|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Sancho: Egy karéj kenyér
 N
Egy karéj kenyér tenyérbe fér,
Tetején a zsír még fehér,
Só kell rá és paprika,
Hagymából pár karika,
Zsírnak puha ágya,
Sziszifusz a pék munkája…
Emlékszem, nagymamám két kezével kavargatta a szilvalekvárt kint az udvaron, egy hatalmas üstben. Fortyogott, bugyborékolt az a sűrű valami, de ő sokszor beletúrt egy hatalmas fakanállal.
Nyár vége volt, a diófalevelek zöld színe sárgára váltott, s egyre jobban betakarta még a kutyaólat is. Eta mama testes asszony volt, billegő lépteivel lassan tudott közlekedni, lehajolni pedig szinte nem is. Így engem kért meg tűzfelelősnek, ne sok fát tegyek a tűzre, de minid legyen rajta. Egyszer látom, hogy egy karéj kenyér van a kezében és magához int.
- gyere csak, kapsz valami finomat, gyerekkoromban ezt ettük. – mondta és eltekerte a vízcsapot. Egy pár pillanatra alátartotta a kenyeret, majd a nyári konyhából cukrot hozott és rászórta a tetejére.
- mama, mi ez? – kérdeztem, hiszen édesanyám vajat és parízert rakott a kenyérre jobb napokon.
- cukros-vizes kenyér – szólt és közben az üsthöz tipegett, virágmintás otthonkáját igazgatta. Lapos papucsa csak úgy klaffogott léptei nyomán.
Csodálkoztam kicsit és kíváncsian beleharaptam a kenyérbe, lassan, nehogy kiforduljon a kezemből. Édes volt, vizes, vizes édesség, hát mi kell egy gyereknek, megettem mind és megköszöntem. Szorgalmasan rakosgattam az akácfát a tűzre, talán tavalyi lehetett, mert igen száraz volt. Bodri kutya és mirci cica a kert végében játszadoztak egymással, nagypapa meg a tyúkokat etetgette hátul a frissen kaszált réti fűvel. A malacok röfögtek a kacsák hangosan hápogtak, zajlott az élet a gazdasági udvarban. Szerettem itt lenni, mert mindig történt valami.
A lekvár délutánra szinte betonná keményedett, addigra elmostunk vagy 40 befőttes üveget. A Nap már lemenőbe kéreckedett, hűvösödni kezdett az idő. Előkészítettük a celofánt és kiadagoltuk üvegenként a masszát. Mama lezárta őket és gondosan bebugyolálta mind valami ruhafélébe. Jutott belőle sok helyre, az ágyneműtartóba, a szekrény aljába és még egy kisteknő is megtelt a kisszoba sarkában. Estére elfáradtam a nagy munkába, nagyapa begyújtott a kiskályhába, jó meleg lett és vacsorára libazsíros kenyeret ettünk hagymával, mellé héjába sült krumplival. Forró teát kínált nagyanyám, valami Isteni volt az egész.
- kisfiam, melyik jobb, ez vagy a cukros kenyér? – kérdezte nagyapa.
- ez jobb szerintem, mert nincs elázva. – feleltem, ők ketten meg csak mosolyogtak.
Tél végén, amikor a hó is kezdett már olvadozni, odahaza előkerült egy-két üveg szilvalekvár. Édesanyám azt rakott a grízes-tésztára. A kamrában azonban más is el volt rakosgatva a polcokra. Barack, meggy és alma, vegyes-savanyúság, uborka, zöld paradicsom és ki tudja mi még.
Meglehet, több mint 30 éves emléket nyitottam most fel.
|
|
|
- október 28 2010 12:22:10
Kedves Sancho!
