|
 Vendég: 111
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
érzés
 N
Mindig szerettem élettörténeteket olvasni. Nemrég Édesanyám könyvespolcán ráleltem Gobbi Hilda, egykor ismert színésznő könyvére. Szívesen olvastam el, mert igen nagyra becsültem Őt. Kiváló színészi alakításai mellett nem utolsósorban az az elszánt munkája fogott meg, amivel igyekezett az elillanó színészi alkotásnak emléket állítani létrehozva a Színész Múzeumot. Különösen az a törekvése volt szép, amivel a háború után keserves sorsra jutott idősebb színészek, színházi dolgozók és kevésbé tehetős kortársai megsegítésére színészotthonokat hozott létre. Ez a könyv nem csak élettörténet, hanem kortörténet is, ami a színészi létformán keresztül mutatta be a világot, melyben e kiváló színművész élt. Ennyit a könyvről általában. Nem kívánom sem méltatni, sem kritizálni annak szellemét és tartalmát. Volt benne néhány sor, mely különösen megfogott és gondolatokat ébresztett bennem. Inkább erről írnék.
A második világháború vége előtt 1945 januárjában Gobbi, aki akkor fiatal színésznő volt a Duna partján tett „sétáját” írta le éppen. Az előző napok eseményeinek, a zsidó-üldözés egy véres akciójának szörnyű képe tárult elé. Az akció abból állt, hogy emberek százait ölték a Dunába, minden korosztályból. A döbbenet leírását követően ezt a véleményét teszi hozzá, - jóval a háború után - amellyel én teljesen egyetértek és egyet érzek.
„ A ma művészete sokkolni akar – nekünk elég volt! Talán kárpótolni akarják a fiatalságot az elmaradt „élvezetért”? Úgy vélik, hogy az ember nem nélkülözheti az iszonyatot? ”
Ez a könyv 1984-ben került kiadásra. Az azóta eltelt majd 30 év alatt csak sokkal rosszabb lett a helyzet. Fokozottan érvényesek e szavak. Szinte nincs olyan háztartás, ahol legalább egy televízió ne lenne. Ezen a csatornán keresztül pedig dől a modern „művészet” otthonunkba. Különösen a filmek, de már az egyéb műsorok is ontják a sokkoló képeket, fertőzve ezzel elménket, sőt ami a legszomorúbb gyermekeink, unokáink értelmét, érzelemvilágát. Amikor bekapcsolom a készüléket, ritkaságszámba megy az a műsor, amelyben nincs gyilkosság, halál, holttest vagy „legalább” gyűlölet, félelem.
Mi, a háborúk utáni nemzedék örülhetnénk, sőt boldogok lehetnénk, hogy nem kellett megtapasztalnunk a pusztítás és pusztulás borzalmát. Úgy látszik korosztályunk nagy része sajnos nem így gondolkodik. Amikor ezeket látva háborgok, még közvetlen környezetemből is azt hallom, hogy akkor ne nézd!...meg, hogy ez csak film, szórakozás…
Kikérem magamnak. Engem ugyan nem szórakoztat a gyilkolás a halál, megaláztatás, bosszú látványa. Nagyon is tudnám nélkülözni az iszonyatot. Anélkül sem unatkozom és nem szórakoztat a trágárság de az sem, ha bárki más embernek fájdalmat, szenvedést okoz.
A kellemes és szép dolgok látványa, a természet szépsége a tehetség finom és jóleső élménye, a pozitív gondolatok és kedves szavak, lágy dallamok egy szép hang tökéletesen tudnak szórakoztatni. Lehet, hogy nem borzongat a rettegés, de tudjátok mit? nem is hiányzik. A békés légkör, a szeretet áradása és a simogatás tökéletesen kielégít.
Bár az eljövendő nemzedéknek sem kellene tapasztalni azt a saját bőrén, amit most az úgynevezett „művészet” nagy része megpróbál belénk sulykolni.
Tiltakozom ellene, a szórakozás fájdalma és gyötrelme ellen!!
|
|
|
- október 26 2010 20:07:47
Igazad van! Nagyon-Nagyon!!
  |
- október 26 2010 21:16:23
Nagyon jó és igaz az írásod! Már szinte nem lehet látni például a médiában " normális " dolgokat! Annál sokkal jobb olvasni,zenét hallgatni értékes dolgokat művelni!
Szeretettel:Geot |
- október 27 2010 13:58:34
Kedves Mária!
Ahol csak el lehet mondani, mindenféle fórumon elmondtam már én is ezt. Hogy régen voltak színházi közvetítések az ország különböző városaiból. Ismertük a saját színészeinket. Irodalmi műsorok voltak. Most meg zúdítják ránk ezt a sok szemetet. Én erre szoktam azt mondani, hogy nem véletlenül van ez így. Nem kell okosnak lenni, és gondolkodni. Ezért töltöm én is itt az estéimet, és remélem, egyre többen!
Szeretettel: Tara. |
- október 29 2010 09:01:16
Igaz mondatok, én már lassan 10 éve nem nézek tévét, valahogy leszoktam róla... néha ugyan be van kapcsolva, de nem jut el a tudatomig, szerencsére a sok tudatformálásra szánt info.
Tetszett az írásod.
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
