|
 Vendég: 89
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy hír margójára.....
 n
Tara Scott
Andriska
„Olyan melegem van. Mi lenne, ha levenném a kabátomat?”- nézett körül. De mégsem mozdult.
„Vivi is sötét ruhában van, és ők a napon ülnek. Biztos neki is melege van. Rám néz. Integetek neki. Vissza akart integetni, de az anyukája lefogta a kezét, és valamit súgott neki. Most meg kifújta az orrát.” Felnézett az anyjára. „Anya is sír.” Mellette a nagyanyja ült. Felnézett rá. „Nagyi is sír. Mert apa itt van ebben a….”
- Anya! Mi ez? – Fogta meg anyja kezét, s előre mutatott.
- Koporsó drágám. Koporsónak hívják – súgta neki az anyja, s újra letörölte a könnyeit – maradj csendben, kérlek!
„Apa mikor jön már ki belőle? Azt ígérte, hogy hétvégén elmegyünk megnézni a dinókat ott abban a nagy házban. Akkor biztos kijön nemsokára.”
- Anya! – rázta meg ismét anyja karját.
- Mit akarsz kisfiam? Mondtam, hogy maradj csöndben! Nézd! Mindenki a bácsit hallgatja.
- De mikor jön már ki onnan apa? – hallotta mindenki, aki a koporsóhoz közelebb volt. Volt, aki hangos zokogásban tört ki, nagyanyja is mellette, a másik is anyja mellett, és távolabb ülők, állók is. Az anyja is sírva válaszolt:
- Kérlek Andriska! Majd megbeszéljük. Jó? De most kicsit ne beszélj!- húzta magához, s a kisfiú arca is könnyes lett, ahogy arcához nyomta az arcát.
Andris kicsit lejjebb csúszott mikor anyja elengedte, s lóbálni kezdte a lábát.
- „Kiváló rendőr volt.” – hallotta a beszélő férfi hangját, aki a mikrofonba beszélt az ő apukájáról. Szép egyenruhában volt, és a kollégák is mind ugyanúgy felöltözve. Voltak, akiket ismert, de most nem néztek rá. Mindenki nagyon komoly volt.
- „Szolgálatteljesítés közben” – hangzott a következő mondat. Andris befejezte a lábával a harangozást, s a tekintete is egy pontra szegeződött. Egy a nappalijukban pár nappal előbbi beszélgetés jutott eszébe.
- „Nem azért neveltem fel, hogy egy mocskos bűnöző miatt meghaljon szolgálatban.” – sírta a nagyanyja, s ő hallotta, pedig halkan beszéltek.
„Meghaljon”…. –dobolt, most benne újra – „Tibiék azt mondták az oviban, hogy aki meghalt, azt nem látjuk többet. De az nem lehet, mert apa megígérte…. És ő mindig megtartja, amit megígér. Mindig mondja is, – biggyesztette le a száját – hogy tudod kisfiam, amit én mondok neked, az úgy is lesz. Azt is mondta, hogy ha nagy leszek, megtanít motorozni. Akkor pedig visszajön. – s arca dacossá vált – Biztos is, hogy visszajön. Mert szeret. Engem is, meg anyát is. Mindig át szokta ölelni, és ha olyankor odamegyek hozzájuk, akkor felemel, és mindkettőnket magához ölel” – törölte le öklével könnyeit.
A díszlövések alatt nagyapja befogta az ő fülét, míg a kötelekkel leengedték a koporsót. Így is minden lövésre összerezzent. Újra eluralkodott rajta az a rossz érzés, amit még nem tudott megnevezni, de mielőtt kinyithatta volna a száját, az anyja megfogta a kezét, odamentek a sír széléhez, s a kezébe adott egy szál fehér virágot, és odasúgta neki, hogy dobja be. Anyja, és az ő kezéből egyszerre hullott a virág a koporsóra. Kérdések feszítették a torkát, s újra letörölte kezével könnyeit. Anyja ránézett, és egy papír zsebkendőt nyomott a kezébe. Míg az emberek a földdel befedték a sírt, nem tudott megszólalni. Nem értette mi történik, és megint csak az jutott eszébe, amikor a barátaival az oviban a halálról beszéltek. „Aki meghal, azt eltemetik” – mondta Tibi. Akkor nem volt pár napig az oviban, mert a nagymamája meghalt. Így mondta az ő anyukájának, a Tibi anyukája. Akkor anyával akart beszélni a halálról, de anya rámosolygott:
- „Beszéljünk, valami vidámabbról! Jó? Például, hogy ha apa hazajött, elmegyünk fagyizni” – jutott most eszébe.
Rengeteg koszorú, virág borította be a sírt, és emberek jöttek anyjához, és nagyszüleihez megölelték őket, valamit mondtak, amit ő nem értett, és sírt mindenki. Ő is. Az a rossz érzés nem engedte, hogy abbahagyja. Aztán az egyik nagyapja felvette, s elindult vele az autó felé.
