|
 Vendég: 81
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
"Állati" barátságok.....
 N
Tara Scott
Tapsi
Ezt a történetet, egy barátnőmtől hallottam pár éve. A szájhagyomány útján terjedő történetek állandóan változnak, attól függően, hogy aki tovább meséli, hozzátesz, elvesz belőle, esetleg megváltoztat valamit. Ezért lehet, hogy sokaknak ismerős lesz, esetleg nem éppen így, a fent említett okokból kifolyólag.
A nyolcvanas években történt, amikor még a mobiltelefonról, csak álmodoztak a feltalálói. Egy településen, olcsó építési telkeket osztottak fiatal pároknak, hogy saját házat tudjanak felhúzni rá, ezzel a lehetőséggel is szerették volna csökkenteni az elvándorlást. Két fiatal házaspár, Feri és Jutka, valamint Géza és Anna egymás melletti telken kezdték meg, a fészekrakást. Mindkettő férj szorgos, dolgos lévén, azon igyekezett a napi munka mellett, hogy mielőbb tető alá kerüljön az oly áhított otthon. Hamar rájöttek, ha összefognak, olcsóbb, és gyorsabb lesz a beköltözés. Együtt rendeltek építési anyagot, ezzel spóroltak a fuvarköltségen, valamint a kétkezi munkában is besegítettek egymásnak, sőt! Kinek-kinek a testvére, rokonsága jött segédkezni, nem tettek különbséget, mikor melyik házon dolgoztak. Így mire nagyjából egyszerre felépült a két ház, annyira szoros lett a barátság a két család között, hogy nem is húztak a két porta között kerítést. A beköltözést követően, mivel egy családi ház sosincs kész mondják, továbbra is sok ház körüli munkát végeztek közösen. Hétvégén elő-előfordult, hogy a két pár rokonaival közösen hatalmas nyársalással egybekötött kerti vacsorákat szerveztek. A beköltözéstől úgy másfél évre megszületett Géza és Anna első gyermeke, a kis Marci. Természetes volt, hogy Feri, és Jutka lettek a keresztszülők. Aztán amikor rá egy félévre Jutkáék gyermekszobájába is lakó költözött a kis Jutkával, visszahívták Gézáékat keresztszülőkként. Óriási volt a boldogság, a két férfi összefogott, és hamarosan homokozó, hinta, és különböző kerti játékok díszítették az udvart a gyerekek örömére. Marci öt éves volt, mikor apja egy nap egy kölyökkutyával állított haza. Hathetes Németjuhász volt, s mindkét gyerek együtt örvendezett a jövevénynek. Aztán eljött a Húsvét, s kis Jutkát a nagymamája magával vitte a piacra. Ahogy ilyenkor lenni szokott, az árusok bélelt kosarakban kisnyulakat árultak az ünnepekre. A kislány is, ahogy a többi gyerek, leguggolt az egyik kosár mellé, és kis kezével simogatni kezdte az egyik piros szemű, fehér nyuszit. Majd amikor a nagymamája kérte, hogy haladjanak tovább, kis Jutka könyörögni kezdett, hogy vigyék magukkal a nyuszit. A mama először ellenkezett, végül megenyhült, s még egy kosárkát is vett, amiben elfért a kis állat. Csak az udvarba lépve döbbent rá, hogy talán mégsem volt jó ötlet a kutya mellé nyulat vinni. Mire felocsúdott gondolataiból, a kislány már ki is tette a nyuszit a fűre. Lobo, a kiskutya azonnal ott termett, és körbeugrálta ugatva a rémült nyuszit. Mindenki kirohant, s ijedten nézte a jelenetet. Géza elindult, hogy a kutyát elvigye onnan, de ekkor a nyuszi megugrott, s futni kezdett. A kutya utána, s mikor beérte, a nyuszi lekuporodott a fűben, megadva magát végzetének. Lobo megállt mellette, nézte egy ideig, majd az első lábával óvatosan meglökdöste, mire a nyuszi újra futni kezdet. Először szájtátva nézték a jelenetet, majd sorban elkezdtek nevetni. A két állatgyerek, pedig önfeledten játszott tovább. Attól a naptól fogva, elválaszthatatlanok lettek. Együtt nőttek fel, napközben együtt aludtak. A szomszédok időnként csodálkozva néztek be a ház előtt elhaladva a két állatot látva. Feri egy házat készített az időközben Tapsinak nevezett nyúlnak, melyet egy tágas fém ketrecben helyezett el, és éjszakára bezárta, hogy ne játsszanak még alvásidőben is.
A következő nyáron, Feri szülei egyhetes tengerparti nyaralással lepték meg a kis családot. Gézáék egy közös vacsorával köszöntek el tőlük, kívántak jó pihenést, s biztosították őket, hogy vigyáznak házra, nyúlra egyaránt. Hajnalban indultak Pestre a reptérre, az autójukat egy Pesti rokon vitte magával, hogy majd azzal jönnek haza.
