|
 Vendég: 70
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Tara Scott: Szemüveg
Tavaly nyáron, egy szombat reggel vásárolni készültünk. Jó időben akartunk indulni, hogy még a kánikula előtt hazaérjünk. Mindig korán kelünk hétvégén is, és ahogy leértem az emeletről, telepakoltam a mosógépet, s elindítottam. Gondoltam, amíg megreggelizünk, tisztálkodunk, felöltözünk, lejár a gép, s mielőtt útra kelünk, még az udvaron kiteregethetek. Úgy is lett, s már felöltözve kivittem a ruhákat vállfákon az udvarra. Férjem utánam jött, hogy segítsen, mondván, hogy hamarabb végzünk ketten. Ahogy akasztottam fel a kötélre az egyik vállfát, egy vitorlázógépet pillantottam meg távolabb a Sportreptér felett. Mondtam is páromnak, hogy milyen korán felszállt már valaki, viccesen meg is jegyeztem, hogy ki akarja repülni magát a kánikula előtt a pilótája. Párom követte tekintetemet, majd közölte velem, hogy amit én vitorlázónak gondoltam, az egy gólya.
- Dehogy gólya! – méltatlankodtam. – Az, gép.
- Jó, akkor gép – hagyta rám.
Éreztem, hogy magában biztos benne, hogy gólyát látott. Bementem a konyhába a távcsőért, kiléptem vele a teraszra, s belenéztem. Gyönyörű fehér vitorlázógép keringett a reptér felett termiket, meleg emelő légáramlatot keresve. Megmutattam páromnak, miközben megjegyeztem:
- Ezért van nekem olvasó, neked meg távollátó szemüveged.
Mielőtt elindultunk, megbeszéltük, hogy először Rákóczifalvára megyünk át, a húsboltba. A hússal visszakanyarodunk, férjem bedobja a hűtőbe, nem visszük magunkkal végig a melegben. Az utcánk végén, rá merőlegesen húzódó utca az utolsó Szolnokból, arról lehet ráfordulni a 442-esre, mely Kunszentmárton felé visz. De ezzel az utolsó utcával húzódik egy párhuzamos út is, mezőgazdasági gépek részére. Beton lapokkal fedett, szilárd burkolatú. Azon haladva készült ráfordulni párom, a 442-es főútra. Még az út elején jártunk. Gyönyörűen sütött a nap, felhőpacni sem terült az égen. Jobb oldalról szántóföld, kicsit távolabb az első házak, baloldalon mély árok, a szélén diófák végig. Ahogy az út vége felé néztem, láttam, hogy két kutya önfeledten játszik egymással a szántóföldön, az út széléhez közel. Mutattam is a férjemnek, hogy vigyázzon majd rájuk, nehogy elénk szaladjanak, és elüssük őket. Párom oda nézett, ahová mutattam, de nem szólt semmit. Gondoltam, tudomásul vette. Azért kicsit meglepődtem, hogy nem reagált rá. Lehet, hogy a munkáján töpreng, gondoltam. Ahogy azonban közelítettünk a veszély felé, egyszer csak világossá vált előttem, hogy egy ember árkot ásott az út szélén, és a kitermelt földet dobálta az ároknak hol az egyik, hol a másik oldalára, amiben már vállig benne állt. Elnevettem magam, és megjegyeztem, lehet, hogy nekem sem ártana már egy távollátó szemüveg. Közben már a főúton haladtunk, s úgy két perc múlva megálltunk a bolt előtt. Nem mentünk be rögtön, csak miután be tudtuk végre fejezni a nevetést.
Pár hete a barátnőmékkel töltöttük a hétvégét. A férje dühösen mesélte, hogy rengeteg pénzt fizetett ki új szemüvegéért, mely egyben közel, és távollátó, azaz bifokális. De nem jól csiszolta be a látszerész, és így balesetveszélyes. Páromnak erről eszébe jutott nyári történetünk. S miközben mesélte, fény derült valamire. Az úton, miután figyelmeztettem a játszó kutyákra, azért hallgatott, mert megrémült, hogy mennyit romolhatott a szeme, ha két hancúrozó kutyát egy árkot ásó embernek lát. Mit mondjak? Szem nem maradt szárazon.
|
|
|
- október 28 2010 07:16:53
Aranyos történet, és egyben komoly. Gratulálok, Tara.
  |
- október 28 2010 08:38:39
Kedves Tara!
Ezt a történetet is már olvastam Tőled korábban, de azért most is végigolvastam, mert érdekes, figyelemfelhívó.
