|
 Vendég: 88
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
M
Egy valós emlék,mi itt van velem...
A KŐ....
Van egy KŐ, mi nem egy kő - maga a KŐ. Melynek emlék fűződik a "személyéhez", melynek jelentősége van az életemben, mely a mindennapjaimban jelen van, mi több, vele alszom el, a kezemben fogva ŐT.
Időről időre előlépett - először Hálakő volt, aztán Erőkő, majd most már Jövőkő.
A Kő emlékeim között utolsó együtt töltött éjszakánk reggelén foglal helyet. A Kedvesem adta nekem, teljesen ösztönösen. Mikor búcsúzott, hirtelen meglátott előttünk egy tányérban különböző köveket. Néhány pillanat alatt áttekintette a kövek halmazát, majd kiválasztott közülük egyet s azt mondta: " Legyen ez a hálaköved. Lefekvéskor a kezedbe fogva mondj hálát azért a jóért, ami veled aznap történt! Az emberekért, akik szeretnek és a szépségért, amit a Természet ad neked. "
Ennek már több hónapja...Április 13-a reggele volt. Ő talán már ezt el is felejtette, nem is gondol erre a jelenetre...Biztosan nem sejti, hogy azóta ezzel a KŐ-vel alszom el.
Eleinte valóban csak köszönetadás szerepét töltötte be.
Aztán előlépett Erőkővé. Mert kellett az erő, a kitartás. Kellett elviselnem a hiánya okozta űrt, a belenyugváshoz is kellett erő...nem is kevés. És kellett erő a szenvedés elviseléséhez...egy ember naponta átélt kínjainak látványához. És kellett az erő a megbocsájtáshoz, a múlt fájdalmai felett átsikláshoz. Kellett erő a kitartáshoz és ápoláshoz. Kellett erő, hogy ne hagyjak hátra csapot-papot, s szaladjak kedvesem karjába...Hogy ne azt nézzem, nekem mi a jó - hanem mit kell tennem. Mit kell tennem, hisz nem az ego a fontos. Mert van egy felettes erő, ami az egonál is magasabb - a tisztesség. Mert bármi és bárhogy történt, bármi sérelem is ért - a bajban lévőn segíteni emberbaráti kötelesség. S történetesen aki bajban van - az a gyermekem apja...Ez lebeg előttem a mai napig...
Néha szembekerül egymással az én és az ÉN. Van, mikor az ÉN felteszi a kérdést nekem: " Hülye vagy? Megérdemli? Küzdened kéne a Boldogságodért,talán megpróbálhatod! Talán éreztetned kéne, mennyire fontos, mit jelent a számodra...Talán...Tedd meg felé a lépéseket!"
De akkor az én megszólal: " Most nem léphetsz, nem tehetsz semmit. Nem adhatsz magadból. Most leköt a mindennapok kínja...S Ő nem akar harmadik lenni...Ő felvállalt,tiszta kapcsolatot szeretne...s épp ezt nem adhatod neki...Nem adhatod neki, ami szeretnél...Nem adhatod a teljes valódat...Nem adhatod neki az Időt, mit csak vele töltesz - még ha a gondolatod idejében Ő foglal teret. Nem kívánhatsz semmit - mert nem adhatsz semmit cserébe...Ne akard, ne kívánd ŐT! "
S az én és ÉN küzdelme bennem ambivalens,antagonisztikus...Mert szeretem, talán jobban, mint kellene - de ezen nem változtathatok.
S a Kő erejét kérem - elviselni a hiányát, feloldani a tér és idő magányát, látni csak a képzeletemben szabad s álmodni vele csak álomképeket...
S aztán váltott a Kő - ismét előlépett: Jövőkő lett...
