|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
más szemszögbõl is...
Gy.
Gondolatok nagyapámról 2.
Nagyapám tipikusan az az ember, aki a mennyiséget és minõséget párban szereti. Legyen szó ételrõl, italról, neki csak az a fontos, hogy sok legyen és jó. Két hete, szombat délelõtt három adag hájas tésztát dagasztottam le és legnagyobb meglepetésemre vasárnapra már alig volt belõle. Alig vettem ki a tepsiket a kemencébõl, õ torkosborzként vetette rá magát a süteményestálcára. Jobb kezében is egy darab, bal kezében egy másik darab, az asztalon a többi és ennyi finomság között egy rövid ideig nem tudta eldönteni, hogy melyikhez nyúljon, melyikbe érdemes elõször harapnia. Mosolyogva néztem hatalmas dilemmáját, gondoltam, hogy segítek neki de mint már mondtam, hihetetlenül okos ember nagyapám, esze úgy vág mint a borotva. Pillanatok alatt megoldotta a problémát: felváltva harapott mindkét kezében lévõ süteménybõl!
Azért várja mindig nagyon a hétvégéket és a vakációkat, amikor több idõt töltök otthon, mert pontosan tudja, hogy ilyenkor minden bendõ-töltõ kívánsága ki van elégítve. Itt megjegyzem, hogy nagyon hamar tanultam meg sütni és fõzni. Gyerekként mindig nagymamám mellett tébláboltam a konyhában. Õ mennyeien fõz. Mindig azt mondta nekem, hogy: ”lányom sohasem szabad kapkodni, mert ha valaki siet, akkor biztosan hibázik”. Eleinte csak leromboltam, amit õ kínkeservesen összehozott de, ahogy teltek az évek, kezdtem ellopni a tudását és ha valaki most megkérdezi tõlem, hogy hogy tudok ennyire fiatalon, ilyen jól sütni és fõzni, mindig büszkén mondom, hogy nagymamám tanított. Összehasonlíthatatlan az õ és édesanyám fõzõtudománya. Megint nagyapám beszólásaihoz kell nyúljak, hogy érzékeltetni tudjam a kettõ közötti különbségeket. Amikor anyum felajánlja, hogy süt valamit de történetesen én is otthon vagyok, mindig nagyon finoman megkérdezi tõle: “nincs más dolgod? Hagyd inkább a lányra a fõzést!”.
Mindigis szerettem kísérletezni az ételekkel, az ízekkel és ha nagyapám kitalál valami újat, mert látta a tévés fõzõmûsorok egyikében, azt meg is csinálom neki. Ha van valami különleges kívánságom az elkészítendõ ételhez, mindig hozzá fordulok és a már megszokott válasza, így hangzik: “öt lej!”. Ekkor alkudozni szoktam vele és végül mindig kiegyezünk abban, hogy tõle megkapom a hozzávalókat és olyan eledelt készítek, ami legalább hét nyelven beszél. Nagymamámmal és anyummal szemben azonban már nem ilyen engedékeny. Nekik mindig azt mondja, hogy írják a többihez, minden hónap végén egyben várja a szolgálataiért járó fizetséget. Már figyelmeztettem párszor, hogy ezek az asszonyok átverik, mert kettõs könyvelést vezetnek de õ, annak ellenére, hogy eddig egy vasat sem látott tõlük, mégsem hallgat rám. Menthetetlen álmodozó.
Amúgy sem sok értéke van számára a pénznek. Mindig ideges lesz, amikor ne adj’ Isten szóba kerül, hogy milyen sok pénzben vagyok. És ez elég gyakran téma hétvégenként a családban. Nem telhet el úgy az a két nap, amit otthon töltök, hogy ne emlékeztessenek arra, hogy ez lehetne másként is, ha gimnázium után nem az orvosi hivatást választom. Esetleg férjnél lennék, talán egy gyerkõccel és ha nagyon nagy szerencsém lenne, akkor a saját házamban éldegélnék mára. Nagyapám nem szereti, amikor felhánytorgatják nekem a dolgokat, mondván, hogy “nem kell a gyerekben bûntudatot kelteni és elvenni az örömét. Ha ez teszi boldoggá, akkor a nadrágszíjat összehúzva támogatni kell õt. Látszik rajta, hogy nem egy külvárosi textil-gyárban vagy a szántóföldeken van a jövõje”. Ezután szokott elmesélni egy történetet a megboldogult Ceausescu határtalan zsenialitásáról.