- Apa nem jön haza? – kérdezte hüppögve olyan hangsúllyal, mintha benne már kész lenne a válasz is.
- Nem kisfiam. Apa, innen már nem jöhet haza – s kinyitotta az autó hátsó ajtaját.
|
|
|
- október 24 2010 20:21:27
Borzasztó szomorú... És nagyon jól írtad meg.
 |
- október 24 2010 20:28:43
Köszönöm szépen, kedves Domokos. Csakúgy, mint a hír ami ihlette.
Szeretettel: Tara |
- október 24 2010 22:08:40
Kedves Tara!
Talán a legnehezebb, ilyen fájdalmakról írni. Mélyen megrendítő, de nagyon finoman írtad meg, az élet dobta történetet.
Szeretettel: pipacs |
- október 24 2010 23:43:57
Teljesen így van, érthetetlen!
Főleg a mai világban, amikor azt hisszük, hogy amiről nem beszélünk - az nincs!
Ennyivel jobb a pap, mint paszichológus - mert logikusan meg tudja indokolni....
Az úgynevezett észérvek, tudomány, biológia - MIT SEM ÉR!
Ezért, ha gyerek látogatja a temetőt, ha nem szórják a hamvakat... világossá válik a test költözése, de hová lesze a lélek, ami az ember lényege?
A vallások olyan rendszerek, amelyek a miérteket ismerik!
A miérteket és hogyan kell felkészülni, miért érdemes emberként élni?
A másik válasz, bizonyos korosztályoknak és bizonyos szellemi szinten egy választ kap: "csak"!
A szomorú történek alapja ismert, jól írtad meg...
Az én halálról szóló írásom - egylezárt és nem hiábavaló, söt nem értelmetlen halállal zárult életről szól...
ITT NEM CSAK A BŰNÖZŐ VOLT BŰNÖS - A LÁTSZÓLAGOS MEGADÁSI HAJLANDÓSÁGGAL, DE AZ IS, AKI NEM ADOTT VÉDŐFELSZERELÉST!
Meghalni véletéenül is lehet, én a túlélések történetén csodálkozom - de mégis! Inkább haljon meg egyedül a bűnöző, kemény ítélet, de igazságos!
Nem kivégzés, de a társadalom védelme... fontosabb! |
- október 25 2010 09:04:38
Rapista, igazad van!!!!
|
- október 25 2010 11:19:07
Kedves Pipacs, István, Domokos!
Egyszerűen felháborít a végtelenségig ez a félreértelmezett demokrácia. Miért kell mindig a nyugatot majmolnunk? Nálunk a bűnözőnek több joga van mint az intézkedő rendőrnek, vagy a becsületes embernek. Nincs visszatartó ereje, és nem értem, miért kell mindennel átesnünk a ló másik oldalára. A napokban hallom a rádióban, hogy rendőröket toboroznak. Feltétel, természetesen a feddhetetlen előélet. A többszörösen büntetett előéletű, aki megtévesztette Őket, hogy megadja magát, és lelőtte a rendőrt, több milliós kártérítést kap "helytelen bánásmód"-ért. Hát normálisak vagyunk mi? A bűnözőnek egy joga van, hogy bűnhődjön. A motoros rendőr kopott motorgumijai miatt meg nem kap semmit? Azt írtam az iwiw üzenőfalra, hogy ideje lenne kicserélni a határoknál az országtáblánkat "Bolondország"-ra. Fenntartom! Miért nem hozunk mi magunk törvényeit, melyek normálisak, ésszerűek? Hogy érdemes legyen becsületesnek lenni, hogy biztonságban éljünk? Nem értem.
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Szeretettel ölelek Benneteket: Tara. |
- október 25 2010 21:23:22
Nagyon jó írás! Végtelenül szomorú,hogy ez megtörténhetett és ezt kell átélni a családnak,a hozzátartozóknak! |
- október 25 2010 21:27:44
Kedves Geot!
Nem is egy családnak, hiszen mostanában több rendőr is elhunyt szolgálattétel közben. Mindannyiukért írtam. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- október 26 2010 15:06:55
Megható a történeted, s nagyon jól írtad meg. Megint megkönnyeztettél...
Szeretettel. Léna |
- október 26 2010 17:08:19
Kedves Léna!
Nekem is elhomályosult a szemem, még írtam. Többször is. Tudod, amikor gyerekről van szó.....
Szeretettel: Tara. |
- október 27 2010 12:50:27
Kedves Tara!
Igen csak megható a történet, ahogy írtál a valós eseményről.
Elég sajnálatos, hogy nem egyedi, mind több ember hal meg értelmetlenül és hagyja ott szerető családját.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 27 2010 13:42:47
Kedves Zsuzsanna!
Köszönöm szépen, hogy időt szántál írásomra. Az Ő Karácsonyuk szomorú lesz Apa nélkül.
Szeretettel: Tara. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
