|
 Vendég: 110
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mottó:Milyen nagy dolog egy ember és mégis milyen semmi.
Mikszáth Kálmán
Gy.
Türelmetlenül várom, hogy a 2-es villamos fémes csikorgásra késztetve a kerekeit ,bekanyarodjon a Parlament felé...Sietős az utam Budára és itt a legegyszerűbb a 2 metró vonalát elérni..Gyors lekászálódás a a nyíló ajtó mögül a meredek lépcsőkön, és a zebránál megtorpanás,, piros tiloson áll a lámpa... kicsit előrébb sétálok a széles járdán míg átellenben meg nem pillantom Őt...
A hímzőnénit. A Vértanúk terén ücsörög reggelente, megébred, nem tud aludni gondolom, felrugdossák a macskái, és ilyenkor kellemes a levegő, friss szél fúj a folyó felől, mozgás is van a téren. Oda jár ki hímezgetni. Maga mellé egy dobozban fonalat tesz, maga alá kartonpapír plusz párna kombót, ugye a padon akármi lehet, a párnát is félteni kell.
A fő attrakciója, hogy nem ér le a lába a padról és kalimpál vele: ha koncentrál az öltésre, egészen eltartja a lábfejét és spiccel. Ingatja a fejét is, kidől balra és alánéz a tűnek (jobbkezes).
Átkeveredek hozzá.
- Csókolom. Galambokat is tetszik etetni?
- Miért etetnék én galambokat?
- Hát csak úgy kérdeztem. Itt vannak kukoricák.
- Nem az enyémek. Óh, hát már magamat is alig tudom etetni.
Könnyű, levegős munkái vannak, széles margóban élénk, világosabb árnyalatok, a szoknyája is ebben a színvilágban mozog. A barokkosan sűrű és nyomasztó matyó helyett inkább az impresszionistább kalocsai. De ez lehet, hogy évszakfüggő. Szerintem túl hosszú fonalakat vág, biztos 20 centiket dob ki a keveset használt sárgából (nagyanyám is hímzett, tudom, miről beszélek), mert olyan kaszálós ívbe rántja ki az öltést, mint egy gerelyhajító, ki se tud támasztani olyankor (mondom, nem ér le a lába). Azon túl, hogy láthatóan unatkozik, öregesen lemondó és gyakorlott a panaszkultúrában, ahhoz képest elég szenvedélyesen hímez.
Jó stratéga, a metróból a Szabadság tér felé siető csipás bankosok pont ott mennek el előtte, a néni perfekt pozíciót foglalt el, a bokrok közé lépő népnyúzókat ő látja meg először, és a Nagy Imre is abba a torkolatba tereli a pénzeszsákokat, amit ő ellenőriz. Méregetős a néni, megáll a kezében a tű, szúrósan kinéz a tér torkolatára, csekkolja az átmenő fogalmat. Rohadt bankosok, mióta lakáshitelben gondolkozom, elhatároztam, hogy annak idején nekem sétabotom lesz, neeem ám karcsú pálca, hanem vastag kirándulóbot gumivéggel, a természetjáró szakosztály fém matricáival, és még ütném is őket.
Az idős emberekben az a jó, hogy van világképük és nem mozognak. Lehet róluk írni és le lehet őket fényképezni.
Elsodor a metró bejártához hömpölygő sokaság..
Vennem kellene egy-két gombolyag hímző pamutot...A nagymamám mindig Honleányt vásároltatott velem...
|
|
|
- október 17 2010 19:25:34
Jó kis írás született közlekedés közben, bizony sok embernek megvan a története, jó megfigyelő vagy, tetszett. 
Szeretettel.Léna |
- október 17 2010 21:26:01
Érdekes. Sok területnek van egy ilyen jellegzetes "figurája", akiről azt gondoljuk, hogy furcsa, és nem illik a képbe. De ott van, naponta látjuk. Aztán egyszer csak nem jön. A 4. nap már hiányzik, és azon aggódunk, mi történhetett vele. Tetszett ez az írás. A hímző néniről szól, és mégsem csak róla. Mindegyikről.
Szeretettel: Tara. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
