiszik, összeházasodnak, gyerekek születnek. Majd rájönnek, nem illenek össze - elválnak. Csonka család... Vagy nem válnak el, de megölik egymás lelkét. S a lélek nem halhatatlan...Meghal előbb - utóbb, ha nem tud szeretni, ha nem érzi a társ szeretetét, törődését.
Vigyázz, ember! Figyelj oda a másikra, élj a Természet adta képességeddel: a szerelem és a szeretet tiszta érzésével! Hiszen a gondolkodás mellett ez emel fel az állatok fölé, ettől vagy különböző a majmoktól - tudsz szeretni.
Hát szeress! És a megtalált kincset féltsd, óvd - ne hagyd kihűlni, elszürkülni, mert fagyos jég vesz majd körül, kietlen pusztaság.
A Paradicsom itt van a Földön - ha te is akarod...
1994. |
|
|
- október 03 2010 16:37:55
Kedves Gabriella, rövid írásod tartalmán, mondanivalóján nagyon sokunknak el kellene gondolkozni. Én ugyan a ritka kivételek közé tartozom, aki boldog házasságban él, de látom a tágabb környezetemben azt a jelenséget, amiről írsz. Az érzelmi elsekélyesedés része a globalizáció okozta felületességnek, haszonhajhászásnak, ami egész társadalmunkat jellemzi. Nincs idő elmélyedni semmiben, rohanunk, nem tartunk önvizsgálatot, hanem habzsoljuk az életet. Ez sajnos, rossz irányba viszi el az emberiséget. A vallás és a komoly művészetek próbálnak gátat vetni ennek, egyelőre többnyire sikertelenül,
Szeretettel, Feri  |
- október 04 2010 11:34:48
Kedves Gabriella!
Ami írásod mély igazságán túl igazi tragédia, hogy a dátum szerint ez az írásod 1994-ben született. Nos azóta még rosszabb a helyzet.
Sajnos.
Szeretettel: Tara. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
