|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy ember, mit képes feláldozni azért, hogy végre elfogadják. Mikor a vágyak lerombolják az értelmet, és feladjuk büszkeségünket, önmagunkat.
Gy.
Képmás
Oly régen volt, mikor bőrére lágy csókot lehelt egy forró ajak, mikor valaki állatias tűzzel a szemében nézett rá, mikor valaki kívánta. Oly régóta szeretett volna, megint szépnek lenni, fontosnak, azt érezni, hogy IGEN Ő… különleges. Ha csak pár percre is. Belenézett a bepárásodott tükörben, és egy egyszerű lányt látott viszont. Magasan, és körívben ívelt sötét szemöldöke, az enyhén pufókás orra felett. Szemeinek mandula vágását, sűrű baba szempillák követték, és keretet adtak, zöldes-barna színekben játszóírisznek. Haját félhosszúan hordta, mely most lágyan omlott le fehéres húsos karjára.
Pár hónapja, nagyon elhanyagolta magát, és ez meglátszódott rajta, mint bőrén, alkatán, és arcán. Elzárkózott a világtól, mert úgy érezte, ezzel megvédheti magát. De az óta kinyílt és összeszedte magát.
Felvette a legújabb divatnak megfelelő dzsekijét, az egyszerű farmerja mellé, és egy válltáskájába bedobálta cuccait. -Igen, így már jó lesz. -Mondta magának, és kifele menet megleste az összképet a tükörben. Imádta újra testét, most, hogy sikerült pár kilót ledobnia magáról. Készen volt mindennel, és azt akarta, hogy ezt mások is észrevegyék. Eddigi élete folyamán, sose hagyta el, szépségének tudata, és képes volt bárkit behálózni akit, csak akart. És most nem csak egy kiszemeltje volt. Igen, hódítani akart, bárkit, bármikor. Már nem érdekelte semmi, csak, hogy vágya teljesüljön.
Mikor a fiúval találkozott nem érzett semmit…nem is foglalkozott vele, próbálta megjátszani, hogy ez így van rendben. Aztán amikor megcsókolták egymást, mintha egy érzéketlen gumiszájjal próbálkozott volna. Pedig a fiú próbálta levenni lábáról, csak, hogy ágyba vihesse…Ajkait finom megnyalta, majd finoman, várakozóan hozzáérintette, megpróbálta cirógatni, becézgetni, miközben keze segítségével felderíteni a lány minden egyes porcikáját, és elképzelte, hogy milyen lenne, ha ugyan ezt szerelmével tenné. Igen, az sokkal jobb lenne, és csak nagy önuralom hatására tudta visszafojtani magában, hogy miközben izgatóan megharapja, a leányzó fülcimpáját bele ne suttogja: -- Drága Beth.-Tudta, ha ezt megtenné, teste nem kapná meg a kínzó éhségére a gyógyírt. Azonban Kíra ezekkel semmit sem törődött volna. Tudta, hogy Erazmus nem szereti, és nem is kívánja, csak úgy tekint rá, mint egy tárgy, mégis akarta. Be akarta kerülni a felsőbb körökbe, mert egyszerűen élvezte, hogy oda figyelnek rá, azok akik, máskor lenézték. Imádta, hogy a cigivel olyan nagynak tűnt mint ők, és bár nem volt rá semmi szüksége, mégis lelkesen, egyre lelkesebben szívta, csak, hogy ott lehessen, és közelebb lehessen másokhoz. Szégyellte bevallani magának, hogy amit annyira elizélt, azt így éhezi. Képes volt mindent feláldozni érte, kemény nyelvcsapásokkal előre jutott, é ha ezen a kis kalandon túl lesz, már elmesélheti a szünetben, hogy, NEKI milyen a szexuális élete. Kíra, hogy bátorítsa partnerét kéjes hangot hallatott, és közben azon gondolkozott, hogy mi mehet, most a TV-ben. De azért segített Erazmusnak, lehántani magáról a ruhákat. A srác nem volt se helyes, se férfias, sőt nőnek könnyebben ellehetett volna adni, hiszen folyton siránkozott. De a célra pont megfelelt. Még egy kis előjáték következett, Erazmus lágyan csókolgatta végig a lány testét, egyre lejebb és lejebb haladva, majd fogával lehúzta róla a narancssárga fehérneműt. –Hát, Beth biztos szexi vöröset hordott volna, és nőiesen lapos lenne a pocija…nem úgy, mint neki, de..lehet, hogy többet kellett volna inni? Hagyjuk, teljesen jó lesz!-Gondolta magában Erazmus, és beléhatolt. Tudta, hogy Kírának ez lesz az első, és ez a tudat kicsit feldobta. Hogy ő lehet az aki megrontja a lányt. Kíra testét megrázta a fájdalom utóhulláma…akárhogy is gondolta újra, cseppet sem erre számított. Amint elmúlt a fájdalom kínosan néztek egymásra, majd felvették a lovagló pózt és elkezdtek mozogni. És nem történt semmi. –Vajon másoknak is ilyen volt? Ennyire…ennyire röhejes lenne ez az egész? Itt vagyok, és ő bennem, de egyikünk száját sem hagyta el a kéj, izgató nyögése. Ez így UNALMAS.-Gondolta Kíra és a partnerére nézett, majd abba hagyták, és zavartan felöltöztek. Ez így sehogy sem volt jó.
