Mottó:A sakktábla kockái: éj és nap.
Bábuk vagyunk a sors keze alatt,
ő játszik velünk, tologat, kiüt
és a sötét dobozba visszarak.
Omar Khajjám
N
A tizenéves éveik végén jártak,Ő meg a barátnője. 1968-at írtak a kalendáriumok, tele volt a világ forrongó eseményekkel,a
Kóós dala üvöltött a sláger lista élén és a Vasárnapi koktélban..."Kislány a zongoránál fehérebb az orgonánál...Ők azt játszották ketten, férjhez készülődnek, a stafírungjukat válogatják itt a Rákóczi úti porcelán bolt kirakatából..Ujjbegyeik már istenesen elpiszkolódtak az önfeledt mutogatásban, letakarították már a fél üveg portált.Akkor ismerkedtek meg a Gyurival.Csak úgy csattant az összesodort újságpapír a püspökfalatjukon.Körülöttük nevetve folytatták sietős útjukat a járókelők,a meghatározhatatlan korú férfi meg azt dünnyögte .".Szépek vagytok" aztán a markát az oruk alá tartva:"Adj egy kettest"
Ő volt A Füttyös Gyuri. Valószínűleg minden nő emlékszik rá, aki megfordult Pesten abban az időben, amikor ő járta az utcákat. Feltűnt a Nagykörúton, látták a Lövölde téren és a műjégpálya mellett, más a Károlyi Mihály utcában találkozott vele, s akadt, aki Budán, a körtér környékén. Valahogy ott volt az egész városban.
Sétái közben erősen és dallam nélkül fütyült. Féltek tőle, és szerették. Bántani nem bántott senkit.
Dal is született róla. "Ő a Gyuri, a Gyuri, a Füttyös Gyuri, / Aki fütyül a történelemre, / De naponta újabb hírekkel teli / Napilapokkal csap a fenekekre" - szólt a refrén. A versszakokban pedig majdnem minden benne volt, amit beszéltek róla: hogy mérnök volt, s légnyomást kapott, hogy olykor leszólította a járókelőket egy 2 forintért, hogy a kabátja szárnya repkedett, és svájcisapkája volt. Fábri Péter írta róla ezt a dalt. Állítólag maga Füttyös is hallgatta a sárga házban, ahová rövid időre bekerült. Rendkívül büszke volt rá, hogy megénekelték.
A legendás alak valójában Szabó György volt, s huszonéves koráig a XI. kerületben lakott, a Galambócz utca 17-ben. Ő is részt vett a Móricz Zsigmond körtér környéki gyerekek minden csínyében. A háború alatt például a déli összekötő vasút töltésén vonatokat fosztogattak, hogy élelmet szerezzenek, a Dunán pedig kézigránáttal halásztak. Kicsit veszélyes gyerekkor volt. De Füttyös Gyuri focizott is, állítólag kitűnően. A kelenföldi Glattfelderben játszott balhátvédet, s még akkor is a keret tagja maradt, amikor a csapat felkerült az NB I-be. Nem mérnök volt, mint a róla szóló dal mondja, hanem autófényező.
Fény derült betegsége okára is. Valóban légnyomást kapott, ahogy a dal mondja. Mégpedig 1956-ban, a Móricz Zsigmond körtér egyik átjáróházában, egy orosz belövéstől. Két társa is megsérült akkor.
Az édesanyja gondozta, aki jó ideig a Bartók moziban volt takarító.
A hatvanas évek elején elköltöztek Budáról a Keleti pályaudvar környékére.a VII. kerületi Dembinszky utcába. Ekkor már mindenki ismerte a városban. "Nagyon rendes srác volt" -örzi az emlékezett. Olyan furcsán, kedvesen tudta mondani: adj 2 forintot! Soha nem fogadott el többet. Azt is valószínűleg tejre költötte vagy cigire, mert ezt a kettőt nagyon szerette.
Vagy újságra. Esti Hírlap-ra.
Mindezt felsorolják az életének krónikásai
1975, évet írtak mikor újból találkoztunk.
A Főtaxinál már üzemgazdász volt mikor egy téli szürke alkonyatkor,odasóztak a fenekére..A kollégák kaján mosollyal
nézegették az eseményt a forgalmas garázs bejárat egy pillanatra elcsendesült.
-Adj egy 1o-est !!
Mikor sarkon perdült az ismerős arc hajolt ki a beálló kocsi ablakán...
A pilóta vigyorogva húzkodta vissza az anyós ülésre...
