|
 Vendég: 86
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
csak úgy
 N
Tiszta fejjel - ész nélkül...
Elküldtem egy levelet...melyben volt egy utolsó üzenet...Egy utolsó segélykiáltás, egy utolsó hívás, magamba fogadás...
Bevallottam még mindig és örökre égő szerelmemet - s nem érkezett rá semmilyen felelet...
Se válasz, se érzés, se köszönet...nem hagyott benne nyomot az üzenet...
Bár szavaimmal elengedtem, valóban utoljára...de valahol reméltem egy megállítást...Hogy üzen - még ne adjam fel, még várjak...mert még talán...a közel jövőben...vagy a távolabbiban...valamikor, még az Idő végezete előtt...
De nem...Csend van tőle azóta is...Teljes hallgatás...
Talán még örült is ennek az üzenetnek, megkönnyebbült... " Leszálltam róla "
Néha felteszem magamnak a kérdést - miért vagyok neki ennyire kevés? Vagy esetleg túl sok vagyok?
S elgondolkodom gyakran azon, ha egy ember gyengédségre, örömre, szeretetre vágyik, tiszteletre és megértésre - mindez mit jelent igazán a számára? Hol keresi, miben találja meg?
Ha volt egy fájó múlt - miért nem örül a jelenben kapott tiszta érzésnek? Ha volt csalódás - miért fél úgy egy újabb kapcsolattól, hogy teljesen az eszét nyitja meg s a szív csak kis teret kap?
Vannak helyzetek, mikor valóban az ész szavára jó hallgatni - üzlet, életvitel, egészség, befektetés, hitelek felvétele, ingatlan vásárlása...
De a szerelem és a szeretet idegen az észtől. Az ész ráció - a szerelem, szeretet emóció.
Milyen jó is egy kisgyermeknek! Hisz a világból mindent először érzelmeivel közelít meg. Milyen a szaga, tapintása, íze, mennyire érdes vagy lágy, puha. S érzékei, érzései alapján rangsorol - szereti vagy sem.
Nem bonyolít semmit túl. S boldog a maga alkotta kis világában.
Milyen egyszerű is boldognak lenni! Csak mi felnőttek misztifikáljuk túl. Ködbe burkoljuk, elvárásokat támasztunk,feltételhez kötjük . Elgondolkodunk azon, mikor is vagyunk boldogok. S a sok gondolkodás elveszi a teret az érzés megélésétől, átélésétől.
Így okosak vagyunk / vagy inkább okoskodók/, de nem boldogok...Délibábként látjuk magunk előtt, megyünk felé - de soha nem érjük el. Kisiklik a kezünkből, mert markolni akarjuk... Akár a pergő homok, mi összeszorított ujjaink közül mégis kifolyik...
Pedig mily könnyen megkaphatnánk! Érzéssel, szívvel, szeretettel élni, észrevenni a legapróbb szépet is az életben, örülni a Természet csodáinak, elfogadni és adni a szeretetet.
Egyszerűen fogalmazva - élni az Életet!
S már én is ezt fogom tenni - élni fogok. Nem a múltban - a jelenben és a jövőben.
Eddig bizonyos fokig bezártam magam, nem engedtem közel új érzéseket, mert vártam a régire.
És mindig rá akartam jönni a "miért?"-re.
Pedig nincs "miért"...Egyszerűen "csak" van...
Nem szükséges mindig megtalálni az okot, mert nincs is mindennek oka.
Minden úgy tűnik, hogy jó - és mégsem jó...Mert valami megfoghatatlan és megnevezhetetlen hiányzik...
S erre hiába vársz - soha nem jön el.
S magad miatt tovább kell lépned, hogy boldog lehess. Hogy kinyithasd a szívedet a szeretet felé, ami ott toporog az ajtód előtt, csak eddig nem nyitottál neki kaput.
S bár a szerelem nem múlt el szívedből, nagyon is él benned s talán örökre élni fog - de mindig viszonzatlan marad.
