|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 MM
NAGY DOMOKOS IMRE
REXI GAZDÁT VÁLASZT
Rexi származása anyai részről tacskó, apai részről bizonytalan. Néhány évig békésen és kényelmesen éldegélt egy városi lakásban, mindaddig, amíg »gazdája« rá nem jött, hogy egy kutyával sok baj van, s egyszerűbb lenne megszabadulni tőle. Újabb hazai szokás szerint kivitte autóval az erdőbe, s amikor egy autóspihenőben kitette Rexit (akit lehet, hogy akkor még máshogyan hívtak) dolgát elvégezni, sürgősen elhajtott. Nem ez az első, és sajnos valószínűleg nem is az utolsó eset. (Az idő baljóslatomat igencsak beigazolta.)
Ilyenkor a szerencsétlen kutyák általában kétségbeesnek. Egy részük megpróbál orvvadászni, s előbb-utóbb teljesen jogosan puskavégre kerül. Más részük meg lelkibeteg lesz, s ott őrzi az autó hűlt helyét, s várja vissza egyre reménytelenebbül az őt eltaszító »gazdát«.
De nem így Rexi! Igazán szerettem volna kutyanyelven tudni, amikor jókedvűen, farkát csóválva szemrevételezett, hogy megkérdezzem: mi járt akkor az eszében. De még csak nem is ugatott meg, mikor látta, hogy gazdájával nagy szeretettel üdvözöljük egymást.
– De jópofa kutyát szereztél – mondtam az immár családos ember keresztfiamnak.
– Szereztem? – kérdezett vissza. – Ő szerzett engem!
Rexi ugyanis igen hamar rájött, hogy régi gazdájára hiába vár. De nem esett kétségbe, és nem is akart vadászni. Mást talált ki.
Nekiindult, hogy új gazdát találjon magának.
Szerencséjére erdei munkások dolgoztak a közelben. Köztük volt keresztfiam is, aki ugyan főfoglalkozását tekintve motorszerelő, ám ha kell, besegít az erdőn is.
Rexi megtalálta őket, és féltávolban leült. Nem nyüszített, nem ugatott, nem könyörgött élelemért, egyáltalán nem akarta mindenáron felhívni magára a figyelmet.
De nem is menekült, ha éppen feléje közeledtek. Csak ült, és egész napon át figyelte őket. Feltehetően ismerkedett. Az emberek meg úgy csináltak, mint akik nem vették észre.
Amikor pedig estefelé régi módon szekérre ültek, hogy hazamenjenek, Rexi is felkerekedett, és ballagott utánuk, sőt végül már a hátsó kerekek között, mintha régi falusi házőrző lenne. Amikor mintegy másfél óra szekerezés után keresztfiam leszállt a kapujuk előtt, Rexit látta legnagyobb meglepetésére maga mellett. Az eb barátságosan csóválta a farkát, és megbökdösve hideg orrával a bokáját a kiskapuhoz állt, mintha mondaná: gyerünk már be, mert rettentően éhes vagyok!
Elképzelhető a háziak meglepetése Rexi bevonulásán, akivel azonnal kölcsönösen rokonszenvesnek találták egymást. Ráadásul előző kutyájuk nem sokkal korábban pusztult el, és éppen az volt a fő gondjuk, hogy honnan szerezzenek újat.
A probléma így hát megoldódott. Rexi ismerkedik új feladataival. Már tudja, hogy csak akkor kell ugatni, ha megáll valaki a kapu előtt; igen jóban van a családdal; mint példám is mutatja, disztingvál a látogatók között, csak éppen azt nem érti még, hogy miért nem szabad a heverőre felmásznia? De majd ezt is megtanulja.
Én meg azóta is tűnődöm, hogy miért döntött így Rexi? Mit érezhetett meg új gazdájában?
Mindenesetre mellékes epizódként belevettem a Magaslesbe.
(1984 nyár)
|
|
|
- október 22 2010 16:16:41
Jó kis történet. Némelyik kutyánál úgy érzem, mintha nem is állat lenne a lelkük, hanem emberé. hihetetlenül meg tudják érezni azt, aki jó hozzájuk.
Anyum is gazdi lett újra, pedig már nem akart kutyát, mikor Lady elpusztult.
A könyvbemutatómra érkezett a Dunántúlról egy barátom, aki az egyik helyről a kocsijába tett egy kis kutyát, akit el akartak altatni, mert nem lett fajtiszta, mert hogy anyuka félre lépett. A barátom azt gondolta, hogy majd én befogadom, ha már Győrből áthozta a Mátrába. Én akkor már tudtam, hogy a szigetre fogok költözni, így már nem tudtam bevállalni. Ha nem is teljesen fajtiszta, de valahol arany spaniel mégis, azóta anyum leghűségesebb társa, vele nyugodott meg, hogy elhagytam az országot.
