|
 Vendég: 80
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
M
A pénznek nincs szaga
Türelmetlenül várom, hogy végre én is sorra kerüljek. Lassan fogy előttem a tömeg, de mégis fogy. Már csak alig páran vannak, és végre én is kiszabadulok ebből a szűk és zsúfolt helyiségből. Vágyom a levegőre, vágyom, hogy új arcokat, helyeket, helyzeteket is megismerhessek. Kellően felkészültem, kellően felkészítettek rá, úgy érzem.
Már csak tíz, már csak kilenc, öt, kettő, egy. Egy! A következő én leszek!
Jajj, nem hiszem el. Mi ez a csend? Mikor nyílik végre újra az ajtó? Nem bírom a várakozást. Levegőt akarok!
Most. Figyeljünk csak! Hangokat hallok. Közeledő lépések zaját. Hirtelen elnémultak a lépések, és matatás van. Csipogás. Vadul dobogó szívvel várom, mi következik most. Hisz én vagyok a következő! Ebben a pillanatban megnyílik az ajtó, néhány társammal együtt kilökődöm a szűk börtönből!
Gyorsan körbepillantok, hisz tudom, nemsoká máshová dugnak be. De mostantól végre forgok, mozgok, helyet változtatok. Mindig erre vágytam!
Egy mélyet lélegzek, mielőtt ismét félhomályba kerülünk.
Lágyan ringatózva elindulunk valamerre. Összegyűjtöm a bátorságomat és megszólalok:
- Testvéreim!
Csak halk morgást kapok válaszul. Nem tudom mire vélni, újra próbálkozom:
- Testvéreim! Hallotok?
- Mit akarsz? – szólt a barátságtalan reakció.
- Beszélgetni. Csak nemrég kerültem ki a világba, és szeretném tudni, hogyan működnek a dolgok.
- Mit görcsölsz? Neked sok feladatod nincs. Kézről kézre fogsz járni, folyamatosan gazdát cserélsz. Majd meglátod, nem túl izgalmas a mi életünk. – morgott az előbbi hang.
Elhallgattam én is. Megijedtem, nem mertem többet kérdezősködni, hisz a többiek meg se szólaltak, ez a mély hang pedig nagyon barátságtalan volt. Reménykedtem, hogy később, ha újra szabadban leszek, kicsit több derül ki számomra a világból.
Megálltunk. Úgy látom, nyílik az ajtó. Felpillantok. Valóban, világosság, egyre élesebb fény jut be tartózkodási helyünkre. Látom, egy kéz közeledik, majd ki is emel társaimmal együtt. Lefektet egy asztalra, majd két kupacba oszt minket. Én harmadmagammal abba kerülök, ami később visszakerül a szűk helyre, a többiek pedig valami átlátszó dologba, hosszú sárga papírok mellé csúsznak be. Gyorsan végigtekintek magamon, valamint asztalon fekvő társaimon. Teljesen egyformának látszunk, csak némelyikük gyűröttebb nálam. Mi van ránk írva? Egy-nulla-nulla-nulla-nulla. Van mögötte két betű is. Egy F és egy T. Úgy emlékszem tanulmányaimból, ez igen magas értéket képvisel errefelé. Majdnem a legmagasabbat, melyet egy ilyen papírdarab elérhet. Büszke vagyok rá, hogy ilyen státuszúvá teremtettek.
Igen, már látom a kéz mozdulatából, ahogy nyúl felénk. Most kerülünk vissza a szűk és sötét cellába. Újabb mély levegő, és már el is nyel minket a levegőtlen hely.
Nem mozdulunk. Béke van, csak halk morajlás szűrődik be hozzánk a világból. Szundítok is kicsit, míg újra történni kezd valami.
Hirtelen rándulást érzek. Elindultunk.
Ez unalmasnak tűnik. Sokáig megyünk, mozgunk, rezgünk. Nem kellemes. Kicsit kezdek tengeribeteg lenni. Mikor érünk már oda? De hova is? Mindegy, csak érkezzünk már meg, mert tényleg rosszul leszek!
Végre. Ismét béke.
Mmmmmmmmmm. Itt finom illatok is vannak, ilyet még nem éreztem. Gondolom, vacsora készül. Vacsora, melynek hozzávalóit társaim segítségével szerezték meg valamikor. Mélyeket szippantok a beszűrődő piruló hús illatából. Hallani az edénycsörgéseket is, lassan biztos leülnek enni. Igen, már hallom is, ahogy élvezettel harapják a ropogós zsemlét a frissen párolt húshoz, hallom a retek, paprika hersenését is a kés nyomán.