Megfogva a Követ - már jobb és tisztább jövőt kérek tőle én. Megtanulva a múltban rejlő igazságok adta tanulságokat, felizzítva a tapasztalt igaz valódiságát - azt kérem: Szemem lásson a Szívem valóságával, Lelkem lásson az Élet tapasztalatával, Hitem ne bóduljon a Képzelet vágyával - de mindig higgyek a Szerelem igazában! Mert az az igaz, az a való, mi a szemnek nem ábrázolható, de a lélek által mégis jól megfogható! Mi lüktet és dobban, mint ezer lópatkó...
S ez a KŐ, mikor kezembe fogom, akármilyen szándékkal - pillanatok alatt felmelegszik, szinte forróvá válik...felhevül...Érzem, meleg erőt áraszt, s bennem árad, belém olvad,s forró meleggel bennem lágyan elterül - a meleg bársonyával égetve érzőn kiteljesül...
Mert e KŐ Tőled való...Te adtad a kezembe...
A vulkán ereje tombol benne, kibomlik égő tüze, s lelkemmel kiteljesül - a Szerelmem hevével hevül...Mégis visszatorpan, néha megkövül, mert a szíved tőlem menekül - nem tudom, miért...Most fogadd el, amit az Élet ad, most kívánj szép holnapokat, most vágyj élő varázsokat, most akarj igaz szavakat! Most értsd meg az álmokat, most tedd igazzá a másnapokat! Most és - mindörökké...A hiteddel - ami belőled fakad, benned élő tüzet fakaszt - akarj élő, igaz holnapokat!
Szerelmem! Akard meglátni a Fényt, mi igazzá teszi a Reményt, öleld két karral át a Szeretetet, mely valóra vált csodás képeket! Hidd el, van Élet, mi csak rád vár!
Lehet, nem velem...Lehet, nem gyújtok benned lángoló fényeket - de mégis kérem: élj igaz,lángoló életet!
2010.október 8. |
|
|
- október 09 2010 10:43:22
Kedves Gabriella!
Vannak kövek, amelyek hozzánk tartoznak. Igaz, én már dobtam el nagyon messzire követ,... de amelyiknek érzed a melegét, arra vigyázni kell. Szívesen olvastam érdekes, szép írásodat. Gratulálok!
Szeretettel: pipacs |
- október 09 2010 21:59:41
Kedves Gabriella!
Hosszú évek óta gyűjtöm az ásványokat. amiről írsz, Marokkő-nek nevezzük. Nekem is van. Valóban sokféle dologra használható. Jól érzed, felmelegszik, hiszen a Te energiádat gyűjti magába, felveszi a rezgésedet. De csodát természetesen nem tud tenni. Ezért én attól tartok, hogy az a szerelem talán elfárad, mire beteljesülhetne. És utána semmid nem marad. És igazán akkor leszel magányos. Hidd el, nem lesz számodra vigasz, hogy azt mondják majd Rád, milyen rendes voltál. Mert Te egész mást fogsz érezni legbelül. Bocsáss meg! Én mindig őszinte vagyok. De a Te érdekedben.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- október 11 2010 09:17:00
Köszönöm nektek!
Tara! Lehet, igazad van. De most úgy érzem, ez a szükséges. VELE is így tisztességes. S az én szerelmem iránta nem fárad - sőt, egyre erősödik... |
- október 11 2010 10:51:12
Kedves Gabriella!
Én is őrzök két kis kövecskét már egy ideje a pénztárcámban. Az egyiket úgy rendeltem meg (egy kék színű háromszögletű fényes kövecske) szerencsehozó kőnek nevezik, a másikat pedig magam találátam a földön, alakra szinte ugyanolyan, mint az a másik, csak sárgásbarnás színe van. Úgy gondoltam, a kettő jól megfér egymás mellett, és talán együtt (kigészítve egymást) több szerencsét hoznak számomra.
Különleges drága köveket nem gyűjtök, nem őrzök, de ez a kettő nagyon kedves nekem. Még ha nem is hoz szerencsét, akkor is jó hinni benne, hogy ...talán...mégis!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