Nagyon tetszett a történeted. 
Szeretettel. Léna |
- október 22 2010 17:39:40
Domokos!
remek szórakozást nyujtottál kis kutyás novelláddal!
családom és én nagyon kutyabarátok vagyunk és nekünk egy örökölt
foxi kutyánk van Apukámé volt, és egy kis szerelemgyerek tacsi és csivava keverék
őt is meg akarták ölni, de én megmentettem, már 12 éve.
egyszer a tv-ben hallotam egy kutyá műsorban, hogy a kutya megérzi a jóembert és az ellenséget is, valmint amit mondunk megértik.
Ez biztos igaz, mert számtalanszor meggyőződtem róla.
Amit még nem tudok elhallgatni, azokat a szemét embereket, akik ezt
teszik megunt állatukkal, ugyanazt tenném velük, elvinni idegenbe és sorsára hagyni!
Na most a dühömet jól kiírtam! |
- október 22 2010 18:04:18
Sokszor nézem az Animal Planeten a különböző állatmentési sorozatokat. Hogy mennyire kifejező tud lenni egy-egy állat arca...
 |
- október 23 2010 08:22:48
Bennünket is így talált meg negyedik kutyánk, egy puli. Úgy jött utánunk és feküdt le a lépcsőre, mintha örök életében hozzánk tartozott volna. Tizenöt évvel ezelőtt... most tavasszal pusztult el.
Szeretettel Joli |
- október 23 2010 09:44:10
Nagyon szép történet! A kedvenc állatom a kutya! Nekem is van egy kutyusom! Ő is kiválasztott engem ! Csak beszélni nem tud! Megszakad a szívem ,amikor autóval közlekedek és az úton elhagyott kutyák kóborolnak! Ha lehetne összeszedném mindet és gondját viselném,de sajnos nem tehetem! Megállok és legalább megetetem őket. A múltkor éppen így hagytam el a pénztárcámat,mert megálltam megetetni egy kutyát és egy csodálatos,becsületes ember visszajuttatta hiánytalanul,minden tartalmával nekem! Vannak még ilyen EMBEREK a világban! Az Isten áldja meg Őket! |
- október 23 2010 16:40:20
Kedves Domokos!
Hiszem, hogy valóban létezik az a bizonyos kisugárzásunk, amiből az állatok megérzik, hogy ki szereti őket. Hozzánk így költözött be 15 éve egy cica. nyáron temettük el. Nem az udvarba, az este az előtérbe aludni betérő kutyánk hasa alatt jött be a házba. Nemrég a "Kutyakomédia" c. írásomban pedig Rocco beköltözését olvashattátok. Rocconál mi is azt tapasztaltuk, hogy mintha tökéletesen tisztában lenne azzal, hogy mit várunk el tőle.
A férjem, és a lányom is úgy közlekedik, hogy a csomagtartóban mindig van cica, kutya száraz eledel, és víz.
Keresztfiadék legszeretőbb, leghűbb kutyusa lesz Rexi.
Öröm volt olvasni. Egy kidobott kutyus, aki jó helyre került.
Szeretettel olvastam: Tara. |
- október 23 2010 17:23:46
Rexi nyugodjék, hiszen 84 nyarán történt, ami úgy 26 év. És Rexi akkor már nem kölyök volt.
Tavaly váltottam néhány e-mailt "kersztunokámmal" (keresztfiam idősebb fiával), és Rexi akkor már nem volt.
De az biztos, hogy Rexiben nem csalódtak, pedig vagy 20 évet szolgált.
A történettel azért vártam, hogy Rocco története "lecsengjen". |
- október 24 2010 18:36:21
sok befogadott kutyához volt szerencsém, szertelenekhez és jóneveltekhez egyaránt - macskák is voltak a közlemben és a bizalmamban, nem csalódtunk, habár a szertelen kutya első csonttörésemet okozta és más bajokat is..
2 éves gyerek szellemi szintjét közelíti, egy negyvenéves tapasztalatával !
Volt 3-4 éves gyerekkel egy szinten élő és cselekvő, de bölcs kutyánk is..beszélni tudott - de megsértődött, ha az ő nyelvét utánoztam, nyilván káromkodtam kutyául, amit egy hívő eb - nem tűrhet?!
Vagy megérezte, vagy úgy találta csúfolódom?! Órákat lehetett elbeszélgetni vele, igaz nem mindenkinek - van, aki ezt feleslegesnek tartja...
Tolvajnyelvet kellett használnom, ha nem akartam, hogy megértse!
Bonzo, versek és prózák hőse lett - itt a Napkorongon is! |
- október 24 2010 23:45:18
Domokos, nagy nyereség vagy ezen az oldalon, mert Te tudod, hogyan kell írni, meret megtanultad - nemcsak a véredben van -SZÓ SZERINT! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