Csend. Újra csend és béke. Úgy látszik, mindenki nyugalomba vonult. Lassan elalszom, fárasztó volt az első napom. De nem, ez nem lehet igaz! Léptek közelednek. Szűk fészkünk megmozdul. Nyílik a cippzár, nyúl a kéz. Mi történik most? Az ujjak három társammal együtt kiemelnek, és egy kihúzható doboz oldalához állítanak minket. A doboz bezáródik. Sötétség borul ránk. Elalszom.
Reggel szöszmötölésre ébredek, a doboz, melybe este száműztek, egyszer ki is nyílik, be is csukódik. Később csak a süket csend vesz minket körül, egész nap. Van időm szemlélődni a félhomályban. Bár alig látok valamit.
Azt hiszem, hozzá kell szoknom. Vagy émelyítő utazgatás, vagy néma csönd. És mindig sötét. Ez lesz a sorsom.
Jó sok idő múlva ismét zajok szűrődnek be dobozunkba. De ez valami más, mint tegnap. Nincs hús, vacsora. Nincsenek szagok és erre utaló zajok. Mintha sírna valaki. Mintha vad keresésbe kezdenének, majd újra csak a sírás. Mi történhetett?
Eltelik egy kis idő, mire rájövök, hogy engem, és társaimat keresik. Elkeseredetten. Kezd elszorulni a szívem. Nem tudok szólni, hogy itt vagyunk. Sikítani volna kedvem. Rossz hallani, hogy miattam. Miattam zokog odakinn a tegnapi kéz tulajdonosa. Elfelejtette, hogy ide száműzött minket. Mégis tehetetlen vagyok. Eszembe jut egy mondás: a pénznek nincs szaga. Miért nincs? Legyen! Azzal hátha jelt adhatnék. Próbálok mocorogni, erőlködni, kiabálni. De érzem, ehhez én kicsi vagyok. Mi lesz most? Megtalálnak valaha? Elmúlik ez a rossz érzés, amit a zokogás keltett bennem?
Mikor kissé elcsendesedik a dobozon kívül lévő világ, én is lehiggadok. Eszembe idézem, hogy a hosszú, csendes, sötét éjszaka után reggel kinyitották átmeneti szállásunkat. Reménykedem, hogy holnap is így történik. És akkor felfedezik hollétünket. Akkor minden rendbe jön.
Reggel valóban mocorgásra ébredek, majd közeledő lépteket hallok. Igen, nyílik lassan a dobozunk is. Szerencsére mégis sikerült este kicsit megmozdulnunk, így láthatókká váltunk. Megkönnyebbült sikoly szakad fel a kézhez tartozó emberből, mikor meglát minket.
2010. április
|
|
|
- október 10 2010 19:51:25
wow!  még sosem gondoltam így a pénzre... érdekes! |
- október 10 2010 19:53:14
szerintem a pénz az ember egyik leghaszontalanabb találmánya, mégis ezért követik el a legtöbb gaztettet...  |
- október 10 2010 20:07:01
Kedves Hipervándor!
Igen, elég nehéz elképzelni világunkat ma már pénz nélkül. Sajnos túl nagy a szerepe.
Köszi, hogy olvastál!
Ella |
- október 11 2010 06:13:22
Kedves Rosszcsirkeff! 
Milyen vicces neved van.
Az ilyen talált pénz mindig jól esik az embernek. Persze, nem úgy, hogy azt hitte előzőleg, elvesztette valahol...
Köszönöm a dícséretet, jól esik!
Ella |
- október 11 2010 10:24:06
Kedves Ella!
Valóban nagyon jó ez az írás a pénz szemszögéből nézve!
Ha tárgyak beszélni, gondolkodni tudnának, akkor biztos így lenne, ahogy leírtad.
Ismert az a mondás: "A pénz nem boldogít!", de azért jó ha van.
Kívánom mindenkinek, és Neked is, hogy mindig legyen belőle annyi, amennyire szükségünk (szükséged) van.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 17 2010 09:34:06
Kedves Ella!
A pénz szemszögéből nem sokan fogalmazták meg azt, amit Te.
Gratulálok!
Üdv: Mab Tee |
- október 28 2010 13:33:15
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm kedves szavaid. Kívánságod teljesüljön, és ezt mondom!
Kedves Mab!
Neked is köszönöm a kedves hozzászólásod.
Üdv,
BéNyi Ella |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
