|
 Vendég: 74
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mikor a Szerelem végleg elköszön
Gy
MIRE LEHULL AZ ELSŐ HÓ
Hason, ruhátlanul feküdt az ágyon. A hosszú évtizedek alatt megfakult a bőre. Az arcán megjelent mély barázdák őt még sármosabbá tették, míg engem elcsúfítottak. Szerettem volna tudni, mire gondol, de nem láthattam a fejébe. A férfi gondolkodásmódot amúgy sem nekem találták ki, pedig oly sokszor képzeltem magam a helyébe. Persze kevés sikerrel…
A kezdeti idők gyakori, hangos hancúrozásai a gyerekek születése után csendes légyottokká halkultak. Az évek gyorsan teltek, az egyre ritkuló szerelmes órák kellemes, ámde kimerítő időtöltéssé változtak.
Többször mondogatta:
– Ha választhatnék, a karjaidban szeretnék meghalni.
Ilyenkor mindig meghökkentem, és az egyik alkalommal megkérdeztem:
– Mi lenne velem nélküled?
– Erős nő vagy, majd kitalálsz valamit – mondta akkor halvány mosollyal a bajsza alatt.
Kissé sápadtnak tűnt, mikor a franciaágyban a hátára fordult. Szeme sejtelmesen csillogott.
– Adsz nekem egy pohár vizet? Nagyon kiszáradt a szám.
– Máris hozom a gyógyszereiddel együtt.
Magamra öltöttem a hálóköntösömet, s a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Az ellenségem, a tükör kíméletlenül mutatta a valóságot. Bőröm hamvas fiatalsága az idővel bizony tovaszállt. Hirtelen mintha megérintette volna valaki a vállam.
"Gyönyörű vagy. Szeretlek."
Megfordultam, egyedül álltam a fürdő közepén.
A konyhában hűvös ásványvizet töltöttem egy pohárba, és a gyógyszerekkel együtt a hálószobába vittem.
– Ülj fel, itt a vized! Most már nem kellene elaludnod.
Melléfeküdtem. Gyengéden simogatni kezdtem, hátha felébred, de meg se rezzent.
– No, kelj már fel, ne kéresd magad!
Megcsiklandoztam az orra hegyét, reméltem, majd megijeszt úgy, ahogy szokott.
Önkéntelenül a verőerére tettem a kezem: nem lüktetett. Mellkasára tapasztottam a fülem, hátha meghallom szívdobbanását. Percekig tartott, mire rájöttem, nincs már mit hallanom.
– Nem hagyhatsz itt, még nem!
A könnyfátyolon keresztül arca elhomályosult, majd egy pislantás után ismét élessé vált.
"Számtalan pofont kaptál az Élettől, de mindig felálltál és továbbléptél – hallatszott hátulról egy ismerős suttogás."
Végigfutott a tekintetem a meztelen testén.
Így mégsem láthatják meg! Fiókjából kivettem a pamut gatyáját, és előkerestem a halványkék alapon sötétkék-csíkos pizsamáját, amit én csak „öregapi-ruhának” neveztem. Sokáig tartott, míg felöltöztettem. Átfutott az agyamon, hogy mindjárt az ünneplős öltönyét is ráadhattam volna. Feje alatt megigazítottam a párnát, kezét összekulcsolva a mellkasára tettem, és betakargattam.
A fotelbe roskadva, telefonnal a kezemben percekig magam elé meredtem.
"Mindig rád kell várni! – korholt csendesen."
Céltalanul keresgéltem a telefonszámok között.
"A gyerekeket hívd fel!"
Megállt az idő. A mobiltelefon az ölembe hullott, ujjaim nem akartak engedelmeskedni.
"Asszony!"
Összerezzentem. Felkaptam a mobilt, gyorsan kikerestem a fiam számát, majd elhadartam neki, mi történt. Miután befejeztem a beszélgetést, nem tudtam, mit tegyek.
– Most mi lesz velem?
"Írni fogsz, ahogy eddig. Írj egy regényt az életünkről. Mutasd meg a világnak, hogy igenis létezik holtig tartó szerelem, és ha lehet, ne az álneveden írd, mint azokat a rózsaszín szirupos könyveidet szoktad. A saját neved szerepeljen rajta!
A fotel mellett a kisasztalon egy verses antológia hevert. Könyvjelzővel megjelölte azt az oldalt, amelyet utoljára olvasott." Fellapoztam, és a jobb oldalon egy háromsorost találtam, mely így szólt:
„Jéggé válik az illatos harmat
az elmúlás rohan át a dombokon
Vajon lesz-e még tavasz?”
(Pécs, 2010. május 9.)
|
|
|
- október 27 2010 11:48:00
Kedves Mab Tee!
Végtelenül megható, és az együtt töltött hosszú évekhez méltóan bensőségesre sikerült az utolsó "beszélgetés".
Nagyon szép a könyvbe írt 3 soros vers is.
Azt hiszem nincs is szebb halál, mint ágyban, párnák között, egy szerető ember karjaiban meghalni, vagy mondani el utolsó mondatainkat.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 27 2010 14:35:33
Feleségem vágy az volt, hogy mellettem az ágyában halhasson meg. Így is történ, több mint öt éve.
Egyébként nehéz ehhez mit hozzátenni, gratulálok.
 |
- október 27 2010 14:45:11
Kedves Mab Tee!
Megkönnyeztettél írásoddal. Egy végtelenül szép, ritkán tapasztalható mély, őszinte szereteten alapuló kapcsolatról írsz, mely az idő haladtával sem kopott meg. Vigasztaljon, hogy nem sokan mondhatnak magukénak ilyen életet. Végtelenül sajnálom, hogy így alakult.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- október 27 2010 16:40:53
Zsuzsanna, Tara és NDI!
Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Maga a kapcsolat valóban megtalálható az életemben. A történetben lévő végkifejlettet remélem hosszú évtizedekig nem fogom megtapasztalni.
Köszi és üdv: Mab Tee |
- október 28 2010 17:46:03
Megható és könnyeket fakasztó történet, szépen, finoman megírva, kedves Mab Tee!
Szeretetettel: pipacs |
- október 28 2010 21:43:26
Gyönyörű,megható írás! A hideg futkározik a hátamon! Egyébként szép halál amiről írtál! Szerelmesed mellett teljenek utolsó perceid!
Szeretettel:Geot |
- október 29 2010 08:55:10
Már én is csak ismételni tudom, hogy meghatott a történet, és nagyon tetszett, még ha a halálról szól is, valóban így szeretnék én is meghalni...
Szeretettel. Léna |
- október 29 2010 17:21:34
Kedves Pipacs, Geot és Léna!
Köszönöm szépen a kedves hozzászólásokat.
Nekem öröm, ha sikerült valamit átadanom a történetemen keresztül. Köszi.
Üdv: Mab Tee |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
