|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
A történet folytatása
 N
Az etetőben még volt elegendő ropogtatni való, így elindult kedvenc helye felé. Buksi viszont úgy döntött, hogy hazamegy. Tudta, hogy gazdája szeret egyedül lenni a hűvös éjszakában. Megnyalta Gábor kezét, és sűrű farkcsóválgatás közben visszaindult a faluba.
Közben palástot szőtt az erdő köré a súlyos alkonyat, és sötétlő árnyékként látta a fedetlen kilátó körvonalait a távolban. Mennyire szeretett ott üldögélni, nézni a csillagokat.
Néma csend lett, amit hirtelen nem tudott hová tenni. Egy pillanatig nem hallott semmit sem, se suhogást, se neszezést, még a szél mozgását sem. Megállt és próbálta a fülét ráhangolni a nagy csendre. Ez a pillanatnyi varázs azonban gyorsan megszűnt, és ő folytatta útját.
A vaddisznók mocsara mellett járt, és mindig rácsodálkozott, hogy mennyi nyom van mindig abban a sárban, nemrégen látta is, hogy mennyire szeretnek benne tunkolni a vadak. Felmászott egy kis dombra, és kiért egy csodaszép tisztásra. Gyermekkora kedvenc helye volt, hiszen gyakran jártak ide a Sárival, több szerelmessel egyetemben. A hatalmas tölgyfa ma is ott áll, s olvasható a sok szív között az övék is, benne a monogramjuk.
- De régen is volt! – futott át az agyán.
Nagyapja szeretett vadászni, és már gyerekkorában is gyakran magával vitte, innen ered az erdő szeretete.
Pillanatra megállt a hatalmas fa mellett, a sűrűsödő sötétség miatt azonban már nem lehetett kivenni a vésett rajzokat, ám szívesen pihent meg előtte, hiszen mindig kellemes emlékek jutottak itt az eszébe.
A távolból egy gépkocsi hangjait hallotta.
- Biztos megjött a Jenő, a Pista bácsi fia, és most majd elviszik azt az őskövületet. – gondolta.
Mindenesetre megnyugodott, hiszen, akkor rendben van az öreg.
- Vajon mennyi gombát vihetett haza? A hátyi biztos tele volt, mint szinte mindig. Az öreg sokat megszárított közülük, és volt, hogy el is adott belőle. – csapongtak a gondolatai a gomba felé. - De jó is az! Az erdei „igazi” az igazi.
Már egyre közelebb volt a kilátó, s ahogy még jobban a közelébe ért, úgy élte át azt a megnyugvást, pihentető érzést, mint mindig, amikor idejött.
- Minden embernek van egy kedvenc helye. – suttogta. – Nekem ez az!
A következő etetőhöz ért, ahová rálátni a kilátóról. Még itt is volt elég élelem, valaki a faluból járhatott nem régen erre.
Elindult a les felé. Alatta volt az eleségtároló. A korhadt faláda még félig volt, amikor felemelte a tetejét. Visszacsukta, és elindult a grádicsokon felfelé. Óvatosan, hiszen az egész tákolmány régi volt. Tetejét már megette az idő, ezért azt tavaly le is bontotta. Már készül egy ideje, hogy rendbe teszi, ha előbb nem is, tavasszal biztosan megcsinálja, hiszen mások is járnak ide, nehogy baleset történjen.
Amikor felért, letette a puskáját, elővette a zseblámpáját és a kor új vívmányát, azt a látcsövet, amivel éjjel is jól lehet látni. Mikor először nézett egy ilyenbe, a szája is tátva maradt, amikor egy szarvast látott benne, s mindene tiszta zöld volt.
Tavaly külföldi vadászok jártak itt, és ő volt a kísérőjük, az egyik osztrák vendég adta neki ajándékba.
Kényelmesen elhelyezkedett, és nézte a csillagokat.
- Nincs is ennél szebb látvány! – mondta magában már kitudja hányadszor.
Tekintete az eget kémlelte, füle pedig kezdte szétválasztani a különböző hangokat.
- A távoli kutyaugatás a faluszéli házból jött, a Bözsi néni Csulija edzi a torkát, mint minden este.
- Tőle jobbra a békák csodálatos koncertjét hallotta.
- Egy bagoly is jelezte északi irányból, hogy éberen figyel már.
- Alatta a faláda is életre kelt, egy egér matatott benne.
- Majd azt hallotta, ahogyan egy állat ropogtatja a kukoricát a közeli etetőnél. Elővette a távcsövet, mert kíváncsi volt, hogy szarvas vagy őz jár arra.
A távcsőben egy őz lakmározott. Letette a távcsövet és puszta szemmel nézett az állat felé. S már látta is a szelíd jószág riadt tekintetét, mikor ráirányította a zseblámpa fényét. Két csillogó ékkő volt, amely a sötétben csak úgy tündökölt.
Eloltotta a lámpát, s a sötétben figyelte az állat neszeit, s látta a suhanó árnyat is, amikor elfutott.
Milyen jó is ez a nyugalom…
Elengedte magát, azonban ez a békés állapot nem sokáig tartott, mert a távolból puskaropogást hallott, ami eszébe juttatta, hogy ma éjjel ismét vadászat van.
(2010-10-24)
|
|
|
- October 24 2010 12:49:08
Elgépeltem a címet, kérem, hogy javítsa valaki. Nem Erdély, hanem erdész.
Köszönöm.  |
- October 24 2010 17:37:21
Kedves Léna!
Még a Böcsi néni Csulija is belefért. Remek írás, gratulálok!
Szeretettel: pipacs |
- October 24 2010 20:35:24
De jó volt ez az esti kis erdei séta! Jobbat fogunk aludni is. 
Nagyon tetszett.
Szeretettel. Tara. |
- October 25 2010 21:08:33
Nagyon szép történet! " palástot szőtt az erdő köré a súlyos alkonyat," Gyönyörű kifejezéseket használsz! A természet szeretete,a nyugalom árad soraidból! Jó volt olvasni! Szeretettel:Geot |
- October 26 2010 14:07:01
Kedves Lena!
Kellemes lehetett az erdész útja. legalábbis, ahogy leírtad.
Én azt sajnálom, hogy nem Te Magad tetted meg az erdei sétát, miközben rácsodálkoztál volna az erdő és a természet szépségeire.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- October 26 2010 14:56:58
Kedves Mist, Pipacs, Tara, Geot, Zsuzsanna, köszönöm, hogy olvastátok.
A kötelező játékból írt írásnak ez lett a folytatása.
Zsuzsanna ráhibáztál. Mert én jártam ott, csak belebújtam egy erdész bőrébe.
Kimentem a vadászokkal, de mivel én nem vagyok hajlandó állatra lőni, így akkor ők sem lőttek semmit rám való tekintettel, viszont, amit leírtam, azt mind meg is éltem.
Amikor képes voltam szét szedni a hangokat, hogy milyen irányból jön, na az nagy élmény volt....
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 13. Monday,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
