|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Geot: Gyermekkori emlék
Egy csendes téli reggelen Édesanyám kedves hangjára ébredtem:
-Picikém! Ébredj kislányom!
Még egy kicsit a fejemre húztam a takarót,hogy valamit megőrizzek az éjszaka álmaiból.
Megérintett valami ismerős illat és a kályha vidám duruzsolása.
Már kivilágosodott. Álmos, fáradt pilláim résein át megpillantottam a jégvirágos ablakon megcsillanó Nap fényét.
Esténként , a testvéreimtől örökölt ruhákat készített ki Édesanyám fáradhatatlan keze a kis székemre.
Csendben kibújtam az ágyból és felöltöztem.
A reggelek mindig álmosak voltak számomra, ma is nehezen ébredek.
Gőzölgő,édes illatú kakaó és kalács várt az asztalon. Még ma is érzem csodás ízét a számban!
-Lassan indulni kell az iskolába!- szólt kicsit sürgetve , de szeretettel a hangjában Édesanyám.
Az előszobában felsegítette meleg télikabátomat, sapkám pántját csokorra kötötte én pedig belebújtattam a lábam a kicsit kopott kis csizmámba.
A zsebeimbe jó ,forró héjában sült krumplit tett,hogy a kötött kesztyű melegét fokozva kitartson az iskoláig. Majd tízóraiként el is tudjam fogyasztani.
A sálamat a nyakam köré fonva jól felhúzta,hogy csak a szemem látszott ki.
Kiléptünk a kis tanyasi házunkból Édesapámmal.
Odakint Tinti nevű kutyánk köszöntött bennünket ,majd visszabújt oltalmat adó házába,ezzel is jelezve,hogy kutya hideg van!
Csodálatos napfényes táj fogadott bennünket! Mindig is szerettem a telet!
Mindent zúzmara borított,mintha cukormázzal lenne bekenve a világ.
Az éjszaka esett hó még érintetlen volt. Csak Édesapám bakancsának és az én táncoló kis csizmámnak a nyomai látszottak.
Annyi hó esett,hogy nem láttuk,hol van az út és hol az árok.
Édesapám a hátára vett és úgy vitt a tanyasi iskolába.Sosem felejtem el!- Első osztályos voltam.
Leheletünk látszott a levegőben. Csikorgott a hó talpa alatt. Hozzábújtam! Jó volt érezni apai teste melegét a hidegben!
Ő nagyon kifáradhatott,mert messze volt az iskola,pedig számára édes terhet cipelt.
Összeszorul a szívem és könny szökik a szemebe,ha erre a reggelre gondolok.
Ma már nem hallhatom Édesanyám hangját! Örökre eltávozott. Édesapám is megöregedett.
Most már én viszem a hátamon maradék élete súlyát. |
|
|
- október 18 2010 08:50:32
Ez az első próbálkozásom! Így sikeredett,de már rég kikívánkozott belőlem ez az emlék! |
- október 18 2010 09:21:24
Nagyon jó első próbálkozás! Szépen fogalmazol! És a soraidból árad a meleg szeretet, mit ez az emlék őriz! Olvasva emlékedet, magam előtt láttam mindent, még a kakaó illatát is éreztem, a hó ropogását lábatok alatt hallottam...
Én is szeretem a telet - de a városban nem , a latyak miatt. A Természetben gyönyörű!
Gratulálok szeretettel: Gabi |
- október 18 2010 09:41:55
Kedves Geot!
Nagyon szépen leírtad emlékeidet, jóságos édesanyádról és szerető édesapádról! Soraidat olvasva könnyek szöktek a szemembe és magam előtt láttam az alföldi tájat, a hideg szél tiszta levegőjét melytől arcunk felfrissül, leheletünk hófehér ködét. Az életet és az elmúlást.
Írj még máskor is, érdemes! |
- október 18 2010 12:34:11
Kedves Geot!
Megkönnyeztem írásodat. Végtelenül mély érzelmekről tettél tanúbizonyságot írásoddal. "számára édes terhet cipelt" már-már költészet, és mindenképpen kölcsönös mély szeretetről mesél. Ha ez az első próbálkozásod, ha nem, mindenképpen őszinte szeretettel gratulálok, és sok sikert kívánok Neked: Tara. |
- október 18 2010 14:59:36
Nagyon köszönöm Kedves Gabi,Hesse,Tara,hogy olvastatok és,hogy tetszett! |
- október 18 2010 17:56:32
Meghatóan szép történet, mélyen érintett engem is, mert hasonló emlékeket őrzök szívem mélyén. Gratulálok
szeretettel
mamuszka |
- október 18 2010 18:17:16
Nagyon szépet írtál Geot!
Sz ép történet, szeretettel gratulálok ircsi |
- október 18 2010 19:03:04
megható... az az utolsó mondat, valami zseniális! azzal vettél le igazán a lábamról! |
- október 18 2010 21:18:02
Kedves Mamuszka,Pircsike,Hipervándor! Nagyon jól estek szavaitok! Köszönöm!
Szeretettel:Geot |
- október 19 2010 13:46:27
Ez megrendítően szép volt.....
Nekem már nem jutna eszembe az a gondoskodás a sült krumpli...
és a vászonzacskóba adjusztált meleg só is kiment .. az emlékezetből...
az 5o-es évek végén voltak nagy telek.. a hókupacokból nem látszódtunk ki, vagy mink éltük még akkor a törpe korunkat...?
Valahol, valamikor már átvettük a staféta botot.. úgy mesélnék a nem lévő unokámnak.... |
- október 19 2010 17:27:09
Köszönöm szépen Etusom!
Szeretettel:Geot |
- október 20 2010 09:03:00
Kedves Geot, melengető érzéseket ébresztett az írásod, bár nekem nem volt ilyen gyerekkorom... Jó volt olvasni.
Szeretettel. Léna |
- október 20 2010 20:42:50
Nagyon köszönöm Kedves Léna,hogy olvastad!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
