|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
 N
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kis kert, magas kukoricákkal tűzdelve, ahol nevelkedtem testvéremmel, rokonaimmal. Egy nap leszakítottak minket, betettek egy autóba és huss, messze-messze vitt a gazdám, egy szép helyre.
Mindent hallottam és mindent láttam ott az asztalon csücsülve, virágos testvérem oldalán.
Pici asztal, pici bor és illatos rózsák társaságába úgy éreztem, mindenkié vagyok akkor este.
Fele társaság ugyan háttal ült nekem, de szemben is igen csinosan öltözött hölgyek ültek, mosolygón borospoharat emelgetve. Belebizsergett minden tökmagom. Kiderült hamar, hogy tök jó társaság, fülig ért a szájuk és hallgatták egymás szavait egész idő alatt.
A szomszédos távolból hangoskodást észleltem, kicsit zavart, mert közben a tökfej tesóm is löködött, hogy „mit mond?”. Észre vettem azt is, hogy ránk alig figyelnek, pedig jókat kuncogtunk egyik-másik soron.
A vacsora tökéletesre sikerült, volt nagy sürgés-forgás ez időben. Hogy tudnak az emberek ennyi mindent megenni… Ahogy sötétedett odakint, idebent egyre másra átszellemült arcokra figyeltem, ki-ki meredve nézve a plafont, vagy maga elé. Volt aki lelépett hamar, de volt cigi szünet is. Aki ment, az kapott ajándékot is, de erről majd a végén mesélek.
A barna falevelekről azt olvastam, hogy itt az ősz ( díszelegtek körülöttem ), páran már csütörtökön elszakadtak az anyjuktól, hogy betakarják a földet. Üzenik egyben azt is, hogy idén jól fel kell az embereknek öltözniük, mert hideg lesz a tél. Én péntökön lettem leszakítva.
Öcskös, te miért vagy ilyen büdös? - kérdeztem, mert igen facsarta valami az orromat.
Arcátlanul azt felelte, hogy én vagyok büdös. Szerintem az a virág lehetett büdöske ami rajta díszelgett, én magamon nem éreztem.
S egyszerre elhallgatott mindenki, mert gazdám hangjára lettünk figyelmesek. Egy verset énekelt, hihetetlen. Csodálkozva néztem volna még, de annyian csattogtatták a vakut, hogy azt gondoltam megvakultam. Tapssal dicsérték a többiek, én is örültem, majd kiesett az összes tökmagom. Ölelkezve búcsúztak egymás után, hazatérnek az írók. A kertben kicsit odébb szivarfák nevelkedtek, azt kapott mindenki egyet-egyet és rózsát meg tollat és csokit. Szép könyvek gazdára leltek, dedikálást is láttam. Elérzékenyültünk, majd lassacskán magunkra maradtunk. Kiürült a terem, üres székek maradtak, halvány sziluettek váltak köddé.
Tökölődtünk még mi is zárásig, de majd gyermekeinknek mesélünk erről, vigyék csak hírét, ragyog még a Napkorong.
|
|
|
- October 10 2010 15:20:16
 Megy neked a próza is Sancho mester!!! Vagy gondoltad megmutatod hogyan kellett volna egy prózáz megírnom??????? Jó, csak vicceltem. Bejött, ügyesen kitaláltad. |
- October 10 2010 15:21:08
Prózát, bocs.. Nem tudok írni. |
- October 10 2010 17:13:10
 , örömmel olvastalak! Kedves történet, ízes magyarságod itt is jelen van.
(Írtam neked pü-t pék ügyben)
Szeretettel Joli |
- October 10 2010 18:05:24
ez aztán a tökös mese! tetszett! |
- October 10 2010 18:51:53
Örülök, hogy vannak kik prózát is olvasnak, szívesen és örömmel.
Ajánlom mindenkinek aki ott volt és annak is aki nem és annak is aki csak olvasni szeret.
Remélem e látószög is igazolja azt, hogy megérinthet embereket egy jó nagy tökfej meséje. S mint tudjuk a mese szájról szájra járt már őseink idejében is, aminek persze volt midig igazságalapja.
Köszönöm: Satya |
- October 10 2010 20:25:54
rőt sárga sütőtökök, örömtől döcögök!Én csak itt cöcögök! A költővel
örömködök és dörmögök.... |
- October 11 2010 08:51:00
Nagyon tetszett Sancho, szeretem azokat az írásokat, amikor az író belebújik valaminek a bőrébe...
Szeretettel. Léna |
- October 11 2010 08:57:51
Köszönöm nektek is a véleményt!
Etusom külön neked, hiszen még nem találkoztunk, de remélem egyszer...
rosszcsirkeff kedves, nem jó hír a szivarfa halála, hisz' ebed zabálta halálra. Sajnálattal olvasom. De fel a fejjel, van még
Szeretettel Satya |
- October 11 2010 09:30:23
Kedves Sancho!
Igazán "tökösre" sikerült ez a kis történet. Talán, ha a növényeink beszélni tudnának, így mesélnék el a látottakat.
Akiket felhasználunk -mi emberek - egy-egy találkozó, összejövetel, megemlékezés céljára, s közülük ki rövidebb, ki hosszabb ideig bírja. A virágok a vázában hamar elhervadnak, de a tökök, ha jól megértek, sok-sok kis tököcske kelhet majd ki a magjaikból.
Üdv.:Torma Zsuzsanna
|
- October 11 2010 17:23:23
Zsuzsanna kedves!
Köszönöm írásodat. Igaz, a sok kis magból sok kis tököcske lesz és így a végtelenségig. Hát csak el viszik a hírt és remélhetőleg így leszünk egyre többen majd egy egy talin.
Satya |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 10. Friday,
Ármin, Pálma napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