Kíra még aznap, megpróbálta ugyan ezt egy másik sráccal. Vele sem élvezte, de Andrást sikerült kielégítenie, miközben a vágytól rázkódó testét alig bírta lefogni. És ez így ment, az egyik partnertől a másikig, miközben Kíra mindent kipróbált ebben a műfajban. És boldogan, büszkén osztotta meg a legújabb történeteit hallgatókörével. Nem számított, hogy barátai mit gondoltak róla, az elit befogadta. Velük aludt, bulizott, és úgy élte életét ahogy ők. Miközben növekedett népszerűsége, úgy halt meg személyisége. De ezzel az aprósággal nem volt hajlandó foglalkozni, és unta már, hogy barátnéja, folyton azt mondja neki, hogy ez így nem, és a dohányzást is csak azért csinálod, hogy legyen egy elfogadott helyed a társadalomban. Mire Kíra, mindig felhúzta magát, és ezt mondta: Irigy vagy, és FÉLTÉKENY!-majd magában hozzá tette. Honnan is tudhatná, hiszen annyira elzárkózik a világtól, nem is akarja megismerni a többieket, és azt képzeli, hogy mindenki gyűlöli.-Bár magában tudta, hogy barátosnéjának lassan több élménye volt, mint a legtöbb vele egykorú fiatalnak, és nem volt annyira előítéletes, csak valahogy a többiek nem szerették annyira, mégis ez tűnt számára egyszerűbbnek.
Egy ilyen veszekedés alkalmával, végleg megromlott közöttük a kapcsolat. Noémi, ugyanis, nem volt hajlandó elhívni a születésnapjára, azzal a szöveggel, hogy nem szeretné a családját egy örömlánnyal egy szobában látni. Ez Kírának nagyon rosszul esett, és sértőnek találta. Azóta nem is beszélt vele. Elpanaszolta mindenkinek, akit csak ismert, és megkérdezte, hogy szerintük is így van-e. Amikor a válasz az volt, hogy nem, megnyugodott, és nem is foglalkozott azzal, hogy Noémi hátra maradt egy évben mindenki kiközösítette, kivéve két közös fiú barátjukat, a Petiket.
Aztán eltűnt minden. Vége lett az iskolának, leérettségizett, és csak szóbeszédekből tudta, hogy egykori osztálytársaival mi történt. És a nyarat, egyedül töltötte. Már nem voltak a szünetek, amikben tudott volna mesélni, nem volt nagy hallgató kör sem, akiknek tudott volna dicsekedni. Csak egyedül ő, és egy élet, amire nem akart vissza emlékezni. Mindig is erősen akart alkotni, ezért írt annyi verset, történetet. Ide tudott menekülni, és egy könyvel akart kitörni. De elhanyagolta. Ahogy mindent.
Oly régen volt, mikor bőrére lágy csókot lehelt egy forró ajak, mikor valaki állatias tűzzel a szemében nézett rá, mikor valaki kívánta. Oly régóta szeretett volna, megint szépnek lenni, fontosnak, azt érezni, hogy IGEN Ő… különleges. Ha csak pár percre is. Belenézett a bepárásodott tükörben, és egy összetört lányt látott viszont. Magasan, és körívben ívelt sötét szemöldöke, az enyhén pufókás orra felett. Szemeinek mandula vágását, sűrű baba szempillák követték, és keretet adtak, zöldes-barna színekben játszóírisznek. Élettelenek, mint egy babáé, nézett vissza rá tekintette? Az valóban az övé lenne? Megfogta a mérleget és beledobta a tükörbe, és a hulló szilánkok közé rogyott. Könnyein úgy hulltak, mint Noémié, amikor szétváltak. Nem maradt mellette senki. Egyedül volt, egy összetört képmással.
|
|
|
- október 17 2010 19:20:40
Ez kemény volt... Jól írtad meg... akár fikció, akár valós a történet, az írásod jól visszaadta....
Szeretettel. Léna |
- október 17 2010 21:03:57
Örülök, hogy tetszett...
Csak, annyira valós, hogy pár elemet beleraktam a környezetemből...sajnos valós elemeket tartalmaz... |
- október 17 2010 21:16:50
Kedves ShiKi!
Remek írás! Valóban vannak, akik képesek személyiségüket, értéküket feladni, csak azért hogy valakik elfogadják őket. Ez az elfogadás azonban legtöbbször látszólagos, és rövid ideig tart. Utána azonban a régi barátaik sem fogadják őket vissza, s így maradnak végül magányosak. Nagyon tetszett.
Szeretettel. Tara. |
- október 18 2010 15:18:32
Köszönöm hozzá szólásodat, és reppes a szvem az örömtől, hogy elnyerte tetszésedet kedves Tara. (= |
- október 19 2010 17:55:33
Megfelelni, népszerűnek lenni... nagyon összekapcsolódik a tapasztalatlan naiv fiatalsággal..Csak semmiről le nem maradni,hol az a nagykanál és az életleves....
Jól rosszul szerintem mindannyian megéltük, elfojtottan vagy kiélve de igenis megéltük.A magány szerintem nem , ebből ered.. de hozzájárul az a felfokozott éhség és az utána következő kiégettség..
Remek írás nekem is ez a véleményem, irodalmi és lélektani szempont szerint is... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