-Inkább add oda neki az összes szerzeményedet, be fogja váltani!
A kinyújtott svájci sapka színültig volt az akkoriban bevezetett fém tízesekkel.Gyuri lépést tartott az idők sodrásával
és az önkéntes adományokat tízesekben limitálta....a pénztárban meg zokszó nélkül kiszámolták és beváltották bankókra.
Mikorra visszatért, már másik autóban új pilóta mellett feszített.Rákapott a taxizásra.
Leintette a portyázó kocsit, oda adta az aznapi bevételét a "fiúk" meg fuvarozták ameddig tartott, sőt tovább is.
Nagyon szeretett a garázsban téblábolni és főképp a piros Zsigulik vagy Ladák bűvölték el, képes volt órákat is várni egy egy kiszemelt járgányra.
A gyerekekkel sürgős utunk volt és nagy örömükre leintettünk egy Taxit.A sofőr rámismert pedig eltelt bizony jó pár év.
Beszélgettünk a régi szép időkről a kockás évekről..
-A Gyuri emlékszel- nevettünk össze.
-Egyszer csak eltűnt az utcákról. A kilencvenes évek közepén híre terjedt, hogy meghalt-halkult el a férfi hangja
Csend telepedett le közéjük a gyerekek meg értetlenül néztek a visszapillantó tükörben, a két hallgatag felnőttre !
A Füttyös Gyuri legenda lett a generációnk egyik legendája, s megőrizte a városi emlékezet.
Álljon itt a róla szóló dal szövege:
(zene: Gallai Péter – vers: Fábri Péter)
Egy legenda járja Budát és Pestet,
Egy kósza legenda járja,
Egy férfiről, aki nagyokat lépve
A pesti utcákat járja.
Mérnök volt, és légnyomást kapott,
Legalábbis így szól a fáma,
Negyvenötben, vagy ötvenhatban,
És azóta az utcákat járja.
Csak olyankor látjuk megállni őt,
Ha leszólít: Adj egy kettest!
Messziről látni, ha közeledik,
És a kabátja szárnya repked.
A Keletinél jár, a Nyugatinál jár,
A sapkája persze svájci,
És veri a falat, ahogy őt is verte
Az Isten is meg más is.
Refrén:
Őőő a Gyuri, a Gyuri, a Füttyös Gyuri,
Aki fütyül a történelemre,
De naponta újabb hírekkel teli
Napilapokkal csap a fenekekre.
Ha itt-ott betér egy presszóba néha,
A presszósnő kávézni hívja.
A nevét sem tudjuk, az egész város
Csak Füttyös Gyurinak hívja.
És nem is hinné a sok-sok csitri,
Ha szoknyájához kapkod,
Nem gondolnák, hogy Gyuri kezével
A történelem csapkod.
Eta-Etusom - október 21 2010 10:42:04
Sajnálom, ez a történet annyira ,budapesti nem is érinthet mélyen
a távolabbi tájakon lakokat, de itt az interneten számtalan írást
találtam a "Gyuriról"
Tara Scott - október 21 2010 15:48:48
Kedves Etus!
Tartalmas, szép emlékezés. A rokonaim Pesten éltek, nagyszüleim Erzsébeten. A nyári szünetek egy részét mindig Náluk töltöttem, és mivel a nagynéném, unokatestvérem kettő is pont 10 évvel volt idősebb nálam, sokszor vittek magukkal a belvárosba. Nem is egyszer találkoztunk a Gyurival. Én most újra elcsodálkozom azon írásodat olvasva, hogy egy akkora városban, mint Budapest, mindenki ugyanazt a történetet mondta Róla. Se többet, se kevesebbet, és a története soha nem változott.
Örültem írásodnak, emlékeket ébresztett bennem.
Szeretettel olvastam: Tara.
lenabelicosa - október 22 2010 09:06:53
Én valóban nem hallottam róla, hiszen mindig vidéken éltem, viszont sok helynek megvan az "ilyen" alakja, vagy hasonló.
Tetszett az írásod.
Szeretettel. Léna
Eta-Etusom - október 22 2010 19:44:18
Kedves Tara, Léna és Rosszcsirkefej, köszönöm,hogy együtt emlékezhettem veletek.Egy pillanatra megtorpantunk,és vis****évedtünk.Mikor a képanyagot nézegettem, újból bejártam a régi várost, mennyire másképp van már minden.Mi egy kopott szegényes romos, városban éltünk, az egészben az volt ragyogó,hogy fiatalok voltunk....
N
