|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Egyetemista éveim emlékeiből részlet
 N
Vidéki városban jártam egyetemre. Az ország minden részéből verődtünk össze - jórészt olyan ok, akiket a fővárosi egyetemen - "helyhiány" miatt nem fogadtak.
Hatvanhatan három tankörben - szakok szerint szétválogatva jártunk úgynevezett szemináriumokra, illetve az egész évfolyamnak voltak közös előadásai a nagy előadó teremben híres, többnyire Pestről lehívott előadókkal - akik nem ismertek minket. Előfordult, hogy késett a vonatuk, mi vártunk türelmesen, csendben - jó félórás késéssel megérkezett a professzor úr, benézett a terembe, és - mivel csend volt - bocsánatot kérve kihátrált, és hitetlenkedve fogadta, hogy így vártuk őt. Magyarázata tömve volt idegen - főleg latin - kifejezésekkel, amiket mi - lévén olyan nemzedék, akik nem tanulhattak latint a középiskolában - nem értettünk, vagy alig valamit. A kollégiumba hazatérve szabályosan kiszótáraztuk az előadás latin szavait és az egyetemre menet útközben gyakoroltuk a használatát. A vizsgán annak volt sikeres felelete, aki ezeket a szavakat beleszőtte feleletébe - aki nem, annak nagy ívben átrepült indexe az asztalon és elégtelent kapott, miközben professzorunk azt ordította:
- Mit képzel? Ezért köpködöm én a tüdőmet, hogy ilyen ócska feleleteket hallgassak? Jöjjön felkészülten legközelebb.
/Mellesleg így kaptam kedvet ahhoz, hogy harmadik szakként felvegyem a latin nyelvet is/.
Dékánunk viszont minden évben választott egy évfolyamot, ahol órákat tartott csoportonként, és mire az első előadására sor került, minden hallgatót név szerint ismert, sőt egyéb adatokat is tudott róla. Ez elég különösnek számított, hiszen a dékán nagy pozíciót töltött be...Meglepődtem, amikor először nevemen szólított, még az első órája előtt a folyosón. Sajnos, az előadásait hétfőkön tartotta reggel nyolc órától tízig. Nem akaródzott felkelni nekünk olyan korán, mert hét végén szórakoztunk vagy éppen utazásból későn értünk vissza.
Velem is előfordult, noha nem voltam lógós, hogy kihagytam a hétfői előadását. Ballagtam be a tízkor kezdődő nyelvészeti előadásra - amit nem hagytam volna ki, kedvencem volt, - és az utcán szembejött velem a dékánunk. Megállított, így szólt:
- Mi az Sárikám, már le se vagyok köpve?
Mit lehet erre felelni? Ha le van köpve - óriási baj, ha nincs, akkor miért nem voltam az előadáson? Hebegtem, habogtam...de ő megértő volt..nem torolta meg, értette a tréfát, csak zavarba akart hozni, és - megelégedésére - ez sikerült.
Okultam az esetből, és legközelebbi lógáskor kerülő útvonalat választottam. |
|
|
- október 23 2010 11:54:11
Hát [i]SÁRIKÁM,[/i] ez nagyon kedves egyetemi visszaemlékezés. Pedig akkoriban sokkal kevésbé kedves dolgok is megestek az egyetemen...
     |
- október 23 2010 14:08:26
Jó,hogy ilyen dékánok is vannak /voltak/. Kicsit lógó diákok is mindig lesznek! Nagyon tetszett az emlékezésed!
Szeretettel:Geot |
- október 23 2010 15:03:07
Kedves Mamuszka!
De kár, hogy az ilyen dékán ritka, mint a fehér holló! A lányaimtól nem hallottam, ilyen pozitív történetet Róluk. Pedig örültem volna, mert bárki, aki visszaél a hatalmával, szánalmas és megvetendő. Örülök, hogy Neked volt jó tapasztalatod is, és megosztottad velünk.
Szeretettel olvastam: Tara. |
- október 23 2010 19:24:58
Köszönöm az értő olvasásokat - gondolom, mindenki őriz emlékeket tanuló éveiből - nekem szerencsém volt: jó közösségekbe tartoztam és olyan volt az egyetemi kollektívánk, mint egy nagy család..
mindenki ismert mindenkit - a tanárok is...életem legszebb évei voltak
szeretettel köszöntelek benneteket mamuszka |
- október 24 2010 10:37:36
Tetszenek a visszaemlékezéseid...
Szeretettel. Léna |
- október 24 2010 17:15:23
kedves Léna! Ennek örülök. Fáraszt az írás, mert gyenge vagyok, ezért keveset írok.
szeretettel mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 13. hétfő,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