Én a végén kezdem: A történetből kiderül, hogy elmúltál már 30, de annyira még nem vagy idős, hogy ne emlékeznél tisztán ezekre a gyermekkori élményekre. Ha bár, ahogy idősödünk, egyre élénkebben élnek bennünk a régi emlékek, hiszen sokkal jobban meg tudjuk mondani, hogy mit mikor tettünk, mint azt, hogy mit akartunk, ha otthon a konyhából memegyünk a szobába.
Nálam már előfordult egypárszor (talán igkább sokadszor), hogy vissza kellett mennem oda, ahonnan jöttem, hogy eszembe jusson, miért is mentem, mit akartam csinálni!
De a gyermekkori élmények (jó és rossz) frissebben élnek bennem, mint bármikor.
Hej az a finom "eláztatott" cukros kenyér! Én is ettem egynéhányszor, de a libazsíros, hagymával, persze hogy mindig jobban ízlett!
Annyi a különbség, hogy én sokkal régebben ettem ezeket, hiszen már az 57 őszöm is elérkezett.
Jó volt "visszakalandozni" a múltba, Veled.
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
 |
- október 28 2010 13:54:45
Aranyos kicsikék vagytok...
Én emlékszem a háború után innen-onnan összeszedett cukorrépából főzött melaszra.
De az emlékezés nagyon jól van megírva.
    |
- október 28 2010 15:50:54
Köszönöm Torma Zsuzsanna és NDI A kedves hozzászólást!
43 éves leszek épp november 9.-én.
Szerintem mindenkinek van valami kedves emléke így Halottak napja előtt az őseiről. Múlt nélkül úgy sincs jövő. A kor? Mi az?
Lesznek még írásaim hasonlóan nagyis és papis meg anyus meg apusos.
Satya |
- október 28 2010 16:08:51
Sancho-Satya, a fiam csak egy évvel egy hónappal és négy nappal idősebb csak nálad. Jól mondtam, hogy aranyos kicsikék vagytok. Mármint hozzám képest... De mégegyszer: "szívvel és tollal" egyformán jól van megírva.
|
- október 28 2010 17:07:19
Mélyen átjárja a szeretet az írásodat, emlékeidet. Ilyenkor Halottak napja közeledtével, sűrűbben gondolunk eltávozott szeretteinkre. Előjönnek az emlékek, s olyan jó elidőzni köztük. Szépen tálaltad emlékeidet, gratulálok! Élmény volt olvasni.
Üdv: Tara. |
- október 28 2010 17:43:08
Hohohóóóóó! Látom ám a szilvalekvárt a szád szélén kedves Sancho! Öröm volt olvasni!
Szeretettel: pipacs |
- október 28 2010 17:47:35
Írásod olyan, mint a kristály cukros kenyér, vizezés nélkül, én így ettem.
Természetes valód írásodban is megmutatkozik, hallom ahogy mondod.
Szeretettel Joli |
- október 28 2010 18:42:44
Nekem már van ötven éves is az emlék, mikor amolyan pesti gyerek módjára falun élő drága Keresztanyáméknál, nagynénéméknél töltöttem néhány napot, vagy jobb esetben hetet. Most próbálom én is megvalósítani ezeket(mint pl.befőzés st , mióta vidéken élek.
Remélem hamarosan mint nagymama szerzek majd örömet unokáimnak. Szeretettel üdvözöllek, nagyon tetszett: Mária |
- október 28 2010 22:34:10
Nagyon tetszett a történeted! Én tanyán nőttem fel és nekem is ötven évesnél régebbi emlékeim vannak,mint Marikának! Az édesség nálunk a cukros zsíros kenyér volt! Laktató is volt meg édesség is!
Szép emlékeket idéztél fel ,bennem is!
Szeretettel:Geot |
- október 29 2010 08:16:00
Ez jó kis utazás volt a múltba, én is éreztem a számban a vizes kenyér, a zsíros kenyér és a szilvalekvár ízét... Köszönöm az élményt.
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 15. szerda,
Lóránt, Lóránd napja van.
Holnap Gusztáv napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