Én is sokszor azt veszem észre, hogy egy újságcikk címének egyes szavait másnak olvasom, mint ami oda van írva. Aminek én olvasom elsőre, az sokszor igen viccesnek tűnik.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 28 2010 15:53:36
Kedves Domokos!
Nagyon szépen köszönöm. |
- október 28 2010 15:59:09
Kedves Zsuzsanna!
Érdekes folyamat, mire észreveszi az ember, hogy megromlott a szeme. nekem a homlokom közepe majd beszakadt. Aztán egyre messzebbre tartottam az olvasnivalót. Aztán egyszer csak homályos volt a szöveg. Fél dioptriával kezdtem, ma már 3-al olvasok, írok.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel üdv. Tara. |
- október 28 2010 17:30:54
Nekem fordítva történt. Iskolás koromban rövidlátó voltam, mindenhez szemüveg kellett. Mostmár olvasáshoz (és számítógépezéshez) nem kell...
|
- október 28 2010 17:33:32
Kedves Tara!
Nekem is van, ráadásul multifokális. Sosem lehet vele oly tisztán látni, mint valaha a csupasz szemünkkel. Tetszett vidám, és egyben komoly írásod.
Szeretettel: pipacs |
- október 28 2010 18:47:36
Vidám történet, bár a háttere nagyon is komoly lehetne - én egy bizonyos gyógyszertől kettőt láttam , illetve árnyékával együtt. Vicces volt, de ijeztő is - sürgősen abbahagytam a gyógyszert és bár kellene újabb, erősebb szemüveg, látni se bírok egy ideig orvost...
ölellek mamuszka |
- október 28 2010 20:30:23
Kedves Domokos!
Ez érdekes. Van rá valami magyarázat? |
- október 28 2010 20:32:54
Kedves Pipacs!
Ha mélyen belegondolunk, valóban komoly, de nekünk akkor ez eszünkbe sem jutott. Percekig törölgettük a könnyeinket, de a nevetéstől. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Tara. |
- október 28 2010 20:41:23
Kedves Mamuszka!
Az első olvasószemüvegemet az Ofotértnél csináltattam. Fájt benne a szemem, egy idő után könnyezett. Bementem az orvosi műszer boltba, kezdtem a leggyengébbel, és a következő jó volt. Nem kényeztettem, hogy ne gyorsítsam a romlást, de tökéletesen láttam, órákig olvashattam. A továbbiakat is ott vásároltam. Beváltak. A Férjem közellátó, Őneki vezetéshez, létezéshez kell a szemüveg. Egyszer sem sikerült bárhol csináltatta. Nem csodálom, ha Te sem akarsz kísérleti nyúl lenni!
Szeretettel ölellek: Tara. |
- október 28 2010 21:05:55
Lehet, hogy örökség, mert pl. Édesanyám is így volt. Csakhogy ő nem érte meg a 70 évet, ezért nem javult annyit a szeme.
Domokos |
- október 28 2010 22:17:08
Nagyon tetszett a történeted! Én is szemüveges vagyok! Nagyon nem szeretem,de nélküle semmit sem látnék!
Szeretettel:Geot |
- október 29 2010 08:42:27
Sajnos én is szemüveges vagyok, néha én is direkt leveszem, főleg, mikor országokon át megyünk, s nem én vezetek, és hülyülünk, hogy miket látok anélkül...
Nagyon tetszett.
Szeretettel. Léna |
- október 29 2010 17:38:27
Kedves Domokos!
Már az is szomorú, hogy Édesanyád olyan korán itt hagyta az életet.
:* Tara. |
- október 29 2010 17:42:45
Kedves Geot!
A lányaink is rövidlátók, a kisebbik (28) kontaktlencsét használ évek óta. Mikor nézem, hogy behelyezi reggel, nem értem hogy tud közelíteni a szeme felé. De Ő nagyon szereti. Csak macerás.
Szeretettel: Tara. |
- október 29 2010 17:48:55
Kedves Léna!
Megnevettettél, és eszembe jutott egy történet erről. Nyáron, ha bárhová elindulunk, a távcső mindig a nyakamban van. Míg párom vezet, én jókat nézelődök. Egy alkalommal az út amin haladtunk, szöget bezárva találkozott egy vasúti sínnel. Ahogy nézelődtem, szembe találtam magam a mozdonnyal. Méterekre előttem volt, és egyenesen felénk jött. A frász majd kitört. Pedig még kilométerekre járt. Soha többet nem néztem bele úton.
Szeretettel: Tara. |
- október 31 2010 18:37:57
Kedves Viktoria!
Aranyos Vagy, köszönöm szépen.
Szeretettel: Tara. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
