|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
lenabelicosa: Nőnek születni 2.
2
Néhány év alatt fenekestől felfordította az életét, saját lábára állt, új kapcsolatokat, saját egzisztenciát épített ki, felnőtt gyerekeivel is jó kapcsolatot tartott fenn, és megbocsátott édesanyjának is, kihúzott minden tüskét, amelyek gyerekfejjel sértették meg.
– Szia, Melinda! – szólt a telefonba barátnője, Zsóka. – Ugye nem felejtetted el, hogy ma este várlak. A Demjén koncert után nálam alszol.
– Dehogy felejtettem el. Várom a koncertet is és azt is, hogy végre egy jót dumcsizzunk.
– Akkor jó. A kocsidat majd nálam hagyod, s az én autómmal megyünk.
– Rendben. Akkor 5 óra múlva nálad.
Melinda továbbra is ugyanabban a kis faluban élt, azonban kitágult a világ egy kicsit számára, hiszen mindig volt valami intézni valója a környező falvakban, városokban is, ezért egyre többet utazott. Egert valamiért megutálta a középiskolás évek alatt, azonban mégis ott talált először olyan emberekre, akik megértették és elfogadták őt. Akikben bízhatott, akikre számíthatott, s akik biztatták, hittek benne. A sok utazás, vezetés is erőt adott neki, a sok új ismerős, barát pedig abban is segített, hogy sok mindent másképp kezdjen el látni.
– Zsóka, Marcsi, nagyon köszönöm, hogy itt lehetettem veletek! Ez fantasztikus volt! Mekkora tömeg! Nem is tudom, mikor voltam utoljára koncerten, talán lánykoromban, amikor ott tomboltam a Piramison, a P. Mobilon vagy a Dinamiton, s egyetlen egyszer azért asszonykoromban is eljutottam egy Republicra, ahová a két gyerekemet is magammal vittem. Ez most mégis más volt. Most átéreztem a dalok szövegét is. Hálás vagyok!
– Nagyon jó, hogy itt voltál velünk. Mi is örülünk. – Mondta és ölelte meg Zsóka.
A Népkert körül keresték Zsóka autóját, majd hazamentek. A fél éjszakát átbeszélgették. A munkáikról, tevékenységeikről, pasikról, női dolgokról. Melinda talán először érezte azt, hogy valóban igazi barátnőre talált. Ugyanis mindig a fiúkkal jött ki jobban, és mindig fiú barátai voltak. Ők biztosan megmaradnak továbbra is, azonban az nagy örömmel töltötte el, hogy végre felnőtt egy olyan nőhöz, mint Zsó, akitől csak tanulhat.
Milyen is volt Zsó? Ő is elvált, két gyereket nevelt fel egyedül, hasonló az érdeklődésük, a mentalitásuk, és Melindának egyféle példakép is. Tetszett neki, ahogyan a lakását berendezte, jó volt látni, hogy hiába élt egyedül, mégis lakva volt a lakás minden centimétere. Az egyéniségét tükrözték a képek, a különleges üvegek, könyvek és különböző tárgyak. Tetszett neki, ahogyan a dolgait intézte, ahogyan tárgyalt az emberekkel, ahogyan ápolta a kapcsolatait, és ahogyan kézben tartotta a gyermekei nevelését. Sokat tanult tőle.
Melinda is felnőtt a feladathoz, ő is meg tanult sok mindent kézben tartani, új és hasznos kapcsolatokat épített ki, és nélkülözhetetlenné tette magát az élet sok területén szűkebb és tágabb környezetében.
– Szia, Melinda! – hallotta a telefonban a polgármester hangját. – Ráérsz ma este? Rendkívüli testületi ülés lesz, s nagy szükség lenne a jelenlétedre. – Persze, ott leszek, hány órakor? – Ötkor. – közölte a polgármester.
– Péntek van, ez a hét aztán telített volt! Hétfőn Eger, civil program. Élvezem ezt a munkát, hiszen olyan feladatokat végzek, amit mások nem nagyon vállalnak fel, s olyan emberek között mozgok, akik hasonlóak hozzám. Kedden egy nagyon jó ezoterikus előadást hallgattam meg szintén Egerben. Szerdán szülői értekezleten voltam, csütörtökön pedig kistérségi megbeszélés volt. Ma pedig testületi ülés. Éjjelente pedig írom a főiskolai dolgozatokat. Megy ez nekem! – gondolta. Akkor még nem érezte át igazán, hogy ezek nagyrészt pótcselekvések.