Erre bizonyíték az üzenetre a hallgatás...
Hát megpróbálok újra gyerek lenni - persze, csak bizonyos fokig. Addig, hogy az érzékeimmel és érzéseimmel fogadjam el a világot. De nem gyerekként élni benne, csodákra várni, tündérpalotában lakni - ám a valóságban mégis meglátni és átélni a csodát!
2010. október 22. |
|
|
- október 22 2010 13:40:18
Amikor egy kérdésre nem adható helyes válasz, akkor csak egy becsületes eljárás marad... A szürke zóna az igen és a nem között. A hallgatás.
Dan Brown
Megértettem az érzékletesen megfogalmazottakat.Az elvarratlan szálak.. megtalálhatóak többnyire minden ember életében |
- október 22 2010 14:20:32
Édes Gabikám!
Várni,várni, várni ez jutott nekünk.
Szépet írtál, de vannak még csodák!!.
Én hiszek benne, higgy Te is, hátha egyszer csk meggondolj magát!
puszillk ircsi |
- október 22 2010 14:49:11
Köszönöm a hozzászólásokat!
Gyöngy - vagy mert homokba dugja a fejét és még ő is vár...valamire...a Talánra...
De én már nem akarok várni a Talánra...ahhoz túl rövid az élet!
És ezt most közelről tapasztalom - mellettem haldoklik egy fiatal ember, aki néhány hónappal ezelőtt még új életet akart kezdeni...
És most a percekért küzd...amit még megélhet az Életből... |
- október 22 2010 16:02:52
Remekül összeszedted a gondolatokat, a tennivalókat, a tanulságokat, s a nyitott kérdéseket. A könyvemben én is boncolgattam ezeket eleget, tudom, mit érzel.
A férfiakat nem lehet kiismerni, mint ahogyan ők meg a nőket nem tudják. Soknál sose tudjuk meg arra a miértre a választ. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy nem érdemelnek meg minket.
A legtöbb férfiban talán az van, hogy félnek a saját érzéseiktől, s bármennyire is szeretnék, nem merik felvállalni. A hallgatás sok esetben valamiféle válasz, ám a másikat bizonytalanságban hagyja - sajnos. S ezt nem érzik át a férfiak. Egy bizonyos idő után már nem szabad várni, mert csak a saját szenvedésünket nyújtjuk meg. Annyi szép verset, prózát írtál már erről a szerelemről, azt hiszem, ideje most már elengedned, tovább lépned.
Ez az írásod már egy nagy lépés a megnyugvás, megoldás felé.
Gratulálok.
Szeretettel.Léna |
- október 22 2010 17:34:44
Csodálatos az írásod! Nagyon szépen fogalmazol! Egyetértek minden szavaddal! Átéltem,tudom,mit érzel! Lénának is igaza van a férfiak felfogásával kapcsolatban! Lépj tovább! Nyisd ki a falaidat! Engedd el a viszonzatlan szerelmet! Éld az életed! Adj teret az újnak éld át a csodát 
Sok szeretettel:Geot |
- október 23 2010 16:23:56
Kedves Gabriella!
Ha nem kapsz választ egy ilyen fontos kérdésben, inkább el kellene gondolkodni azon, hogy valóban szükséged van-e erre a válaszra? Én úgy gondolom, hogy egy idő után, lényegtelenné válik, mert az ilyen ember valószínűleg nem is őszinte. Ha bármit hozna az élet, sosem tudnád meg miért alakult úgy, ahogy. Biztos, hogy szükséged van erre? Nem lehet valakit egy életen át mentegetni. Szívből kívánom, hogy lépj túl rajta, s keress egy őszinte, nyíltan beszélőt. Te is jobban bízhatsz benne majd. Nagyon tetszett az írásod, mert nem Vagy ezzel a problémával egyedül.
Szeretettel: Tara. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