Este esett egy kis eső, s Géza reggel, ahogy leért a konyhába mielőtt bekészítette a kávéfőzőt, az ablakhoz lépett, hogy kinyitva felfrissítse a tiszta jó levegő. Ahogy az udvarra nézett, meghűlt benne a vér. Tapsi sárosan, koszosan élettelenül feküdt a füvön, mellette feküdt Lobo mintha őrizné. Már éppen szólni akart a feleségének, mikor meghallotta a lépteit a lépcsőn. Nem bírt elfordulni a látványtól, így kezével hívta az asszonyt magához. Mikor meglátta mi történt, meg sem tudott mukkanni egy ideig. Majd leroskadt a székre az asztal mellé, és sírni kezdett.
- Soha többet nem állnak szóba velünk – mondta a könnyeit törölgetve.
- Megölöm, azt a vérengző dögöt! – mondta Géza, s elindult a teraszajtó felé.
- Az Istenért ne bántsd! Nem lehetett szándékos. Soha nem bántotta. Biztos véletlenül…
- Most mit csináljunk?- enyhült meg a férfi – Vegyünk egy ugyanilyet! – derült fel az arca.
- És hogy tanítod meg a nevére, és mindarra, amit kis Jutkával szokott játszani? Lobo lehet, hogy azt tényleg nem fogadná el, Tapsival együtt nőtt fel – érvelt az asszony.
Géza gondolkodott egy darabig, közben Anna elkészítette a kávét, s kortyolgatták a forró ébresztőt.
- Van egy ötletem! Nem túl becsületes, de megmentheti a barátságunkat. – pattant fel a férfi, s kilépett a teraszajtón.
Egy perccel később, megjelent a nyúllal a kezében.
- Ha felkelt a gyerek, vidd el a szüleidhez. Nem láthatja meg, mi történt.
Anna felhívta a szüleit, dióhéjban elmondta mi történt. Aztán elkészítette a gyerek reggelijét, s felvitte a szobájába. Marci éppen ébredezett, s mikor megérezte a kakaó illatát, kipattant az ágyból. Anyja megbeszélte vele, hogy reggeli után öltözzön fel, mert mennek a nagyiékhoz. Azzal lement a földszintre. Géza a fürdőszobában volt, s éppen leöblítette a sampont Tapsiról, majd elővette a hajszárítót, s megszárította az immár ragyogó hófehér bundát. Mire Anna visszaért, Tapsi a ketrecben feküdt a helyén.
Vasárnap éjjel hazaértek Feriék. Anna, és Géza hallgatták, ahogy beállnak az udvarra.
Másnap reggel kopogtak a bejárati ajtón. A házaspár összenézett, s Géza az ajtóhoz lépett. Ahogy feltárult, Feri állt előttük, zavartan, üveges szemekkel.
- Gyere be! – mondta fakó hangon, felkészülve minden rosszra
Feri leült lassú mozdulatokkal az asztal mellé, majd felnézett Gézára, mintha kísértetet látna, s halkan csak annyit mondott:
- Nem értem – miközben kezével a homlokát dörzsölgette.
- De hát mi történt? – kérdezte Géza, s hangja őszinte volt, ahogy leült Ferivel szemben.
- Mielőtt elindultunk, ahogy tőletek hazamentünk, körülnéztem a kertben, nem maradt-e kint valami, aminek baja lehet. Tapsi a füvön feküdt, és… nem élt. Lobo szomorúan feküdt mellette. Nem bánthatta, nem volt rajta sérülés. Nem volt időm másra, elástam a kert végében. Már nem tudtam elmondani nektek. Most pedig a ketrecében fekszik, tisztán, mint a hó – mondta réveteg tekintettel.
Mikor hazament, Géza a telefonhoz lépett.
- Hozhatjátok haza a gyereket – mondta.
|
|
|
- október 23 2010 17:34:21
Megható történet - jól megírva. |
- október 23 2010 18:56:36
Köszönöm, kedves Domokos itt jártad.
Szeretettel üdv: Tara. |
- október 24 2010 12:03:44
Kedves Tara!
Már az este olvastalak,... egyszerűen jó Téged olvasni!
Szeretettel: pipacs  |
- október 24 2010 12:46:19
Ez csodás volt...  nagyon tetszett.
Szeretettel. Léna |
- október 24 2010 17:16:34
Kedves Viktória!
Köszönöm szépen, hogy időt szántál rám. Mikor ezt a történetet meghallottam, sokáig gondolkodtam, mi a helyes ilyenkor. Nem könnyű. Ha egy tárgyról van szó azonnal megmondjuk, megvesszük, vagy megjavíttatjuk. Egy kedvenc kis állat, az egész más. Hallott történet, biztos, hogy az esetről többféle vélemény születik.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- október 24 2010 17:17:54
Kedves Pipacs!
Köszönöm szépen.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- október 24 2010 17:19:14
Kedves Léna!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Tara. |
- október 26 2010 17:33:48
Meghatott a kedves történet - a bemutatása pedig vérbeli írói tehetségedet mutatja...
szeretettel olvastam és
ölellek:mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
