|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Gy.
szösszenet ibizai életemből
Gekko kaland a szőlőlugasban
2008 nyarán, mikor először jártam Ibiza szigetén, egy domboldalban laktunk, kicsit távolabb San Antonio hangos, nyüzsgő városi morajától. Mindennap ráláttam a környező hegyekre, hallgattam a természet csendjét, állati hangjait, a távolból jövő zenét, és láttam gyakran tűzijátékot, és csodás látványt nyújtott a bulis város kivilágított, éjjeli sziluettje is.
Este kilenc után kiültünk a teraszon lévő szőlőlugasba nézni a naplementét, amint hatalmas korongja eltűnik az egyik hegy mögött. Hatalmas fürtökben lógott a zamatos szőlő, szinte mindennap ettem belőle. Folyton érett, finom édes ízét még most is a számban érzem. Sok szem landolt a földön is, napjában többször is fel kellett takarítani, hogy ne tapossuk szét.
Az édes illat odavonzotta azonban a környék élővilágának néhány lakóját is. Az biztos, hogy olyan szemtelen legyekkel, mint ott voltak, még sosem találkoztam. Ám az igazi csemege nekem a gekkók voltak. Bátran siklottak előttem, cikáztak a lábaim között, s volt, amelyik szó szerint felmászott a papucsomra és farkasszemet nézett velem.
Türelmesen figyeltem, ő is. Aztán csak megunta, leugrott és az egyik falra mászott. Ott volt kiterülve, mozdulatlanul. Közben a szürkületet követte a meleg, sötét éjszaka, s már nagyon kellett mereszteni a szememet, hogy lássam is őkelmét. A kis huncut még mindig ott volt. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy tíz centiméternyire arrébb lévő falrepedésből egy másik gekkó mászik elő, és nagyon lassan oldalazva halad a falon a másik gekkó felé. Aztán már ismét csak egy kis állatka kontrasztját érzékelte a szemem. Nem értettem, hogy hová tűnt a másik, hiszen le sem vettem róluk a tekintetem.
Bármilyen sötét is volt, azt azért láttam volna, ha az egyik elmegy. Semmi mozgás, a kicsi gekkó ott volt, rátapadva a terasz oszlopára. Egyszer csak egy remegést láttam, mintha megrázkódott volna, s hirtelen már több lábat vettem ki a falon, mint kellett volna. Így jöttem rá, hogy az egyik gekkó úgy rámászott a másikra, hogy teljesen egynek látszottak, s hamarosan ismét úgy összesimultak, hogy a félhomályban csak egy gekkó körvonalait lehetett kivenni.
– Talán gekko nász folyik ott a falon? – gondoltam. Egy természetfilmes biztosan díjazta volna ezt az érdekes látnivalót.
Felkeltette a kíváncsiságomat a helyzet, s én, a kis amatőr, már nyúltam is óvatosan az asztalon lévő telefonért.
Amikor annak fénye rávetült a gekko párra, sajnos olyan gyorsan szétrebbentek, s tűntek el a szemem elől, hogy a kamerát sem tudtam bekapcsolni ez idő alatt, nemhogy felvételt tudtam volna készíteni.
A gekkók azóta is gyakran kerülnek az utamba. Van, hogy a lakásba is bemerészkednek, láttam már néhány helyen, s mikor próbáltam volna őket kikergetni, akkor irány a mosógép alja, mert az alól nem lehet őket semmivel sem előcsalogatni… A legbátrabb egyszer a derekamig felmászott rajtam, s volt már olyan is, amelyik a tenyerembe siklott.
|
|
|
- október 03 2010 16:11:38
Hangulatos szösszeneted elvitt a mediterráneumba. Bizonyára sokkal gazdagabb ott az élővilág, mint itt. Örömmel olvastalak!
Szeretettel, Feri  |
- október 04 2010 11:53:43
Ó úgy látom, vannak itt még rajtam kívül állatbarátok. Örülök neki. Tetszett ez az írás. Elérted vele, hogy Melletted érezhettem magam.
Szeretettel: Tara. |
- október 04 2010 18:13:07
Kicsit félek a hüllőktől. Hozzám béka jött be és ugrált a nappalimban. A sztorid sem gyenge. |
- október 04 2010 20:44:29
Kedves Feri, köszönöm, hogy most prózát is olvastál. Nem igazán ismerem még az élővilágot, de vannak csodálatos hangú madarak, nyáron sok a sirály, gekkó az rengeteg, viszont a szigeten nincs kígyó.
Kedves Tara, mindig voltak állataim, kutyák, macskák, papagáj, halak. Itt nincsenek, lehetőségem sincs rá, mert bár itt jelkép a kicsi kutya, szinten mindenhol van, de az nem az én műfajom, hogy egy harmadik emeleti, terasz nélküli lakásba bezárjam... Köszönöm, hogy olvastál.
Kedves Bea, ezek a kis jószágok nem bántanak, jelkép is a szigetnek, rengeteg tárgyon, pólókon ott vannak.
Kedves Viki, az a szőlő tényleg finom volt, s az volt az igazi, hogy minden nap megérett néhány fürt, s mindig volt rajta még zöld is.
Kabócák is vannak, de még milyenek. Pont olyan érzés, mint Floridában volt, amikor elhallgatnak, szinte hiányérzeted van, olyan nagy csend lesz, itt a belvárosban nem hallom, mert nagy a zaj, de már 8 helyen laktam, és tudom, milyen hangosak... Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 17. vasárnap,
Jácint napja van.
Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