S így ment ez éveken keresztül. Közben diplomát szerzett, amitől nem lett több, nem ismerték el jobban, csak újabb okot adott a környezetének arra, hogy irigykedjenek rá. Hiszen meg merte lépni azt, hogy elvált, kiszállt egy olyan kapcsolatból, amely már nem vitte volna előbbre, és negyvenen felül még diplomát is szerzett. Tette a dolgát gazdasági, önkormányzati, kulturális, idegenforgalmi, média és civil területen, még sem jutott egyikben sem előbbre. Tudta, hogy amit tesz, az hasznos, arra szükség van, még sem ismerték el ezt soha, s nem hogy nem segítették, hanem eljutott arra a pontra is, amikor már akadályozták is.
– Bezzeg, ha férfi lennék, sokkal könnyebb lenne, és az is, ha más környezetbe születek, akkor talán elfogadnának! – mondogatta. Egyszer csak eljutott arra a pontra, hogy szembenézzen magával, és próbálja megérteni a „miérteket”. – Miért születtem nőnek? Miért születtem, mi is a feladatom? Miért kellett ennyit szenvednem? Miért vagyok egyedül? Miért végzek ennyi munkát, s miért nem értékeli senki? Miért törekszem arra, hogy folyton meg akarjak valakiknek felelni? Stb.
|
|
|
- október 30 2010 19:31:10
Maryam, itt is kérem, hogy ugyanazt a képet próbáld már meg idetenni, ami az első résznél volt.
http://www.erzsebetrosta.hu/images/stories/vegyes/szasz/rajz1.jpg
Köszönöm.
Szeretettel. Léna |
- október 31 2010 07:54:01
ha sehogy sem jön elő a kép, akkor ezt:
http://www.noionmegvalositas.hu/wp-content/uploads/2010/04/szakralisno-300x300.jpg , de ez a sok kezes ne maradjon...
köszönöm. |
- október 31 2010 09:17:24
Demjén koncert-bennem is emlékeket ébreszt ...érdekes írás...nem könnyű a női élet... |
- november 01 2010 13:13:07
Mse, Mist, Viktória köszönöm, hogy olvastatok.
Még felteszek belőle, de nem mindet, mert hosszú. Aki majd szeretné végig olvasni, az elolvassa a honlapomon...
Igen, Viktória, művelődésszervezőként diplomáztam, de ez csak egy sokadik társadalmi állás volt, mert nem profitáltam belőle. Ilyen az élet... azóta le is állt a kulturális élet a környéken, hogy eljöttem...
Örülök, hogy a mesepályázatot link is jó volt, s Titok pps is.
Szeretettel. Léna |
- november 02 2010 12:42:29
Kedves Lena!
Én tudom, hogy tudod, hogy én tudom, hogy a történetbeli Melinda Te voltál. De szerencsére már nem az vagy, aki voltál, hanem gyökerestől kitépted Magad abból a környezetből.
Igaz, hogy még csak egy kötetem van meg Tőled, de abból is nagyon jól megismertelek, és csak remélni tudom, hogy a sok tanulás és a sok munkatapasztalat meghozza a gyümölcsét még akkor is, ha nem ott folytatod, ahol valamikor abbahagytad.
Remélem, későbbi írásaidból én is sok mindent megtudhatok a jelenlegi életedről.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 03 2010 08:58:47
Kedves Zsuzsanna, köszönöm, hogy olvastad.
Az életem nyitott könyv, tanulságul, okulásul... ám az emberekre másképp hat az írás is, ahogyan az életben. Sokan azt érzik, amit te, sokan pedig dühöt éreznek, mikor olvassák.. érdekes ez.
Szeretettel: Léna |
- november 04 2010 22:48:46
Kedves Léna! Nagyon tetszett a történeted! Nagyon igaz!! Ez a megfelelni akarás !-ezt kellene levetkőzni,de nagyon nehéz!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