“A kommunizmus idején, egy ember elment panaszkodni az államfõnek, hogy hiába kel hajnali öt órakkor, hiába dolgozik naplementéig, semmi látszatja a munkájának. Erre az ország elsõ embere csak annyit mondott a sopánkodó gazdának, hogy: kelj hamarabb! Pár év elteltével, emberünk ismét látogatást tett a diktátornál. Most is panaszkodni ment, hogy hajnali három órakkor kelt és még késõbb feküdt. Ugyan el is kezdett gyûlni a vagyona, még egy személygépkocsit is vett magának de igazán örülni sem tudott új szerzeményének, mert ellopták tõle. A mindigis borotvaéles eszérõl híres államfõ frappáns replikával szerelte le az elégedetlenkedõt: Az még nálad is korábban kelt!”.
Ugyan lezáratlannak érzem ezt a történetet de nem nagyon tudom, hogy mit írhatnék még ide. Azt hiszem, megint nagyapám beszólásaihoz nyúlok vissza: “mondhatnak bármit de a demokrácia és a kapitalizmus beköszönése elõtt mindenkinek volt munkája és meg is fizették érte az embert. Bár nem volt ennyi minden terítéken mint most, a legapróbb dolgokért is órákat kellett álldogálni az üzletek elõtt de a felsõzsebembõl húztam ki egy kétszobás tömbházlakás árát. Nem hittem el, amikor az akkori öregek azt mondták, hogy az áram nélküli éjszakáknál és a fagyos telek, fûtetlen lakásainál, lesz százszor szomorúbb is a helyzetünk. Siránkoztunk, elátkoztuk õt, meg akartunk szabadulni tõle, mert elvarázsolt bennünket a nyugati világ ígérete. Egyre-másra csorgattuk a nyálunkat, mert hiába volt pénzünk, nem volt mire elkölteni de eljött az az idõ, amikor azért csorgatjuk a nyálunkat, mert hiába van minden, mi szem-szájnak ingere, nekünk semmire sincs pénzünk. Akármilyen gyászos is volt a helyzet, akármekkora is volt az elnyomás de ennyire kilátástalan a fiatalok sorsa sosem volt, mint most”.
2010.10.25.
Miklós Imola
|
|
|
- október 25 2010 21:37:51
Kedves Hipervandor!
A volt szocialista országokban hasonlóan így alakult a helyzet. Erre még rátett a recesszió. Azt hiszem, nem éppen ilyen változásra számítottunk. végtelenül tetszik a nagyapád bölcsessége. Az Isten éltesse még nagyon sokáig! Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- október 25 2010 22:25:07
Icipicit irigyellek, amiért neked még van Nagyapód.. Isten éltesse sokáig. |
- október 26 2010 08:35:35
Nagyon igaz a történeted! Remek írás! Három fiatal lányom van és ha nem segítenénk Nekik,nem is tudnának elindulni az életben!
Szeretettel:Geot |
- október 26 2010 15:01:25
Kedves Imola!
Nagyon tetszett az írásod, és én teljes mértékben egyetértek Nagyapáddal, hiszen csak az igazat mondta. Ennyire kilátástalan a fiatalok sorsa sosem volt, mint most.
A fiatalok úgy vannak, hogy nem hogy hazatudnának adni pénzt a családnak, hanem a szülőknek kell segíteni rajtuk ügyes-bajos dolgaikban, de ez azért is van, mert bátrabban mernek belemenni hitelfelvételekbe és olyan dolgokat vásárolnak, amit az idősebb és bölcsebb emberek kétszer is meggondolnának.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 26 2010 15:18:01
Hosszú, békés életet kívánok a nagyapádnak és még sok bölcsességet mondjon, amit te majd leírsz...
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
